Jegyzet a csőben sütésről...

Csőben sült vajon? Nem csőben, hanem sütőben sütünk! Bánki-Horváth Sándor tanár úr a téves fordításról... A napokban egy hajdani tanárkollégámtól kaptam egy kis jegyzetet az ételkészítés egyik elnevezését kommentálva. Bár tudom a lényegét, de engem is mindig irritált ez a furcsa elnevezés " csőben sütés". El se tudtam képzelni, hogy kinek volt ilyen idétlen ötlete, hogy sütő helyébe csövet tegyen. Nos Bánki-Horváth Sándor tanár úr megoldja számomra a rejtélyt. Íme az írása: Csőben sült - Amikor úgy 1970-es, 80-as években megjelentek a vendéglők étlapjain a csőben sült ételek, sokáig bosszantott, mert nem értettem, hogyan lehet valamit csőben elkészíteni. Azután rájöttem a megoldásra azaz egy lehetséges magyarázatra. Nagy valószínűséggel ezt a kifejezést valaki németből fordította és összekeverte a das Rohr (=a cső) szót a die Röhre (=a sütő) szóval. A tévedést megkönnyíti, hogy a die Röhre is fordítható cső értelemben, de a sütés-főzés világában egyértelműen a sütő-t kell alatta érteni. Németországban teljesen egyértelmű és általánosan használt kifejezés pl. in der Röhre backen (=a sütőben sütni), és senki sem gondol egy csődarabra. Az általam ismeretlen fordító ezt vagy nem tudta, vagy felületességből nem nézett utána, és így került be a magyar köztudatba, a receptkönyvekbe, a tévébe, stb. ez az értelmetlen kifejezés olyannyira, hogy kimondottan elegáns és modern "csőben sült ételeket" kínálnak. Orosháza, 2009. július 17. Bánki-Horváth Sándor Kiegészítő magyarázat: A csőben sütést, más néven gratinírozást sütőben, vagy grillsütőben, végezzük - írja a Gourmandet - gasztronómiai szótár (http://www.gourmandet.hu/ ) - végezzük. Pirítást jelent, mert a különböző csőben sült ételeket először meg kell főzni, esetleg mártással bevonni, így csak rövid ideig ideig kell sütni, azaz a felső rétegüket meg kell pirítani. Az ily módon sült ételek előkészítését a tálalás idejére időzítsük, különben összeesik, kiszárad. Más megjegyzés a kérdéshez: A franciák több gasztronómiai fogalmat, főzési, sütési eljárást adtak a világnak. XV. Lajos kedveséről Madame Dubaryról kapta a nevét a rakott sajtos-húsos-karfiol. Bechamel márki is ínyenc volt, s tőle származik a híres besamel mártás, ennek másik változata a Mornay úrról elnevezett sajtos besamel. Sorolhatnánk még, de francia eredetű a "csőben sütés" az "au gratin" is. Rossz magyar fordítással lett általánosan elterjedt magyar neve a csőben sült, holott a mártással bevont étel a sütőben készül el véglegesen. S akkor egy csőben sült étel leírása következzen, s köszönjük Bánki tanár úrnak a magyarázatot, mert a francia eredet ellenére német, vagy inkább osztrák közvetítéssel került konyhánkba az ilyen módi szerint elkészített étel. Nyári zöldségek sütőben: szükséges 4 db paradicsom meghámozva (forró vízbe dobjuk, s aztán a héját lehúzzuk), 1 szép nagy vöröshagyma (leginkább makói legyen), 1 érett lila padlizsán (meghámozva, kapikára szelve, s olajon egy kicsit mindkét oldalát megpirítjuk), 1 cukkini hámozva és felkockázva, 1 ekanál olaj, 1 marék bazsalikom, 1,2 dl paradicsomlé, 1 dl tejszín, sajt 5 dkg, só, bors. A vöröshagymát felkarikázzuk, megpároljuk, de a karikák ne essenek szét, zsíron megpároljuk a kockára vágott zöldségeket, a paradicsomot is kockázzuk. A zöldségeket kicsit összepirítjuk, Kerámia vagy tepsibe réteges elosztjuk : cukkini, paprika, hagyma, padlizsán karikák, paradicsom kockák, só bors, s folytatjuk amig tart. Soronként szórunk kevéske bazsalikomot, sót, borsot. Tetejére öntjük az elkevert paradicsomlé, tejszín keveréket. Megszórjuk reszelt sajttal. 230 fokos sütőben letakarva 20 percig pároljuk-sütjük, aztán levesszük a tetőt vagy a fóliát és szép barnára sütjük, még 10 percig tart. Forrón tálaljuk. Könnyű vacsora, de körítés is lehet egy-egy szelet hús mellé.