2009. április 19., vasárnap

Terített asztal a kertből

Mai napon valami különlegeset akartam reggelire. Kisétáltam a kertbe, szétnéztem, mit kínál most április második felében. Baktattam a gyümölcsfák között, s örömmel láttam, hogy a sárgabarack, az őszibarack szépen kötöttek, s ha nem jön megint a monília, akkor talán szép termés is lesz. A két kicsi kajszibarackon is van most néhány szem gyümölcskezdemény.
Szép a snidling, vagyis a metélőhagyma, de van friss zöld szárfokhagyma is. A medvehagyma már javában virágzik, most már csak jövőre lehet leveleiből csipegetni.
Éhes voltam, s eldöntöttem, hogy sajtos pirított kenyeret eszem, s mellé készítek egy csésze csalánteát.
Kész tavaszi tisztítókúra.
No akkor már csupán néhány ízletes friss tavaszi saláta-növényt kell begyűjteni. Szedtem: pitypang levelet, egy kevéske tyúkhúr hajtást, néhány friss zsályát is mellé tettem, s lassan besántikáltam a fájós lábommal.
Elő a serpenyőt! Olajat tettem bele, s a megmosott zsálya, pitypang és tyúkhúr hajtást beledobtam miután megmostam. Nem több, kint addig pirítottam, amíg 5-ig elszámoltam, s gyorsan kiszedtem egy tányérra.
Két kis szelet kenyér, az alap, erre jön a tavasz kínálata.
A kenyér mindkét oldalát 1-1 percig pirítottam abban az olajban, amiben voltak a zöld levelek. De még mielőtt ehhez kezdtem volna 5 dkg sajtot lereszeltem, s ebben a sajtban meghempergettem az elősütött kenyereket. A sajt mindkét oldalára került, s még rá is nyomkodtam finoman. A sajtos kenyereket ismét megsütöttem, amíg aranybarnák lettek.
Meleg csalénteát ittunk mellé, kevéske citromlével ízesítve.
Láttam, hogy szépen kapaszkodik a komló is a szín oldalára, komlólevest fogok majd főzni. Majd leírom.

Nincsenek megjegyzések: