Ünnepi asztal

A decemberi ünnepi kör része a finom étel és ital - tartották régen és vallják ma is az orosháziak is, ahogy mások is széles e világban

Hajdanában - ahogy a világban általában sokminden szerényebb formában volt jelen az emberek életében, bár akkor is voltak pazarlások. Ma ellenben különösen sok a pazarlás! Én azt vallom, hogy szerényen is lehet jól ünnepelni, ha kellően kreatívak vagyunk! Azt is vallom, hogy karácsony tájékán kitűnő lehetőség nyílik arra is, hogy eleink ételeit is kóstolgassuk, jöjjünk rá azokra a csodálatos ízekre, amiket a hajdani nagyik varázsoltak az asztalra, hogy a lakást megtöltötték a nyugalom és a béke ölelő hangulatával.

Orosházán a maitől lényegesen különbözött a karácsonyi és újévi étkezés szokása. Az IZES OROSHÁZA című könyvben ez olvasható:" Jó száz esztendővel ezelőtt a karácsonyi ünnepkörnek megvolt a maga rítusa. Aztán a kommunista világban elindult a jellegtelenítés, s aztán a pénzuralmú világban már mindent az határoz meg, hogy minél többet vásároljunk, költsünk. Ma már a karácsonyi ételek jelentős részét megvesszük félkész, vagy kész állapotban az áruházláncoknál, s ezzel elfelejtjük a közös ételkészítés örömét is.

Hogyan volt egykoron? "Karácsony bűttyin" megterítették ünnepélyesen az asztalt, fehér vászonabrosszal. Fohászkodtak ezalatt, "Uram, Jézus, segíccs meg!" Az asztal egyik sarkára egész kenyeret tettek, egy tálba pedig almát, diót, s ez az egész ünnep alatt ott maradt az asztalon, ha kellett pótolgatták mindig.

Lencse vagy bablevest ettek, húsd nélkül. Evés után a kenyérmorzsát összegyűjtötték, eltették, mert úgy tartották hogy a beteg állat megfüstölésére igen alkalmas. (Értsd úgy, hogy az állatot füstöléssel gyógították, s ebbe a füstbe dobták a morzsát is, hogy a füstje elhessentse a rontást). Ekkor este frissen sült kalácsot és lepényt ettek. Ez még ilyen böjtös étkezés volt.

Karácsony első napján aztán lehetett húst is enni. Mivel túl voltak már disznóvágáson az asztalra került sokminden a család kivánsága szerint, ami általában sült disznóhús volt. Tepsiben sütve a kemencében készült, volt ott fehérpecsenye, hurka, kolbász, s persze a kolbászhússaal töltött szárma sem hiányzott asztalról, amit sok helyen ugyancsak a kemncében főztek cserépfazákban. Az ebédet kulcsos kalács vagy mákos-diós kalács zárta. Vacsorára a maradékból került ismét az asztalra vagy csak kalács és egy-egy bögre tej is elég volt.