Több mint két évtizede annak, hogy a népi hagyományos táplálkozási szokásokkal, ételekkel és elkészítéseikkel foglalkozom. Gyűjtöttem az Érmelléken (Erdély), aztán Orosházán, de a HÓNAP című kulturális nyomtatott havilapomban (1990-1997 között jelent meg) közreadtam e témakörben írott írásokat is, sőt önálló gasztronómiai oldal is volt Családi konyha címmel. Legjelentősebb volt Beck Zoltán néprajzkutató dolgozata a népi táplálkozásról Gádoros és környékéről. Mostanában már két könyvben is publikáltam mindazt, amit Orosháza étkezéséről tudni lehet és illik. Újabban az érmelléki Érbogyoszlón végeztem kutatómunkát, s írtam egy dolgozatot Érbogyoszló hagyományos táplálkozásáról.(Érbogyoszló monográfiáját is szerkesztem, s abban jelenik meg másik dolgozatommal együtt Érbogyoszló múltja, jelene és jövője) Az ősszel Nagykároly és környéke mai gasztronómiai hagyományainak feltérképezéséhez kezdtem. Ebből is könyv lesz. Szóval nem egészen laikusként állok a dologhoz, sokmindent tudok, tapasztaltam és közre is adtam. A közreadást - örömömre, mert ez elismerés - nem kis érdeklődés fogadta és fogadja folyamatosan. Előadásokat tartok cikkeket kérnek
és írok, s ezért merek szólni, a jobbítás szándékával.
Már régóta mondom, e vidék értékeinek sorában kiemelkedő a gasztronómia. Azért is, mert ütköző pontban találni az Alföld vidékét, hiszen a nyugati hagyományok, s az általunk hozott keleti hagyományok itt találkoznak. Számunkra ez nagy kincs lehetne, ha nem látnám, hogy bizony gyakorta elfecsérelik gyarló módon a hozzá nem értő, vagy felszínes tudással rendelkező "helyezkedők". No nem a főzést, hanem a nagyobb kincset, a miből főzést és a hogyan főzést. No és a tálalást alapvetően és áttételesen is értve (reklámérték) Tehát még mindig verik széjjel a mezőgazdaságot, pedig ez az alap. S aztán itt vannak a fesztiválok , vásárok, bemutatók. A céljuk kettős általában: egyrészt vállalkozás, s hasznot kellene termeljen, de ennél sokkal fontosabb, hogy jó városreklámok is lehetnének. Ezt igen ügyesen fogta meg Békéscsaba a Kolbászfesztivállal és itt van mellette a Csülök-fesztivál, s mellé egy sor igen rangos kulturális eseményt rendeltek. De hasonlóan jó a gyulai ilyen jellegű rendezvények sora. Igen tetsző nekem pl. a Tarhonya-fesztivál. Medgyesegyháza a maga Dinnyefesztiváljával már szintén világhírnévre tett szert. De itt van a szomszédban Hódmezővásárhely a híressé lett állatbemutatóival. S akkor szóljak szűk pátriám Orosháza ilyen jellegű próbálkozásairól. Valóban ezek próbálkozások vagy még azok sem.
Van egy félrevitt kenyérünnep, amely már nem az orosházi kenyér, hanem úgymond Európai kenyérünnep, de ilyen nincs! Ezt megint a mi kicsinyességünkből fakadó kapkodás rövidlátás eredménye, no és arról ne is szóljak ripacskodó színezete van az egésznek. A saját értékeink lebecsülése mindez, a "hozzáértők"(?) vehették volna a fáradságot, és utánanéznek, hogy van az orosházi kenyér, de nincs európai kenyér. Blődség lett az egész. Most itt van a február végi Gazdakör által szervezett Orosházi hagyományos ízek, de ez sem kapott elég támogatást. Nincs kiterjedt reklámja, ráadásul az egyik turisztikai portálon úgy hírdetik mint szlovák hagyományos ízek fesztiválja. (!!!!). Aztán ott volt a másik kezdeményezés a Márton napi ludasságok, de ez is elhal, mert csak helyi játékká lett mindössze. Tanulhatnánk Csorvástól is. Lakodalom, vőfélyverseny, s van már jóhír is.
Jó kezdeményezés volt a téli tavalyi Disznótoros nap, s az idei Gyopárosi Ízutazás a Hotel Corvus Aqua kezdeményezésében, de szűkkörű az is, nem mozgat meg tömegeket, mert nagyobb városi támogatás, aktivitás kellene. Szóval Orosházán az utóbbi 20 évben nem sikerült összehozni egy tiszteséges hetedhétországra szóló rendezvényt, ami igazán a város hírét keltené.
De jut eszembe: Mit is tudunk megmutatni mi Orosházán?
Nem tudom.
De utána járok a dolognak, mert azért sok furcsa-ferdesége van ennek a városnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése