Március 23. hétfő és borzalmasan szeles az idő. Úgy tűnik a szombat-vasárnapi belpolitikai események felkavarták a levegőt, s most a szél tombolni kezd. Én is tombolnék, mert micsoda cirkuszi-shaw készül, a nagy MESTER már, megint mesterkedik.
No ezt hagyjuk.
Hűvös is lett, s gondoltam, hogy egy jó forró tea jót tesz a közérzetemnek. Tea, amiben van citromfű, menta és kamilla. Forrón ittam 3 szem édesítővel és egy fél citrom levét csavartam még bele. Nagyon jól esett, kanalanként kortyolgattam a zamatos, forró nedűt, s mellé egy szelet kalácsot is ettem. A kalács a Táncsics utcai Hetényi Pékségből való, szerintem ott sütik a legjobb kalácsot, (de a túróslepény Orosházán talán a legfinomabb Czuth pecsenyesütőnél az Állomás téri kis falatozójában). Szóval a Hetényi kalács nagyon finom, de a kenyérrel már nem vagyok így. Igazán finom kenyeret Orosházán az utóbbi években aligha ettem. Illetve szoktam enni, mert mi magunk sütjük a kenyeret, méghozzá a régi hagyományos komlóspárral és kevéske élesztővel kelesztett kenyeret. Ennek a kenyérnek egészen más az íze, az illata, az állaga, az eltarthatósága, s néhány nap elteltével is nyugodtan és jó étvággyal szoktam enni. Most úgy gondoltam, hogy a kenyeret szépen leszelem, aztán tejeskávé-barnára megpirítom, fokhagymával megdörzsölöm, aztán leheletvékonyan megzsíroztam kacsazsírral, s a kertben szedett (még ősszel ültettük) zöldhagymával megeszegetem.
Hát ez volt a mai reggeli.Aztán ideges lettem, mert holmi röpcédulákat dobkodtak a postaládámba, amit én nagyon nem szeretek, SENKITŐL SEM!
Reggeliztem, s az élet zajlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése