Partiumi konyha

Július végén a Partiumban utazgattunk, barangoltunk: Biharban, az Érmelléken, a Szilágyságban, Szamosháton, a Máramarosban. Tíz nap élmény, tíz nap gasztronómiai érdekesség: kétszer volt töltött káposzta, háromszor ettem csorbát, egyszer volt Koltón finom falusi tyúkhúsleves frissen gyúrt vékonylaskával, ettem vinettét (padlizsánt), juhsajtot, kecskesajtot, rántott csirkét, roston sült pisztrángot, szilágysági zöldséglevest, bogyoszlói lapótyát, nagykárolyi roston sült karajt, mangalica sonkát és szalonnát, s feledhetetlenül finom kenyeret ugyancsak Nagykárolyban. Szilágysomylyón még megkóstoltam a gombás töltött palacsintát, Koltón pedig a kukujsza (áfonya) varázsolt el. Nos minderről szép sorjában beszámolók, mindent leírok, de most Szerbiába megyek, Szenttamásiba. Biztos ott is lesz egy két gasztronómiai csoda. Közben beszélgettünk Horváth Jánosról, Papp Attiláról, Számadó Ernőről, Kányádi Sándorról, Fodor Sándorról, Fényi Istvánról, Sróth Ödönről, Ady Endréről , írókról, költőkről és Bethlen Gáborról Szilágysomlyón, és elképedtünk Nagybányán az arctalan István királyunk képmását látva, kezében a ketté metszett országalma. No és láttuk, hogy milyen a sok porladó magyar közösség megmaradás utáni vágya, mert a szórványban magukra hagyták őket. S ettől bizony megkeseredett számban a falat!