Minden napra más leves

Levesekről
Salátaleves
A leves az étkezéseink mindennapi része szokott lenni. Ha más nem, valamilyen leves mindig került az asztalra. Számomra a legmeghatóbb levestörténetet Móricz Zsigmond írta meg a Kissamú Jóska című novellájában. A történet az I. világháború idején történik az orosz fronton. Két barát Kis Samu és Samu Jóska éhesek a lövészárokban, de a menázsi késik. Az egyik kimegy a szembenálló lövészárkok közti mezőre laposkúszásban, hogy valami labodát szedjen, s főzzön egy kis levest. A harcmezőn - az orosz lövészárkok előtt jóval - egy alvó muszka katonára bukkan, édesen alszik, még horkol is. Nem öli meg- oly édesen alszik, nem is ellenség - , pedig tehetné, de elveszi a mellette lévő borjút (kenyérzsák), benne kenyér és konzervhús. Visszamegy, már nem gyűjt labodát. A kenyérzsákban találnak egy kis faragott bölcsőt. Az orosz faraghatta talán a gyerekének. Meghatja a magyar katonákat a dolog, miért is harcolnak ők egymással, hiszen az orosznak és a magyarnak semmi baja egymással, de uraik ideküldték. Most már én gondolom aztán tovább a dolgot, a háború vége Oroszországnak kezdete lett egy világdiktatúra kiépítésének, ahol az új világ urai, a kommunisták akár halálra is éheztették polgáraikat (lásd az ujkrán parasztság éhinsége, a kolhozosítás miatt, több millió halott). A magyarságnak elhozta Trianont és persze ide is eljött egy kicsit a kommunista diktatúra, s aztán lettünk saját hazánkban hointalanok, hazátlanok. Kóstolhattuk az élet keserű fekete leveseit.
Az ételek mindig tükrei életformánknak is. A nagy zabálások, a luxus, habzsoló életformára utal. A szerény étkezés az a józanság ideje.
A népi táplálkozásban egykoron a leveshez valót bárhol megtalálták, különösen tavasszal, amikor a mező, rét, erdő, kert tele volt már friss zölddel, s abból már készíthető valamilyen egyszerű (nagyon egyszerű!!!!) leves. Ma ezt már inkább kuriózumként készítjük, mondják, hogy méregtelenítésre és fogyókúrára is kiváló, én azonban a tavasz ízei miatt szeretem. kÜlönösen a húsvéti nagy trakta után jólesik valamilyen kis könnyű leves. Alapanyag ez lehet, ami már van a kertünkben és mind finom és ehető, no és egészséges is. Néhány dolgot sorolok fel, ami jó leveshez: saláta, retek, csalán (a csípős), komló friss hajtása. Első levesünk legyen a salátaleves.
SALÁTA LEVES
Hozzávalók:
2-3 fej saláta
füstölt sonka, vagy szalonna apróra kockázva
4-5 gerezd fokhagyma
2 liter víz (fele lehet alaplé)
1 dl tej
1 nagy pohár tejföl (450 g-os)
só, frissen őrölt bors
3 tojás
1 csokor friss kapor
1-2 ek (fehérbor vagy alma)ecet
A fejes salátát bő vízben megmossuk, negyedeljük.
A kockázott füstölt sonkát, vagy szalonnát kisütjük, míg megpirul. Rádobjuk az aprított fokhagymát és kevergetjük, míg érezni kezdjük az illatát.
Adjuk hozzá a salátát és az aprított friss kaprot, felöntjük vízzel, szórunk bele kis őrölt borsot és adunk hozzá egy ek ecetet, hogy a saláta „harapható” legyen. Finomabb a végeredmény, ha a folyadék mennyiség fele alaplé (pld. maradék húsleves). 10 perc főzés után behabarjuk a tojást – tejföl – tejből készített habarással, igazítok az ízén ecettel (mi savanykásan szeretjük), ha kell, csipet cukorral és kész.
Langyosan finom mellé jöhet a juhtúrós puliszka, rántottát is süthetünk, azt felcsíkozzuk és levesbetétként adjuk hozzá. Mennyei tavaszi étel!