2011. április 30., szombat

Népi konyha

Vissza az egészséghez
Mellékhatás nélkül lóherével, káposztával, hagymával az egészségért
A világ minden táján fokozódik az érdeklődés a hagyományos, népi gyógymódok iránt, amelyek alapja a természetismeret. A kémiai alapanyagokból, vegyületekből előállított gyógyszerek népszerűsége leginkább a mellékhatásoktól való félelem miatt csökken.
A természetben található gyógynövények olcsóbbak a medicináknál. A hagyományos gyógyításban használt természetes hatóanyagokat egyébként a gyógyszergyárak is felhasználják.Gyermekkoromban, ha megfáztam és nagyon köhögtem, édesanyám mindig párolt vöröshagymát etetett velem. A mellemet bekente disznózsírral, jól befáslizta, forró mézes hársfa- vagy bodzateát itatott velem, aztán irány az ágy. Egy kézmeleg, lágy simogatás, esti imádkozás, éjszakai izzadás, és reggel akár iskolába is mehettem volna, ha nem szimulálok egy kicsit – emlékezik vissza Szabó György természetgyógyász. Az ehhez hasonló gyógymódokat persze ma már nagyon kevés családban alkalmazzák. Mindennapi életünket a modern orvostudomány és gyógyszeripar uralja.
A természetes gyógymódok híve szerint a korábbi rendszer ideológiája kuruzslóknak, sarlatánoknak bélyegezte a népi gyógyítókat, füvesasszonyokat. Szinte el is feledtették velünk, hogy az akadémikus orvoslás is a „búra-bajra, fűben-fában minden orvosság megtalálható” elvéből kiindulva, több száz éves megfigyelésekre építkezve kezdte meg kutatásait. Ma rengeteg gyógyszer van, de sajnos, még több betegség. A régi falusi emberek természetesen táplálkoztak. Azt mondták: „a jó táplálék jó vérré válik, és aki mértéket tart, annak vére nem szalad a fejibe”. Sok levest, zöldséget, gyümölcsöt ettek. Nyáron összegyűjtötték, és salátaként ették a vadnövényeket, a gyermekláncfüvet, vadsóskát, papsajtot és a csalánt. Sok vöröshagymát, fokhagymát, mézet, savanyított káposztát, kovászolt kenyeret, kását és tejterméket fogyasztottak. Hétfőn, szerdán és pénteken soha nem ettek húst. Ismerték az imádsággal kiegészített, rendszeres böjtök testre és lélekre egyaránt jótékony, tisztító hatását. A pozitív gondolkodás, a hitben élés, a megbocsátás fontosságát. Sötétedéskor lefeküdtek, hajnalban keltek, együtt élve a természet kozmobiológiai ritmusával. Sok hatásos, még ma is aktuális népi gyógymód létezik, amelyek legfőbb erényévé vált az is, hogy mellékhatásoktól mentesek.
Manapság látható egy új szemléletmód kibontakozása életről-halálról, az ember és a természet harmonikus kapcsolatának fontosságáról, egészségünk megőrzésében a természetes gyógymódok szerepéről. Újraéled az elfelejtett ősi tudás és bölcsesség megismerésének vágya. A káposztapakolás gyulladásokra csodákat művel, a fokhagyma népi nyelven szólva „hetvenféle nyavalyára jó”. A feketereteklé epekő, -homok ellen hatásos. Értisztításra legegyszerűbb reggel éhgyomorra 2-3 deciliter tiszta, forró vizet inni. A lóheretea érelmeszesedésre, a lósóskamag hasmenésre jó. Étkezések előtt mindennap igyunk egy kis savanyúkáposzta-levet, daganatellenes hatású, de jó szívre és cukorbetegségre egyaránt. A mezei zsurlóból főzött tea, amit a füvesasszonyok „súrolófűnek” hívtak, tisztítja a májat és a vesét.
A köpölyözést a mai napig is alkalmazza a kínai, tibeti és az orosz természetgyógyászat. A magyarok is ismerték ezt az eljárást, nyuvasztás volt a neve, és általában borbélyok végezték. Kis öblös üveg-, cserép- vagy bambuszpohárba pici égő szeszes vattát dobnak, majd hirtelen a mellkasra vagy a hátra helyezik. Az így keletkezett vákuum fellazítja a testszövetet, ezzel enyhítve a fájdalmat.

Nincsenek megjegyzések: