Klasszikus receptek 1.: Paprikás krumpli

Krúdy is megnyalná az ujját.
Azt hiszem a nagy magyar hazának egyik legismertebb étele a paprikás krumpli.A jó paprikás krumpli akár fejedelmi étel is lehet, kellően adjusztálva körítésként adható akár a libapecsenye mellé is. De én magában szeretem leginkább, hagyományos édesítős-ecetes salátával, amit előzőleg jól behűtöttek. A minap ilyet akartam enni egy vendéglőben s csak bámultak rám, mint a borjú az új kapura. Igaz akkor is megbámultak nemrég, amikor húslevest kértem, de úgy, hogy legyen mellette a főtt zöldség és egy darab velős csont is. Hát nem volt, s így rögtön tudtam, hogy hazudtak, mert a húsleves leveskockából vagy zacskós levesporból készült. Hát ennyit hirtelen a vendéglátásról, mert nem akarom elmesélni ismét a klasszikus sztorimat a halászlében úszkáló rántotthal-szeletekkel, amit egy jelesnek mondott étteremben ettem volna, ha nem veszem észre a "trükköt".
A minap paprikás krumplit főztem. Asztaltársaságunk aztán csak kanalazta a finomságot, nem győzték nyelni.
Én így főztem:
Szükséges: (4 személyre) 50 dkg krumpli, 10 dkg füstölt szalonna,személyenként 2-2 darab 5-5 cm-es vékonykolbász vagy 1-1 virsli, 2 kanál olaj, 2 kanál pirospaprika (édesnemes), 1 mokkáskanálnyi erőspaprika, 2 zöldpaprika, 2 paradicsom, bors 1 mokkáskanállal, 1 kávéskanál darált kömény, só, 3 fej makói hagyma, 1 kiscsokor zöldpetrezselyem, 10 dkg lebbencstészta (ez el is maradhat!).
Amilyen módon előkészítettem: Mindent külön tálkába rakva, s így nem kellett kapkodni. A krumplit meghámoztam, hasábokra vágtam, a hagymát apróra felszeleteltem, a paprikát csíkokra vágtam, a paradicsomot pedig felkockáztam. A fűszereket sorba előkészítettem.A szalonnát felkockáztam.
A lábasba, amibe mindez belefér, beleöntöttem az olajat, s amikor pár pillanatot melegedett a lassú tűzön, beledobtam a szalonakockákat, zsírjára olvasztottam, de csak éppen kezdjen töppedeni a szalonna, akkor rászórtam a hagymát, de a szalonnát ki is lehet szedni, csak a zsírja maradjon.Én bennehagytam. Lassú tűzön kavargatva üvegesre pároltam, kevéske vizet öntöttem alá, s azzal addig puhítottam, míg a hagyma elpépesedett. Megszórtam kevéske piros paprikával, kevertem 2-3-at. Rátettem a krumplit, még dinszteltem egy kicsit, s aztán a zölpaprika és paradicsom is belevándorolt. Vizet löttyintettem alá,s szépen hozzáadtam a borst és a köményt, hogy megkapja az ízét. Ezzel már szinte minden belevaló a lábosban lassan összeérlelődött , ahogy az szükséges csak a kolbász maradt a végére.Vízzel felengedtem, hogy ellepje az egészet alaposan. (Van aki hosszabb lére engedi, van aki sűrűn szereti.
A közepes tűzön 25-30 perc alatt meg is puhult a krumpli, félidőben adom hozzá a kolbászt, a virslit csak a végén, éppen csak lobbanjon egyet az íze miatt.
Az utolsó mozzanat nálam, hogy a bő lére engedett krumplipaprikásba beleteszem a lebbencstésztát vagy galuskát szaggatok bele. Főzni már nem kell, csak 2-3 lobbanás, s lefedve tartom olyan 20-25 percet. A tészta így puha lesz, és be is sűrűsödött az étel. Tetejét megszórhatjuk friss, vágott zöldpetrezselyemmel.
Mellé friss kenyér dukál és idénysaláta a nyár ízeivel.
Bográcsban is kitűnően sikeredik ez az étel.
Aki megkóstolja, nem felejti. Hideg bor vagy sör a végén, vagy pincehűs üdítő - ásványvíz a mennyei érzést is melléd varázsolja.
Mikszáth Kálmán vagy Krúdy Gyula is dicsérné ezt az orosházi krumplipaprikást, s mindketten élvezhetnék aztán délután Gyopárosfürdőn a hölgyek felvonulását a fürdőben, s betelnének a látvánnyal, hogy el se szeretnének innen menni.