Inkább most együnk természetes libamájat!
Itt van ismét a libamájfesztivál, s jönnek a jóféle falatok.
Én már hosszú ideje kételkedve fogadom az "ételművészek" (értsd mestreszakácsok esetleg) híres kreálmányait egy bizonyos megjelenési forma után. Mondom egy pont után, amikor eltérnek a természetestől, amikor megbontják a rendet, amikor agyontrancsíroznak mindent, amikor a végtelenségig fokozzák az ízeket, történjen az bármi áron. (Próbát is szoktam tenni, aminek egyszerű módja, ha húslevest kérek, akkor egy kis főtt marhahúst és velőscsontot is szeretnék enni. De nincs! Tudom az egész leves mesterséges vagyis közönséges zacskós leves. ) Hát erről ennyit!
Én eddig úgy tudtam (bizonyára rosszul és dr. Kiszely István professzor úr is rosszul tudja, hogy a pentaton jellegű ízek utolsójának a csípőset tekintik. Aztán kiderül, hogy az az íz fokozó: UMAMI. Ha ez így van, akkor természetes, hogy a nagy ízkavalkádben eltünt egy íz, egy jellegzetes vonás. Olvasom egy gasztronómiai lapban a következőket, s aztán megint elmegy az étvágyam mindentől:
"Ahogy a vendéglátós szakma rákapott az umamira, úgy használja ki az ízt az élelmiszeripar is. Az Ikeda professzor által szintetizált, ma már E621-es számon futó nátrium-glutamát rengeteg készétel adalékanyaga.
Az E621-et azonban többé már nem a kombuból, hanem vagy szintetikus úton nyerik. Ahogy az az adalékanyagoknál lenni szokott, a nátrium-glutamát egyrészt nagyobb koncentrációban lehet jelen az ételben, mint arról a természetes glutaminsav valaha álmodhatott, másrészt a szabadon flangáló adalékot a szervezet gyorsabban képes felvenni, ezért a vérben sokkal magasabb koncentrációt ér el.
Ebből lehetnek a bajok. A hatvanas évek óta úgy tűnik, hogy bizonyos emberek különösen érzékenyek a nátrium-glutamátra, és könnyen kapnak szédüléssel, mellkasi fájdalommal, fejfájással, zsibbadtsággal, izzadással, esetenként az arc megduzzadásával járó tüneteket egy kínai étterem látogatása után. Reméljük, ön ebbe a csoportba sem tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése