Dióleves
Kétségtelen tény, hogy a január vége kitett magáért, mert idetelepedett a hideg.
Hideg ellen jó a finom forró leves, átjárja az ember minden porcikáját, s elönt a melegség érzetével. Más aztán nem is érdekes.
Gondoltam van dió a kamrában, hiszen az öreg diófánk nem restellte az idén sem teremni annyit, hogy a diószsákok megteljenek. Nos, akkor jöhet a diótörés, és ne a megszokott legyen belőle, jöjjön valami új itt a DIÓLEVES!
S ekkor eszembe jutott a kolozsvári Sárika nagymama (nyugodjék békében a Házsongárdban) valamikor úgy jó harminc éve nála ettem még valami ilyest. Most megpróbáltam és sikerült. Ízlett.
Hozzávalók: 1,5 liter tej (lehetőleg nem tasakos vagy dobozos) 10 dkg cukor, 12-15 dkg darált dió, 1/2 tasakocska vanilliás cukor, 2 tojás sárgája, 2 zsemle, 5 dkg vaj, csipetnyi só.
Elkészítése: A tejet a cukorral meg a vaniliával felforraljuk, a darált diót lassan beleszórjuk, s állandó kevergetés mellett két percig főzzük. A tojássárgákat két evőkanál tejföllel símára keverjük, s állandó kevergetés mellett a diós tejhez öntjük, s hagyjuk még, hogy 2-t lobbanjon.
A zsemlét hosszú csíkokra vágjuk, vajban megpirítjuk, s külön tálkában kínáljuk a leveshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése