Nyári emlék

Ez a kép nagyon megtetszett nekem, hiszen a hűvösödő október közepén a meleg nyarat idézi fel, amikor az udvaron az unokákkal, egyik este szalonnát sütöttünk, másik este, bográcsban főtt meg a gulyás, harmadik este pedig a tárcsán sütöttem húst és krumplit. Így szállt a füst köröttem, olyan már mintha az emlékeim is ilyen füstpárába burkolóznának, lassan tovaszállnak, s ahogy nézem a képet, rögtön a friss kovászos uborka íze, illata csapott meg. S akkor most megállapítom, hogy megint eltelt egy esztendő. Kár érte, mert szeretem az esztendőket, s nem volt ez olyan nagyon rossz, csak ne azt hallottam volna, hogy erre sincs pénz, arra sincs pénz, s közben értelmes dolgok tűnnek el. Az értelem nem kíván sok pénzt, mert nem a luxus a fontos, sőt!

De sajnálattal látom, hogy bizony az alapos, messzi hagyományokra alapozott tudás, kihalóban van. Azt kell mondjam, hogy a gasztronómiában is az történt, mint az országban, kiveszett egy olyan meghatározó réteg, amely kreatív része éltette, teremtette a magyar konyhát, s szerencsésen kezdte éppen ötvözni a jóféle polgári konyhával, ez volt a magyar parasztság, de azt egy rend igyekezett kiírtani, s így minden elveszett. Igen ki kell mondanunk, elveszett.

Hol van már a jó vidéki konyha, merthát hol vannak az alapanyagok. Az utóbbi időben tudatosan jártam idehaza és Erdélyben is a piacokra. Kerestem a hazai egészséges "kistermelői" árukat. A globalizációs, bürokratikus gondolkodás lassan, de biztosan kiírt mindent - állapítottam meg. Persze még van esély, de kevés a bürokráciával szemben a civilkurázsi (mert a választott népképviselők is hamar éppen a választóik - vagy inkább egy pénzes réteg - kedvét kedvelik csak). mondom a civilkurázsi tehetne valamit....

S akkor nagy levegőt veszek. Inkább főzzünk, gyerekeinket tanítsuk meg főzni, Tanítsuk meg az ízek élvezetére, tanítsuk meg a jóra. Mert itt van mindjárt a padlizsán. Most már nem a pecsenyesütés van napirenden, hanem padlizsánkrémet, muszakát, zakuszkát kell most sütni-főzni kavarni. Még lehet elrakni a kamrába, fagyasztóba, üvegekbe a kamrapolcra olyan finomságokat, amivel télen csak több pénzzel jutunk hozzá. Egy kis többlet most, de én azt gondolom, hogy megéri.

A minap padlizsánkrémet készítettünk. A módját mindjárt leírom a következő bejegyzésbe. Képeket is készítettem, így szemléletesebb lesz. Talán!