Április 11. A KÖLTÉSZET Napja. Mit ettek szívesen a Múzsák kegyeltjei!
1. József Attila kedvenc étele:
József Attila a házias jellegű ennivalók híve volt: 1926-ban, a gasztronómia egyik legnagyobb szentélyéből, Párizsból írt levelében testvérétől, Jolántól azt kéri, hogy küldjön neki csomagban bablevest csipetkével és kolbászreszelékkel. Vágó Márta írja visszaemlékezésében, hogy amikor 1936-ban a Szép Szót szerkesztették, délidőben egy közeli sörözőbe jártak ebédelni. Attila gyakran disznópaprikást evett főtt krumplival, ezt szerette.
2. Petőfi Sándor:
kedvencei a hagyományos ételek: a túrós csusza, és a finom pecsenyehúsok voltak. De sokan tudni vélik, hogy sokminden mást is szeretett a lánglelkű költő. Íme még egy étel, amellyel őt idézzük:
Petőfi állítólag szerette az ilyen módon készült szűzpecsenyét. Tudva azt, hogy élete során többet volt nélkülöző vándorpoéta, mint a földi jókban dúskáló polgár, a dolog felől lehetnek éppen kétségeink.
A híres emberek nevét megőrzött receptek gyakran nem is azok a fogások, amit az említett híres ember szeretett, sokkal inkább az emlékükre, tiszteletükre nevezték el róluk az ételt. Különösen is így volt ez olyan korokban, amikor a nevüket sem volt szabad kiejteni, márpedig a szabadságharc hőseinek ez is kijutott.
1 vastagabb szűzpecsenye
25 dkg spenót levél (lehet fagyasztott levél is)
20 dkg gomba
1 pici fej hagyma
só, bors, szerecsendió, kakukkfű
1 adag leveles tészta
A gombát tisztítsuk meg, és az egész apró kockákban megpárolt hagymán pirítsuk meg. Erős lángon pirítsuk, sózás nélkül, hogy ne főjön a levében, hanem tényleg piruljon. Hagyjuk kicsit hűlni, majd kevés sóval és kakukkfűvel tegyük az aprítóba, hogy péppé vágjuk.
Ha friss spenótot kaptunk, vegyük le a szárát és ha vastagok, az erét is, majd forró, sós vízzel forrázzuk le. Szűrőbe téve hagyjuk lecsöpögni, amíg kihűlt.
A húst sózzuk meg, szórjuk meg borssal, és egy serpenyőben, kevés vajon pirítsuk színesre.
Ha szerencsénk van, és kinyújtott tésztát olvaszthattunk ki, akkor csak terítsük ki, különben nyújtsuk ki akkorára, hogy kényelmesen belecsomagolhassuk a húst. A tészta szélén terítsük el a spenót felét. A gombapépet kenjük rá a körbepirított húsra és fektessük a spenótra. Terítsük rá a maradék leveleket és csavarjuk bele a tésztába. A végeit hajtsuk úgy be, hogy zárt csomagot kapjunk. Kenjük meg egy felvert tojással. A leesett tészta darabkákból csináljunk díszítést, amit tojással ragasszunk a tésztára. Végül még egyszer kenjük le, és 200 – 220 fokos sütőben kb. 20 perc alatt süssük pirosra.
Arról nem szól a fáma, hogy mi volt Petőfi kedvenc körete, de egy tartalmasabb salátával akár kész is a könnyű fogás.
De itt van a híres Székely-káposzta vagy másként Székely-gulyás esete
Mindenki a székelységhez köti ezt a finom ételt, még ők is már, pedig semmi köze nincs a Székelyföldnek ehhez a finomsághoz. A finom képosztás étel Pesten született, s Petőfi nevezte el SZÉKELY-GULYÁSNAK. A történet pedig imígyen szól: 1846 egyik koraestéjén Székely József vármegyei főlevéltáros Petőfi társaságában vacsorázni ment a Vármegyeháza melletti Gránátos utcai Komló-kertbe. Sajnos - mondta a kocsmáros" minden elfogyott, talán egy kis maradék savanyúkáposzta-főzelék és sertéspörkölt akad az edény alján!"
- Akkor öntse össze a kettőt - kocsmáros uram, keverje meg, s hozza ide nekünk - mondotta Székely József.
Úgy is lett! Jóízűen megvacsoráztak s egy pohárka bort is elfogysztottak ( a kocsmáros ajándéka). Majd jókedvűen hazament Székely is és Petőfi is.
Másnap Petőfi ide tért be ismét vacsorázni, s arra kérte a kocsmárost, hogy hozzon neki abból a Székely-gulyásból egy jókora adagot. Úgy is lett! Ízlett ismét a költőnek, s ezzel elindult az új étel híre is, s egyre többen kértek Székely-gulyást Pesten a Komló-ketben, majd egyre több kocsmában felkerült az étlapra.
A tejföllel való ízesítés későbbi találmánya a szakácsoknak vagy valamelyik vendégnek. A híre oly gyorsan terjedt aztán, hogy 1876-ban már Rézi néni szakácskönyve is leírja, aztán 1934-ben a Gundel-féle szakácskönyv így adja közre a Székely-gulyást (vagy -káposztát).
"A sertéshúst kockára vágjuk. Hagymát szeletelünk, fokhagymát szétnyomjuk, s zsíron pároljuk, megszórjuk paprikával, sóval illően. Ha fonnyadt már jöhet a hús is, s kellően pörköljük, főzzük, időnként adhatunk picinyke vizet, vagy húslét alá. A savanyúkáposztát húslével félig puhára pároljuk, leszűrjük, s a húshoz adjuk. Tehetünk mellé zöldpaprikát felkarikázva és köménymagot is. Amikor megpuhult a hús, liszttel elkevert tejfölös habarást borítunk reá. Rotyogtatjuk még, s aztán, aki szereti megszórja kaporral.
Hát ez a híres Székely-gulyás, aminek megszületésénél ott volt Petőfi, s a nevet is ő adta, ennek a finom ételnek.
Ez alkalommal még egy kis gasztronómiai érdekesség engedtessék meg. A magyar konyha is éppen a reformkorban kezdett megújulni, s vette fel azt a ízkultúrát, s ételsort, amit mi a XX. században magyar ételnek neveztünk. Az 1800-as évek első felében új növények kerültek a nemesi és paraszti asztalokra: burgonya, kukorica, paprika, répacukor használata terjedt el széles körben. Ekkor kezdődött el a paprikás ételek kora is (paprikás, gulyás, pörkölt diadalútja), hiszen jött a paprika, amit ez időtől folyamatosan az ételhez adtak. Európában éppen Magyarországról indult el a paprika is útjára, mert itt már eltanulva a töröktől, egyre nagyobb mennyiségben termelték. Petőfiről, aki rendszeres vendége volt a fogasdóknak, hiszen az ország vándora volt, s ebben az időben a kocsmák és fogadók látogatása természetes divat volt. Az életmód részeként tekintették. Petőfi nem egyszer ő állította össze magának az étlapot is. Kedvelt étele az emlékezők szerint a gulyás (amit még reggelire is főzetett), de a gulyás mellé elmaradhatalan volt a túrós csusza. Fel is jegyezték 1847. május 13-én ezt írta le a költő:" Szerelmet és a francziákat és a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki."
3. Mikszáth Kálmán:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése