2010. december 11., szombat

Orosházi angadzs-abúr karácsonykor

(Aképet kölcsönöztem innen)
Húsleves ez, de másként, mert ez az örmény fülleves...
Az drága jó nagyanyám, Sárika mama, aki széki volt különben, és valamilyen rejtélyes módon a szamosújvári örményekkel is kapcsolatba került (a fáma itt a titkok titkába merül el!) ő készített ünnepi alkalmakra örmény ételeket. Szerettem a dalauzit, az angadzsbúr levest churuttal ízesítve, meg a különféle húsos ételeket, mint a főtt csírásbúzát főtt marhahúsdarabkákkal hagymás zsíron összekevergetve ugyancsak fönséges éteknek tartottam.
Valamikor a hetvenesévek végén Sass Ervin (író, újságíró, költő) barátom készített egy csodálatos riportot a Köröstájba, a mi karácsonyi asztalunkról, amely írásban én a régi gyerekkori karácsonyokról, a nagy szánkózásokról, a kántálásokról, no és a híres ángadzsabúr levesről meséltem. Azóta is gyakorta van nálunk (gyakorta! kétévenként egyszer-kétszer, ha van hurutunk!) ez a leves, amit másként örmény füllevesnek is mondanak.,
A recept igen egyszerű. Még a nyár folyamán tejből és zöldpertrezselyemből, zellerlevélből, csombordból és 6 héten át naponta megkevert aludtejből hosszas főzéssel (sűrűsödnie kell, mint a szilvalekvárnak) elkészítjük az ízesítőt a hurutot. Ez fogja megízesíteni a közönséges húslevest, amibe angadzsaburt vagyis hússal töltött tésztatáskákat főzünk. A forró levest a tejföllel elkavart hurutra merjük és fogyasztjuk. Valami fönséges az íze.
Ma este az aludtejet (6 liter tejet altattam, minden nap kétszer megkavartuk) már elég sűrűre befőztem, s benne van 1 nagy marék igen apróra vágott zöldpetrezselyem 1 csokor aprózott zellerlevél, s egy csipetnyi borsika. Holnap folytatom a főzést, mert most már a 6 literbő talán 3/4 liternyi lett, de ez is felére kell még főjjön. Hát ez lesz többek között nálunk karácsonykor, első napon. Karácsony este halászlé, az alaplé már a fagyasztóban áll 4 hete, S a többit majd meglátjuk, mert ugye a töltött káposzta sem maradhat el. Nálunk ez így van. S mindenki itt lesz, azt jelenti, hogy kis családunk gyerekeinkkel és az unokákkal együtt már 21 fő is lehet, ha mindenki befut.
Aztán egy kis bejgli, amiről jó tudni, hogy szintén örmény étel, meg lehetséges, hogy készítek én egy kevéske dalauzit (forralt mézben főtt darált mák és aprított dió kihűtve, feldarabolva. Ha úgy jön ki a lépés!
No ugye azt mondtam, hogy a hurut főzését folytatom. A 6 literből lett aztán késő estére 8 dl sűrű lé lett. Ezt, gondoltam ma tovább főzöm. De nem kellett, mert ahogy hűlt, bizony szépen besűrűsödött. Így aztán egy kevéske (2 evőkanálnyi híg savó volt még rajta) lét leöntöttem üvegbe, s a lekvárszerűen sűrű hurutot kigombócoltuk (ehhez ragyogóan passzolt, a fagylaltkiszedő rugós kanál, mert így rögtön gyönyörű gombócokat formálva egy tálcára raktuk, hogy száradjanak ki. Egy jó adagot a lével egy üvegbe tettem, s a hütőszekrény felső polcára kerül a karácsonyi húslevesig. Az idei hurutunk így már kész, a gyerekeink már ránk is kérdeztek, ugye lesz angadzsabur leves. Lesz. Most még a füleket (a darált hússal töltött derelyeszerű tésztát) kell elkészíteni. Ha lesz elég időnk, akkor elkészül, ha nem akkor veszünk hússal töltött levesbetétet, tortellit, s az kerül bele. Hát ennyit most a karácsonyi elkőkészületről. Az éjjel esett hó, közben egész nap csak olvadozott, aztán meg megfagy gondolom. A tegnap még a két esővizes hordókat kiürítettük, nehogy szétfagyjanak.
Még többet itt lehet olvasni ezen a csíkszeredai bloggon.
Addig is minden olvasómnak békés ünnepeket kívánok, s ha gondolják próbálják ki az Orosházán készült angadzsaburt, mert azért ne felejtsük, hogy egykoron, a 18-19 században Orosházán is éltek örmények. Kereskedők voltak, akkor még éltek a nagy kereskedelmi utak Erdélytől (sőt Moldovától Erdélyen át) egészen Bécsig, s a lábasjószágot azon hajtották.
S akkoron lehet, hogy Orosházán is ettek angadzsaburt, s ünnepkör asztalra került a dalauzi is. Ki tudja, hisz a saját hagyományait is elveszejtette jórészt az emberek többsége.
Ezért kell ébresztgetni azokat újból és újból.

Nincsenek megjegyzések: