Elmélkedés a lakomákról s a libáról
„Jut eszembe egykoron még ifjoncként alkalmi lakomán jártam az egykor híres Alföldben. Novemberi szelek jártak már, bent duruzsolt a kályha, a nagyteremben húzta a cigány a lágy muzsikát, sírt a hegedűje, ahogy a vonót rátette.
Ejsze, hess, tőlem emlék, már se Alföld, se muzsikus cigány, pedig de szépen muzsikált, sírt a lelkem, amikor hallgattam…"És micsoda illatok úsztak a konyha felől” jegyeztem fel egyik alkalommal, miközben aziránt kutakodtam, hogy ízlett-e vajon a tejfölös
csirkepaprikás galuskával Mikszáth Kálmánnak , mikor 1881 augusztus végén Orosházán járt Veres József lelkész úrnál s meglátogatta a „Gyopárost” .
Lakoma, lakomázni, olyan szokás, ami az embert kiemeli a szürkeségből, egyhangúságból, mert valami fenséges szertartáson vesz részt. Az alkalom sokféle lehet: ünnepek (vallási vagy állami egyaránt alkalmas rá), családi események (születés, keresztelő, nagykorúság, ballagás, diplomaosztás, esküvő, névnapok, búcsú, temetés) állandó visszatérő hagyományai. A lakoma az emberi társadalom szerves része. Minden ember életében megadatik általában, hogy legalább egy lakomán részt vegyen, ha máson nem is, de a házasságkötés szertartásához kötődő lakodalmon. Orosházán is így van. Azért a leghíresebb lakomák a lakodalmak, bár igaz, hogy nem libalakodalom az, de egyrészt sokadalom méghozzá jó nagy szokott lenni…
Emlegettünk csak úgy unaloműzőből régi történeteket tudálékosan, de csak azért mert a sültliba mennyei illata már átjárta
körülöttünk a levegőt, s a férfinép már nem is a hölgyek bájait lesegette, nem kukkantott a dekoltázsok mélyére, a domborulatok kereksége, simulékonysága sem érdekelte már, hanem az esze a finom falatokon járt, s érezte, hogy omlik szét a szájában a zamatos sülthús, s vele ott van mintegy (… mennyei élvezet...) a pezsgős dinsztelt (nem párolt, hanem dinsztelt) káposzta. Itt aztán van egy olyan rettentő kíváncsíságom, hogy mióta lakomázunk. S aztán rábukkantam a múlt egy darabjára. Az időket összekössem, erős szállal! - mondogattam, s aztán találkoztunk a "libával". E találkozásért tettem mindezt!
„Jut eszembe egykoron még ifjoncként alkalmi lakomán jártam az egykor híres Alföldben. Novemberi szelek jártak már, bent duruzsolt a kályha, a nagyteremben húzta a cigány a lágy muzsikát, sírt a hegedűje, ahogy a vonót rátette.
Ejsze, hess, tőlem emlék, már se Alföld, se muzsikus cigány, pedig de szépen muzsikált, sírt a lelkem, amikor hallgattam…"És micsoda illatok úsztak a konyha felől” jegyeztem fel egyik alkalommal, miközben aziránt kutakodtam, hogy ízlett-e vajon a tejfölös
csirkepaprikás galuskával Mikszáth Kálmánnak , mikor 1881 augusztus végén Orosházán járt Veres József lelkész úrnál s meglátogatta a „Gyopárost” .Lakoma, lakomázni, olyan szokás, ami az embert kiemeli a szürkeségből, egyhangúságból, mert valami fenséges szertartáson vesz részt. Az alkalom sokféle lehet: ünnepek (vallási vagy állami egyaránt alkalmas rá), családi események (születés, keresztelő, nagykorúság, ballagás, diplomaosztás, esküvő, névnapok, búcsú, temetés) állandó visszatérő hagyományai. A lakoma az emberi társadalom szerves része. Minden ember életében megadatik általában, hogy legalább egy lakomán részt vegyen, ha máson nem is, de a házasságkötés szertartásához kötődő lakodalmon. Orosházán is így van. Azért a leghíresebb lakomák a lakodalmak, bár igaz, hogy nem libalakodalom az, de egyrészt sokadalom méghozzá jó nagy szokott lenni…
Emlegettünk csak úgy unaloműzőből régi történeteket tudálékosan, de csak azért mert a sültliba mennyei illata már átjárta
körülöttünk a levegőt, s a férfinép már nem is a hölgyek bájait lesegette, nem kukkantott a dekoltázsok mélyére, a domborulatok kereksége, simulékonysága sem érdekelte már, hanem az esze a finom falatokon járt, s érezte, hogy omlik szét a szájában a zamatos sülthús, s vele ott van mintegy (… mennyei élvezet...) a pezsgős dinsztelt (nem párolt, hanem dinsztelt) káposzta. Itt aztán van egy olyan rettentő kíváncsíságom, hogy mióta lakomázunk. S aztán rábukkantam a múlt egy darabjára. Az időket összekössem, erős szállal! - mondogattam, s aztán találkoztunk a "libával". E találkozásért tettem mindezt!Az egyik legrégebbi lakomáról való feljegyzés Babilonból Kr.e. 27- századból való, abból az időből, amikor a Gilgames eposz is születhetett.
Assur-Nászir-Apu rendezte lakomáról az ún. Bankett-szkélén kapunk híradást, hiszen a 10 napos vendégségen részt vett Kolha város 16.000 lakója, 1500 szolgálója, s a meghívott városok vendégei, akik voltak 69.574-en. „Etettem, itattam őket – mondja a király”. S a mi könyvünk szempontjából érdekese megemlíteni, hogy többek között elfogyasztottak:1000 borjút és juhot, 200 ökröt,…1000 kacsát, 500 unú-kacsát, 500 libát, 1000 vadludat, s még hosszan lehetne sorolni az étkekhez a sokféle húst és növényeket…
És aztán még egy, de előételt fogyasztottunk előbb, s az nem volt más, mint töltött libanyak. Híres zsidó étel. Pompás falatok! …Rómában is híresek voltak a lakomák, de nem voltak mindennaposak. A húsféleség drága volt, és ritka eleségnek számított. Ezért a Fórumon néha közlakomákat rendeztek. Ilyenkor kecskelábú asztalokat állítottak fel, hízott ökröt sütöttek, hígított bort és holmi olcsó kenyeret osztogattak minden fegyelmezetten viselkedő szabad római polgárnak. A híres lakomák ellenére, általános volt a szegénység, ezt enyhítette, hogy időnként az állam gabonát és olajat ingyen osztott a város szegényeinek.
Honi dolgokra térve nem mehetünk el Attila híres lakomái mellett sem, amelyek itt ezen a tájon, aztán magyarrá lett földön folytak, miközben Attila Rómával tárgyalt. 448-ban Priscius történész és diplomata éppen ez ügyben járt Attilánál, s leírja, hogy tiszteletükre hatalmas lakomát csaptak: „Fenséges étkeket szolgáltak fel nekünk és a barbár vendégeknek ezüst tálakon, de Attila nem evett mást, csak sültet, egyszerű fatálcáról…” Hol van ettől Orosháza!
Mátyás király idejében a lakoma a királyi udvartartás része volt, de azt jegyezte fel a humanista Galeotto Marzio, Mátyás udvari krónikása, Janus Pannonius hajdani iskolatársa: „Mátyás király asztala nem csak a testnek, hanem a léleknek is táplálékot nyújtott.” Mátyás király kedvenc ételei közé tartozott az aszalt szilvával, fügével és fenyőmaggal töltött fürj meglángolva (parázson sütve). A liba is persze kedvelt étele volt, leginkább úgy magyar módra, vagyis saját zsírjában megsütve, de zsályával, rozmaringgal megfűszerezve.
Az erdélyi fejedelmek asztaláról sem hiányzott a liba, hiszen Bornemisza Anna 1680-ban kiadott szakácskönyvében a vadludat tizennyolcféleképpen, a szelíd ludat huszonkilencképpen, a récéből tizenhatféleképpen készíthető étek leírását adja.
És még sorolhatnánk hosszan, de jött a konyhából a főszakács.
Assur-Nászir-Apu rendezte lakomáról az ún. Bankett-szkélén kapunk híradást, hiszen a 10 napos vendégségen részt vett Kolha város 16.000 lakója, 1500 szolgálója, s a meghívott városok vendégei, akik voltak 69.574-en. „Etettem, itattam őket – mondja a király”. S a mi könyvünk szempontjából érdekese megemlíteni, hogy többek között elfogyasztottak:1000 borjút és juhot, 200 ökröt,…1000 kacsát, 500 unú-kacsát, 500 libát, 1000 vadludat, s még hosszan lehetne sorolni az étkekhez a sokféle húst és növényeket…
És aztán még egy, de előételt fogyasztottunk előbb, s az nem volt más, mint töltött libanyak. Híres zsidó étel. Pompás falatok! …Rómában is híresek voltak a lakomák, de nem voltak mindennaposak. A húsféleség drága volt, és ritka eleségnek számított. Ezért a Fórumon néha közlakomákat rendeztek. Ilyenkor kecskelábú asztalokat állítottak fel, hízott ökröt sütöttek, hígított bort és holmi olcsó kenyeret osztogattak minden fegyelmezetten viselkedő szabad római polgárnak. A híres lakomák ellenére, általános volt a szegénység, ezt enyhítette, hogy időnként az állam gabonát és olajat ingyen osztott a város szegényeinek.
Honi dolgokra térve nem mehetünk el Attila híres lakomái mellett sem, amelyek itt ezen a tájon, aztán magyarrá lett földön folytak, miközben Attila Rómával tárgyalt. 448-ban Priscius történész és diplomata éppen ez ügyben járt Attilánál, s leírja, hogy tiszteletükre hatalmas lakomát csaptak: „Fenséges étkeket szolgáltak fel nekünk és a barbár vendégeknek ezüst tálakon, de Attila nem evett mást, csak sültet, egyszerű fatálcáról…” Hol van ettől Orosháza!
Mátyás király idejében a lakoma a királyi udvartartás része volt, de azt jegyezte fel a humanista Galeotto Marzio, Mátyás udvari krónikása, Janus Pannonius hajdani iskolatársa: „Mátyás király asztala nem csak a testnek, hanem a léleknek is táplálékot nyújtott.” Mátyás király kedvenc ételei közé tartozott az aszalt szilvával, fügével és fenyőmaggal töltött fürj meglángolva (parázson sütve). A liba is persze kedvelt étele volt, leginkább úgy magyar módra, vagyis saját zsírjában megsütve, de zsályával, rozmaringgal megfűszerezve.
Az erdélyi fejedelmek asztaláról sem hiányzott a liba, hiszen Bornemisza Anna 1680-ban kiadott szakácskönyvében a vadludat tizennyolcféleképpen, a szelíd ludat huszonkilencképpen, a récéből tizenhatféleképpen készíthető étek leírását adja.
És még sorolhatnánk hosszan, de jött a konyhából a főszakács.
Kérdi, hogy a libamáj miként készüljön? Legyen régi hagyományos orosházias nagymama módra, vagy inkább a főszakács fantáziájára bízzuk… Nem tudtunk dönteni…
Mert nehéz egy ilyen döntés! A nagymama módra készített, tejben áztatott, libazsírban szépen megsütött libamáj illata, íze olyan csábos, hogy attól szabadulni nem lehet. A másik mód, pedig tele van kalanddal, vadászattal, meglepetéssel, s az azért jó. Amikor egyszer még a 90-es évek elején, itt járt a németországi Münsterből M. Tüns alpolgármester asszony férjével, akkor ők a nagymama módit kérték, mondván, hogy grossmutternél jobban nem süthet-főzhet a világon. El is voltak bűvölve ettől, mondván, hogy otthon még a nagyi sem tud ilyent. Egyedül Eckardt Koch barátunk volt az, aki kitartott a jóféle fokhagymávak készített pecsenyénél, mert ő azt állítja, hogy annál nincsen jobb. A káposzta persze dukált valamennyiőjüknek, mert káposzta nélkül nem is igazán étel az étel, mondják ők is, meg én is állítom. Egy másik alkalommal a székelyföldi Háromszék megyéből származó, sepsiszentgyörgyi Forró László íróbarátom is libakóstolásra adta a fejét. Ő imádta a libatepertőt, a rozmaringos libalevest és a káposztás libát.
Most az jut eszembe, hogy volt egy orosházi fotográfus barátom Somogyi Márton, s november közepe tájékán mindig elmélkedő-beszélgetésbe elegyedtünk a tömött libáról és a májáról, miközben úgy tűnt, hogy ettünk finomakat, s barokk angyalok röpködtek köröttünk, Ám a liba egészben maradt. s közben elkészítettük egy-egy leforgatandó kisfilmünk forgatókönyvét is (Ilyen filmeket mutattunk be a korabeli amatőr filmszemléken: Feri bácsi az ács, Bontott csirke, Ady nyomában szülőföldjén, A víztorony, Jugoszláviai útiképek, Szent Anna tó, Szokolay Sándor portréfilm stb. De hol van ez is már! S a filmek is!). A liba ellenben egészben maradt, vagy csak gondolatban lakomáztunk?Így a liba gágogva elszaladt. Nem tesz semmit…
Isten éltesse! A libát! Isten éltesse a híres orosházi jó lakomát!
Most az jut eszembe, hogy volt egy orosházi fotográfus barátom Somogyi Márton, s november közepe tájékán mindig elmélkedő-beszélgetésbe elegyedtünk a tömött libáról és a májáról, miközben úgy tűnt, hogy ettünk finomakat, s barokk angyalok röpködtek köröttünk, Ám a liba egészben maradt. s közben elkészítettük egy-egy leforgatandó kisfilmünk forgatókönyvét is (Ilyen filmeket mutattunk be a korabeli amatőr filmszemléken: Feri bácsi az ács, Bontott csirke, Ady nyomában szülőföldjén, A víztorony, Jugoszláviai útiképek, Szent Anna tó, Szokolay Sándor portréfilm stb. De hol van ez is már! S a filmek is!). A liba ellenben egészben maradt, vagy csak gondolatban lakomáztunk?Így a liba gágogva elszaladt. Nem tesz semmit…
Isten éltesse! A libát! Isten éltesse a híres orosházi jó lakomát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése