Néha úgy tűnik, hogy nálunk is éppen olyan nagy az igyekezet a gasztronómiai hírnév szerzésében, mint másutt e szűkösre szabdalt kis hazában. Egy kicsit meg is nyugtat mindez: lám nem kell félteni az ifjonc generációt, mert ápolják a hagyományt, őrzik a régit! Aztán megint rá kell jönnöm, hogy csak önámítás az egész. Mert itt nem is hagyományőrzésről van szó, hanem egy üzletről, minél több embert kicsődíteni, vásárlásra ösztönözni, a többi az lényegtelen.
Aztán ma reggel az MTV1-én éppen a Pékek Rendjéről folyt a szó és a képes bemutató a komáromi pékrend székhelyen, s elmondták a szándékot, s vele azt is, valóban nem igen törekszenek az egészséges hagyományok őrzésére általában, de őket is kinevetik nem egyszer éppen a szakmabeliek. Hát ilyenné lett a világ. De megint ki kell mondanom, hogy mindezt igenis a politika tette, mert egy ilyen hamisra faragott és hazugságra épített világban, jobban tud a politika érvényesülni. S az már aztán igazán lényegtelen - mint ahogyan ebben a műsorban egy szakember kimondta az igazat - hogy bizony az ételekben lévő adalékanyagok hosszú távon való fogyasztása bizony káros az egészségre. De hát az emberfajta már csak ilyen, hisz a hamis prófétáknak, a szemnek való csillogásnak, látványnak, s nem a tudásnak.
Nem a tudásnak!
Nem a tudásnak, mert a tudások fellegvárait az iskolákat olyan szépen szétzüllesztették, hogy egy évszázadon át sem tudjuk már helyrehozni. A tudatlanság, a felszínesség a sikk. A kenyérben is a felfújt, pillanatnyi látványban csábító az igazi manapság.
Szó sincs itt már az orosházi kenyérről, kit is érdekelne, de valóban van-e még híre. Érdekes az említett tévé riportban Orosházáról szó sem esett, pedig augusztus tájékán általában errefelé a kenyér fővárosának nevezik Orosházát. De hogy is van ez? Vagy csak mi mondjuk annak? Ámítjuk magunkat?
Ez a kérdésem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése