Talán egy hónapja sincs, hogy még szinte fáztam, s tessék most itt éget bennünket a pokol tüze, mintha a napkohó ideköltözött volna a földre, hogy mindent kiégessen. S ez így tart már jó ideje! Talán holnap már jobb lesz minden, mert akkor már szombat, s régen úgy volt, ha szombat, akkor jött az eső, meg a nedves idő!
Most mit tehetünk, hogy jó is legyen. Egykoron nagyanyám ilyenkor hideg limonádét vagy teát adott a "nyájnak". Nem volt hűtőnk, de az udvaron volt egy finom, hűs vízzel teli ásott kút. Kerekes kút volt, mert volt egy kis házikó a kút felett, akkurátusosan bezsindelyezve, oldalt egy nagy szekérkerék féleség, az rá volt szerelve egy hengerre, A hengerre csavarodott fel a húzólánc, s annak végén himbálózott a veder. Ezt volt a "hűtőnk" (nem volt magas a villanyszámla). Ilyenkor felkerült az élelmiszeres veder, ami bádog volt, s abba beleraktak mindent, s úgy engedték le, hogy csak éppen a víz közelében legyen. Ne csobbanjon bele, mert a kút vizének tisztaságára nagyon vigyáztak. Szemétnek még a kút közelében sem volt helye, csak távol mindentől. Aztán főzött nagyanyám egy nagy fazék teát (citromfű, menta, kamilla virág keverékkel, megédesítette, aztán leengedték. Időnként szólt: "Gyerkőcök! itt varázskútbéli tea, hűs, mint az éji szellő!" De jó is volt!
Limonádét is készített: amihez friss és hűs kútvizet használt, abba belecsavarta a citromot és cukorral vagy inkább mézzel édesítette. Emléke ma is itt van a számban. Dehát már ilyen kútvíz, de még ilyen kút sincsen már. Kár! De ugye ez a fejlődés eredménye, hogy kólát és egyéb ilyest iszunk!
Most mit tehetünk, hogy jó is legyen. Egykoron nagyanyám ilyenkor hideg limonádét vagy teát adott a "nyájnak". Nem volt hűtőnk, de az udvaron volt egy finom, hűs vízzel teli ásott kút. Kerekes kút volt, mert volt egy kis házikó a kút felett, akkurátusosan bezsindelyezve, oldalt egy nagy szekérkerék féleség, az rá volt szerelve egy hengerre, A hengerre csavarodott fel a húzólánc, s annak végén himbálózott a veder. Ezt volt a "hűtőnk" (nem volt magas a villanyszámla). Ilyenkor felkerült az élelmiszeres veder, ami bádog volt, s abba beleraktak mindent, s úgy engedték le, hogy csak éppen a víz közelében legyen. Ne csobbanjon bele, mert a kút vizének tisztaságára nagyon vigyáztak. Szemétnek még a kút közelében sem volt helye, csak távol mindentől. Aztán főzött nagyanyám egy nagy fazék teát (citromfű, menta, kamilla virág keverékkel, megédesítette, aztán leengedték. Időnként szólt: "Gyerkőcök! itt varázskútbéli tea, hűs, mint az éji szellő!" De jó is volt!
Limonádét is készített: amihez friss és hűs kútvizet használt, abba belecsavarta a citromot és cukorral vagy inkább mézzel édesítette. Emléke ma is itt van a számban. Dehát már ilyen kútvíz, de még ilyen kút sincsen már. Kár! De ugye ez a fejlődés eredménye, hogy kólát és egyéb ilyest iszunk!
(Ez a kép csak illusztráció!)
Tudjátok mi lett a kúttal? Amikor errefele is elkezdték azt átkos kőolajat kitermelni, egyszer nagyapám azt mondja: "Valaki petróleumot öntött az éjjel a kút vizébe! Ezt már a jószág sem issza meg! Hát ez lett, a kutak vize elapadt, vagy olajos lett, csak azért, hogy elvegyék mindazt, ami az őseinkké volt. Arra is kiváncsi lennék, hogy mikor emelnek a jóvizű kerekeskútnak is emlkékkutat, mint ahogy emlékfúrótornyot rittyentettek a pusztaszőllősi határba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése