Minden napra más leves

A sóskaleves
Számos gyerekkori emlékem fűződik a sóskához, s talán ezért van az, hogy ahogy megjelenik a kertünkben vagy a piacon, rögtön készítünk sóskalevest. Jó nagy adaggal, mert én hidegen is nagyon szeretem, különösen nyáron, amikor kánikula van, akkor istenien üdítő egy jó tányér - bár én bögréből inni jobb' szeretem -, sóskaleves.
A sóskához való viszonyom kezdete olyan régi, hogy szinte az idők ködébe vész. Még Károlyban laktunk akkor, mikor a Gencsi utcai bérelt házrészünk végében - a nagy kert után, amiben mindig kukorica termett, köztes paszullyal és tökkel - jött a Löverdő, s a focipálya, ahova apámmal néha én is elmentem a vasárnap délutáni meccsre. A Löverdő neve onnan, hogy a negyvenes évek elején, amikor Nagykároly is Magyarország része lett, itt a sportpálya melletti kis ligetesben vasárnaponként mindenféle mulatságokat rendeztek, s volt céllövölde is. Gyerekkoromra az 50-es évek első éveiben itt már mindent benőtt a sűrű bokor, s gaz, no meg csalán, csenevész cserjék sűrűjében lehetett bújkálni úgy játékból. Nos egy kis gyerekhad verődött össze itt nyaranta, a sűrűben lombsátrakat építettünk, s játszottunk a kor szokásai szerint háborúsdit. Nos itt néhányan rábukkantak egy-egy foltnyi elvadult sóskára, s azt úgy nyersen eszegettük, s ugyancsak ízlett. Korábban sóskát nem nagyon ettem, mert nem emlékszem, hogy anyám főzött volna sóskából valamit, de gimnazista koromban már ettem, s ugyancsak megszerettem. Károlyban a gimnáziumot a hajdani Kölcsey utcai egykori Piarista Gimnáziumban végeztem, de akkor már állami volt. Ám sokminden a régi iskolából még élt. Dr. Bartók Pál tanár úr (aki biológiát azaz természettant tanított nekünk) vezette az iskola mellett lévő iskolai kertgazdaságot. Ebben a kis gazdaságban az iskola diákjai, így én is, dolgoztak egyfajta beosztás szerint. Mindent megtermeltünk, amire az iskolai menzának szüksége volt, tehát majdnem önállátó volt ilyen szempontból az iskola, sőt még eladásra is jutott, amiből azt vásároltak, ami még kellett és kapható volt.
Nohát egyik alkalommal itt sóskaleves volt az ebéd. Akkor azt mondtam, soha még ilyen finomat nem ettem. Aztán otthon is főzött anyám, az is olyan jó volt, úgy látszik ezt nem lehetett elrontani, mert annyira egyszerű. Ime a recept, ahogy mi készítettük egykoron.
Sóskaleves
Hozzávalók: Két jó marék sóskalevél, amit alaposan megmosunk, 4 kanál liszt, 1 tojás, tejföl, só, zsír vagy olaj.
Az alaposan megmosott sóskát laskára vágjuk, a zsiradékon 2 percet fonnyasztjuk, 2 kanál liszttel elkavarjuk. Vizzel lassan feleresztjük, s 5 percet főzzük. 1 tojásból, lisztből, kevés tejföllel galuskát készítünk beleszaggatjuk. Addig főzzük, míg a tetejére jönnek a galuskák.