Cetlireceptek

Bárányhúsgombóc-leves
Hagymát dinsztelünk olajon.Vegyes zöldséget aprítunk  vagy reszelünk  (sárgarépa, petrezselyemgyökér, káposzta, karalábé stb. (ami van!), olajos hagymán  megpároljuk ( időnként 1-2 nagykanálnyi vizet, vagy húslevest öntve alája!), s ha már szinte puha felöntjük meleg vízzel. Só, bors, zöldpetrezselyem, lestyánlevél esetleg kapor az ízesítéshez jól jön.  Ebbe helyezzük az elkészytett húsgombócoökat, s készre főzzük az egészet.
Tálalásnál megszórhatjukmég apróra vágott zellerlevéllel, lestyánnal, snidlinggel. zlés szerint citrommal (levével ízesítjük.
Húsgombóc (darált bárányhús, de más is lehet!), tojás, rizs, só, bors a kelléke. Alaposan összegyúrjuk, s kiskanállal gombócokat szaggatunk, amit meggörgetve tenyerünk között, szépen a levesbe tesszük. Lassú tűzön hagyjuk fődögélini. Úgy is készíthető, hogy gombóc helyett bárány vagy disznó stb húskockákat adunk hozzá.
A végén tejföllel meglocsoljuk a tetejét, hogy a tányérban szépen mutasson.
Változat: a káposzta lehet nyári kovászolt káposzta is, amit vékony csíkokra vágtunk, s azzal is összepároljuk a zöldséget, ízesíthetjük ilyenkor a kovászolt káposzta levével is.

Yachtklub konyhám

Nyári hűsító levesek!
Nincs semmikülönös dolog, csak élvezzük ezt a finom nyári hangulatot. Sétálok Gyopároson a parkban (mármint a vasútállomás utáni kis parkrészben). Ez már valami! Még jóféle padok is vannak.
Ha körbefordulok, akkor mehetek ebédelni a Fehér Hattyúba (közel van ide!), a Hotel Corvus Aquabá,a Hotel Napsugárba, s még van néhány kínálat. Most nem megyek, mert úgy döntöttem magam főzök a yachtklubban. Hogy hol a yachtkulub ez a rejtély. Valamikor volt itt a 30-as években két jóféle vendéglő, Emlékeimben felidézem, s játszom a képzelettel.
Úsznak vaníliás illatok a fák lombjai alatt. Napernyők mögé bújva sétálnak a csodálatos asszonyok, s miközben szerelmes praktikákat szőnek, mellé szerelemgerjesztő leveseket - ételeket főznek. Puha, aranyos kezeikkel megsíimogatnak és repülök, repülünk térben és időben.
Űsznak az emlékek, s én velük együtt lebegek, szeretem ezt.
Citromleves rizzsel
(0,5 kg csont, 1 marék rizs, 1 fej közepes vöröshagyma, 1-1 szél sárgarépa és petrezselyem, 1 csokor citromfű, só, bors, 4 citrom leve, 2 citromot belefőzünk.
Húsos csontból (disznóhús, de bármi lehet!) alaplét főztem, amibe tettem 1 sárgarépát, 1 fej vöröshagymát, petrezselyemgyökeret, sót, borsot, citromfüvet, két citromot karikára vágva (amikor felfőtt a citromkarikákat ki kell venni, mert másként megkeseríti a levest!).
A levesbe belefőzzük a rizst és citrommal savanyítjuk ízlés szerint.

Nem flancos konyha

A szegények levese a PERGELT LEVES hogy ne felejtsünk merről merre haladunk, időnként érdemes betekinteni a "Nem flancos konyhák"-ba is. Csak kíváncsiságból. Dédapáink szerették a pergelt levest is tarhonyával, nagyapámék a némettáska levest ették. Hozzávalók: 5 dkg füstölt szalonna, 2 deci tarhonya, 1 fej vöröshagyma, őrölt pirospaprika, petrezselyemzöld.

Ebben a hideg havas februárban, bizony ha eszébe jut a száz, százötven évvel ezelőtti világ, ha csak felidézem az idén éppen 99 évvel ezelőtt született anyósom Eszti mama (Szikhát tanya) meséit és a nemrég elhunyt (Mancika apósom húga 90 éves volt) rokon a Mikes utcai családi házból mondásait, akkor azt mondom bizony szűkös világ volt az. A konyha egyszerű volt ugyancsak. Az egyszerűséget a maihoz viszonyítom, mert ott minden természetese volt. Maga a konyha berendezése, felszereltsége is más volt, a mostani dolgokból, gépekből szinte minden hiányzott. És mindent kézzel végeztek. Másrészt mindent megtermeltek, mert azért volt a kert - mondták - , hogy abban alapzöldségekből (sárgarépa, petrezselyem, cékla, vöröshagyma, mák, paradicsom, paprika, uborka, káposzta) mindig legyen. Gondosan ápolták, ravasz ötletességgel, minden kis helyet kihasználtak, mert azt mondták, enni kell, tehát a kertbe vetni kell, nem venni kell. (A kertek lassan elgazdátlanódnak! Vagy ki tudja, amikor buli a világ!) Hát ez nehezen követhető ma, de azért sokminden megszívlelendő lenne, különösen most, hogy ínséges idők jönnek. Mancika még utolsó évében is kiment a kertjébe, székkel támaszkodott, s aztán azon ült és megkapálta szépen a kertet. Ezzel úgy egész nap el is bíbelődött, közben mindig megfőzte a maga kis ételét. Hiába rendeltek neki házhoz szállítva a főtt ételt, azt meg nem ette, csak az övét. Egyedül kenyeret, tejet, vajat, túrót, néha kis húst hozatott a boltból.
A pergelt leves egykoron kedvelt és rendszeres étel volt minálunk is. Néha szoktunk most is főzni. Ennek változata nálunk még ma is kedvelt a némettáska leves. Ami csupán annyiban különbözik, hogy tarhonya helyett zsíron párolt hagymával töltött derelye (táska) kerül befőzésre. A minap éppen ezt főztünk. A Pestről hazajött gyerekek is nagy örömmel ették, pedig nekik már nem volt mindennapos levesük. Talán éppen ehettek, ilyent is.
Elkészítés: Először 5 deka füstölt szalonnát apróra vágunk, megpirítunk. Zsírjában megpirítunk 2 deci tarhonyát. (Ha a levest sűrűbbé akarjuk tenni, kávéskanálnyi lisztet is hinthetünk a megpirult tésztára.) Most hozzáadunk egy fej apróra vágott vöröshagymát, pirospaprikát és apróra vágott petrezselyemzöldet, ezt forró vízzel feleresztjük, majd addig főzzük, hogy a tarhonya még kissé ropogós maradjon.

Őszi ételek - Szőlőleves

Orosházi szőlőleves

Naponta teszi fel nejem a kérdést, nos mit eszünk ma. Komolyan veszem, s mivel úgyis válogatott ételeket ehetek, (cukormentesen és a fehérjével is csínján kell bánnom), hát akkor alkossunk. Érik a kertben a szőlő. Van ergy tő a kert végében, ráfutott a kerítésre és a kamrára is, gyerekkorom ízést hordozza, ez az otelló. Szép kék szőlő, ízes és zamatos, mielőtt java a cefrébe menne, kóstoljuk meg. főzzünk valamit. (Ez a szőlő hivatalosan már nincs, kiírtásra ítélték, mert bora állítólag magasabb mennyiségű etylalkoholt tartalmaz!) A kiskertekben még található, mert igen zamatos

gyümölcs.

Itt van mindjárt a szőlőleves. Keresgéltem találtam is, de én mást akartam. Hát lett más! Ez az orosházi szőlőleves, így neveztem el. Érdemes megkóstolni. Egyszerű és nagyszerű!

Hozzávalók: 2-3 fürt szőlő leszemezve és alaposan megmosva és lecsepegtetve. 1 marék friss mentalevél, 3 evőkanál liszt, só, cukor (édesítő), 1 citrom leve, 2 dl tejszín.

A mentalevelet alaposan megmossuk, durván feldaraboljuk és 4 liter vízben főni tesszük (ez az alaplé vagyis mentatea). Két-három percet lobbanjon csupán, aztán egy fél órát álljon, majd szűrjük le a levet.

A szőlőt leszemezzük, megmossuk, lecsepegtetjük, a mentás alaplébe tesszük, 1 kiskanál sót adunk hozzá, édesítjük ízlés szerint, s egy citrom kifacsart levét is hozzáadjuk. Pár percig főzzük, aztán besűrítjük. A lisztet a tejszínnel, ha kell még kevés vízzel , a meleg levessel alaposan elkeverjük a habverővel, majd folytonos kavargatás mellett a leveshez öntjük. Egy-két percig összeforraljuk. Készíthetünk habgaluskát, s beleszaggatjuk, aztán tálaljuk. édesíteni is lehet, ízlés szerint.

Hűtőszekrényben tartva, másnap hidegen is tálalható, de akkor a habgaluskát külön főzzük meg, s a tányérba tesszük.Érdemes kipróbálni.

Aki már megkóstolta: ízlett nekik!

Minden napra más leves

Rebarbara leves
Valójában májusra úgy kiéhezik az ember a frissen termett zöldre vagy gyümölcsre, hogy már nem is kiván mást enni. Egyszerűen nem esik jól. Ha van kiskert, akkor már szedhettünk sóskát, komlót, levesnek, sőt salátát is. De erről már írtam. Ha nincs, irány a piac, beszerezni a tavaszi ételnek valót. Gondoltam, mert úgy tudtam, hogy eltűnt a kertünkből a rebarbara, ültetek egy pár sort, egy tasak magot vettünk. Az bőven elég lesz. De aztán csoda, s lám előkerült a fekete nadálytő és a medvehagyma szomszédságában egy szép tő rebarbara. Van is rajta éppen annyi levél, hogy szárából ma lesz egy jó kis gyümölcsleves. Öt szár került le a tőről, a levelet letőrtük, az nem ehető. A szép szárakat (levélnyelek) mosás után, meghámoztam vékonyan nagyon, kis kockákra daraboltam, s cukros vízben (édesítős) puhára főztem, de ne menjen szét. Ezután már csak ízesíteni és besűríteni kell.
Íme a hozzávalók: 5 levélnyél, 2 tojás sárgája, 2 kávéskanál liszt, só, késhegynyi őrölt fahéj meg szegfűszeg, egy csomag vaníliás cukor, 10 dkg cukor. A kellékekkel besűrítjük, s hidegen tálaljuk. Ha van kedvünk a tojás fehérjéből készített habgaluskával feldobhatjuk a levest.

Minden napra más leves

A sóskaleves
Számos gyerekkori emlékem fűződik a sóskához, s talán ezért van az, hogy ahogy megjelenik a kertünkben vagy a piacon, rögtön készítünk sóskalevest. Jó nagy adaggal, mert én hidegen is nagyon szeretem, különösen nyáron, amikor kánikula van, akkor istenien üdítő egy jó tányér - bár én bögréből inni jobb' szeretem -, sóskaleves.
A sóskához való viszonyom kezdete olyan régi, hogy szinte az idők ködébe vész. Még Károlyban laktunk akkor, mikor a Gencsi utcai bérelt házrészünk végében - a nagy kert után, amiben mindig kukorica termett, köztes paszullyal és tökkel - jött a Löverdő, s a focipálya, ahova apámmal néha én is elmentem a vasárnap délutáni meccsre. A Löverdő neve onnan, hogy a negyvenes évek elején, amikor Nagykároly is Magyarország része lett, itt a sportpálya melletti kis ligetesben vasárnaponként mindenféle mulatságokat rendeztek, s volt céllövölde is. Gyerekkoromra az 50-es évek első éveiben itt már mindent benőtt a sűrű bokor, s gaz, no meg csalán, csenevész cserjék sűrűjében lehetett bújkálni úgy játékból. Nos egy kis gyerekhad verődött össze itt nyaranta, a sűrűben lombsátrakat építettünk, s játszottunk a kor szokásai szerint háborúsdit. Nos itt néhányan rábukkantak egy-egy foltnyi elvadult sóskára, s azt úgy nyersen eszegettük, s ugyancsak ízlett. Korábban sóskát nem nagyon ettem, mert nem emlékszem, hogy anyám főzött volna sóskából valamit, de gimnazista koromban már ettem, s ugyancsak megszerettem. Károlyban a gimnáziumot a hajdani Kölcsey utcai egykori Piarista Gimnáziumban végeztem, de akkor már állami volt. Ám sokminden a régi iskolából még élt. Dr. Bartók Pál tanár úr (aki biológiát azaz természettant tanított nekünk) vezette az iskola mellett lévő iskolai kertgazdaságot. Ebben a kis gazdaságban az iskola diákjai, így én is, dolgoztak egyfajta beosztás szerint. Mindent megtermeltünk, amire az iskolai menzának szüksége volt, tehát majdnem önállátó volt ilyen szempontból az iskola, sőt még eladásra is jutott, amiből azt vásároltak, ami még kellett és kapható volt.
Nohát egyik alkalommal itt sóskaleves volt az ebéd. Akkor azt mondtam, soha még ilyen finomat nem ettem. Aztán otthon is főzött anyám, az is olyan jó volt, úgy látszik ezt nem lehetett elrontani, mert annyira egyszerű. Ime a recept, ahogy mi készítettük egykoron.
Sóskaleves
Hozzávalók: Két jó marék sóskalevél, amit alaposan megmosunk, 4 kanál liszt, 1 tojás, tejföl, só, zsír vagy olaj.
Az alaposan megmosott sóskát laskára vágjuk, a zsiradékon 2 percet fonnyasztjuk, 2 kanál liszttel elkavarjuk. Vizzel lassan feleresztjük, s 5 percet főzzük. 1 tojásból, lisztből, kevés tejföllel galuskát készítünk beleszaggatjuk. Addig főzzük, míg a tetejére jönnek a galuskák.

Minden napra más leves

Levesekről
Salátaleves
A leves az étkezéseink mindennapi része szokott lenni. Ha más nem, valamilyen leves mindig került az asztalra. Számomra a legmeghatóbb levestörténetet Móricz Zsigmond írta meg a Kissamú Jóska című novellájában. A történet az I. világháború idején történik az orosz fronton. Két barát Kis Samu és Samu Jóska éhesek a lövészárokban, de a menázsi késik. Az egyik kimegy a szembenálló lövészárkok közti mezőre laposkúszásban, hogy valami labodát szedjen, s főzzön egy kis levest. A harcmezőn - az orosz lövészárkok előtt jóval - egy alvó muszka katonára bukkan, édesen alszik, még horkol is. Nem öli meg- oly édesen alszik, nem is ellenség - , pedig tehetné, de elveszi a mellette lévő borjút (kenyérzsák), benne kenyér és konzervhús. Visszamegy, már nem gyűjt labodát. A kenyérzsákban találnak egy kis faragott bölcsőt. Az orosz faraghatta talán a gyerekének. Meghatja a magyar katonákat a dolog, miért is harcolnak ők egymással, hiszen az orosznak és a magyarnak semmi baja egymással, de uraik ideküldték. Most már én gondolom aztán tovább a dolgot, a háború vége Oroszországnak kezdete lett egy világdiktatúra kiépítésének, ahol az új világ urai, a kommunisták akár halálra is éheztették polgáraikat (lásd az ujkrán parasztság éhinsége, a kolhozosítás miatt, több millió halott). A magyarságnak elhozta Trianont és persze ide is eljött egy kicsit a kommunista diktatúra, s aztán lettünk saját hazánkban hointalanok, hazátlanok. Kóstolhattuk az élet keserű fekete leveseit.
Az ételek mindig tükrei életformánknak is. A nagy zabálások, a luxus, habzsoló életformára utal. A szerény étkezés az a józanság ideje.
A népi táplálkozásban egykoron a leveshez valót bárhol megtalálták, különösen tavasszal, amikor a mező, rét, erdő, kert tele volt már friss zölddel, s abból már készíthető valamilyen egyszerű (nagyon egyszerű!!!!) leves. Ma ezt már inkább kuriózumként készítjük, mondják, hogy méregtelenítésre és fogyókúrára is kiváló, én azonban a tavasz ízei miatt szeretem. kÜlönösen a húsvéti nagy trakta után jólesik valamilyen kis könnyű leves. Alapanyag ez lehet, ami már van a kertünkben és mind finom és ehető, no és egészséges is. Néhány dolgot sorolok fel, ami jó leveshez: saláta, retek, csalán (a csípős), komló friss hajtása. Első levesünk legyen a salátaleves.
SALÁTA LEVES
Hozzávalók:
2-3 fej saláta
füstölt sonka, vagy szalonna apróra kockázva
4-5 gerezd fokhagyma
2 liter víz (fele lehet alaplé)
1 dl tej
1 nagy pohár tejföl (450 g-os)
só, frissen őrölt bors
3 tojás
1 csokor friss kapor
1-2 ek (fehérbor vagy alma)ecet
A fejes salátát bő vízben megmossuk, negyedeljük.
A kockázott füstölt sonkát, vagy szalonnát kisütjük, míg megpirul. Rádobjuk az aprított fokhagymát és kevergetjük, míg érezni kezdjük az illatát.
Adjuk hozzá a salátát és az aprított friss kaprot, felöntjük vízzel, szórunk bele kis őrölt borsot és adunk hozzá egy ek ecetet, hogy a saláta „harapható” legyen. Finomabb a végeredmény, ha a folyadék mennyiség fele alaplé (pld. maradék húsleves). 10 perc főzés után behabarjuk a tojást – tejföl – tejből készített habarással, igazítok az ízén ecettel (mi savanykásan szeretjük), ha kell, csipet cukorral és kész.
Langyosan finom mellé jöhet a juhtúrós puliszka, rántottát is süthetünk, azt felcsíkozzuk és levesbetétként adjuk hozzá. Mennyei tavaszi étel!

Paradicsomleves

Paradicsomleves

A paradicsom is éppen olyan kedvelt zöldség Orosházán, mint mondjuk a krumpli. Amikor a városiasodó nagyfaluban megtelepedtek a bolgár kertészek (19.század vége), itt is lassan kultusza lett a pasrassdicsomnak és paprikának. Persze kezdetben jórészt a szabadföldi termesztés volt az általános, a fóliás zöldségtermelés a 60-as évektől kezdett hódítani, amikor a kertekben megjelentek a fóliasátrak, s tiszteséges jövedelemre is lehetett szert tenni, ha valaki vállalta az azzal járó igen kemény munkát.
Paradicsomot Orosházán is igen sok háztartásban sűrű lé formájában tartósítják üvegben télire. Inni is nagyon jó. Igaz, hogy van vele munka, de szinte egész télre való paradicsomlét így biztosíthatjuk, s ez biztos, hogy tartósító szer és egyéb adalék nélküli. Mi évente 30 kg paradicsomot főzünk be, amiből a gyerekek is visznek magulnak, ha éppen arra van kedvük.
A paradicsomleves alapja nálunk ez a paradicsomlé, zellerlevél, vöröshagyma hámozva, de egészben, só, kis édesítő (nem fontos), liszt a rántáshoz és rizs vagy valamilyen tésztabetét a levesbe. Igen kedvelt ételünk!
S íme egy recept:
0,7 l paradicsomlé, 3 ek liszt,3 ek olaj, egy kisebb vöröshagyma, víz,betűtészta, 3 ek cukor, só, bors, ha van 2-3 szál zelletrlevél (nálunk a mélyhűtőben mindig van télire zellerlevél lefagyasztva)
Elkészítés
1.Az olajból és a lisztből rántást készítünk.
2.Felöntjük a hideg paradicsomlével, és elkeverjük.
3.Beletesszük a hagymát egészben, ízlés szerint adunk hozzá cukrot, sót, borsot.
4.Felforraljuk, forralás után kb. 10 percig főzzük.
5.A betűtésztát sós vízben kifőzzük, csak tálaláskor tegyük a levesbe, mert megszívja magát.
6.Ha később felmelegítjük, egy kis vizet tegyünk bele, mert besűrűsödik.

Orosházi angadzs-abúr karácsonykor

(Aképet kölcsönöztem innen)
Húsleves ez, de másként, mert ez az örmény fülleves...
Az drága jó nagyanyám, Sárika mama, aki széki volt különben, és valamilyen rejtélyes módon a szamosújvári örményekkel is kapcsolatba került (a fáma itt a titkok titkába merül el!) ő készített ünnepi alkalmakra örmény ételeket. Szerettem a dalauzit, az angadzsbúr levest churuttal ízesítve, meg a különféle húsos ételeket, mint a főtt csírásbúzát főtt marhahúsdarabkákkal hagymás zsíron összekevergetve ugyancsak fönséges éteknek tartottam.
Valamikor a hetvenesévek végén Sass Ervin (író, újságíró, költő) barátom készített egy csodálatos riportot a Köröstájba, a mi karácsonyi asztalunkról, amely írásban én a régi gyerekkori karácsonyokról, a nagy szánkózásokról, a kántálásokról, no és a híres ángadzsabúr levesről meséltem. Azóta is gyakorta van nálunk (gyakorta! kétévenként egyszer-kétszer, ha van hurutunk!) ez a leves, amit másként örmény füllevesnek is mondanak.,
A recept igen egyszerű. Még a nyár folyamán tejből és zöldpertrezselyemből, zellerlevélből, csombordból és 6 héten át naponta megkevert aludtejből hosszas főzéssel (sűrűsödnie kell, mint a szilvalekvárnak) elkészítjük az ízesítőt a hurutot. Ez fogja megízesíteni a közönséges húslevest, amibe angadzsaburt vagyis hússal töltött tésztatáskákat főzünk. A forró levest a tejföllel elkavart hurutra merjük és fogyasztjuk. Valami fönséges az íze.
Ma este az aludtejet (6 liter tejet altattam, minden nap kétszer megkavartuk) már elég sűrűre befőztem, s benne van 1 nagy marék igen apróra vágott zöldpetrezselyem 1 csokor aprózott zellerlevél, s egy csipetnyi borsika. Holnap folytatom a főzést, mert most már a 6 literbő talán 3/4 liternyi lett, de ez is felére kell még főjjön. Hát ez lesz többek között nálunk karácsonykor, első napon. Karácsony este halászlé, az alaplé már a fagyasztóban áll 4 hete, S a többit majd meglátjuk, mert ugye a töltött káposzta sem maradhat el. Nálunk ez így van. S mindenki itt lesz, azt jelenti, hogy kis családunk gyerekeinkkel és az unokákkal együtt már 21 fő is lehet, ha mindenki befut.
Aztán egy kis bejgli, amiről jó tudni, hogy szintén örmény étel, meg lehetséges, hogy készítek én egy kevéske dalauzit (forralt mézben főtt darált mák és aprított dió kihűtve, feldarabolva. Ha úgy jön ki a lépés!
No ugye azt mondtam, hogy a hurut főzését folytatom. A 6 literből lett aztán késő estére 8 dl sűrű lé lett. Ezt, gondoltam ma tovább főzöm. De nem kellett, mert ahogy hűlt, bizony szépen besűrűsödött. Így aztán egy kevéske (2 evőkanálnyi híg savó volt még rajta) lét leöntöttem üvegbe, s a lekvárszerűen sűrű hurutot kigombócoltuk (ehhez ragyogóan passzolt, a fagylaltkiszedő rugós kanál, mert így rögtön gyönyörű gombócokat formálva egy tálcára raktuk, hogy száradjanak ki. Egy jó adagot a lével egy üvegbe tettem, s a hütőszekrény felső polcára kerül a karácsonyi húslevesig. Az idei hurutunk így már kész, a gyerekeink már ránk is kérdeztek, ugye lesz angadzsabur leves. Lesz. Most még a füleket (a darált hússal töltött derelyeszerű tésztát) kell elkészíteni. Ha lesz elég időnk, akkor elkészül, ha nem akkor veszünk hússal töltött levesbetétet, tortellit, s az kerül bele. Hát ennyit most a karácsonyi elkőkészületről. Az éjjel esett hó, közben egész nap csak olvadozott, aztán meg megfagy gondolom. A tegnap még a két esővizes hordókat kiürítettük, nehogy szétfagyjanak.
Még többet itt lehet olvasni ezen a csíkszeredai bloggon.
Addig is minden olvasómnak békés ünnepeket kívánok, s ha gondolják próbálják ki az Orosházán készült angadzsaburt, mert azért ne felejtsük, hogy egykoron, a 18-19 században Orosházán is éltek örmények. Kereskedők voltak, akkor még éltek a nagy kereskedelmi utak Erdélytől (sőt Moldovától Erdélyen át) egészen Bécsig, s a lábasjószágot azon hajtották.
S akkoron lehet, hogy Orosházán is ettek angadzsaburt, s ünnepkör asztalra került a dalauzi is. Ki tudja, hisz a saját hagyományait is elveszejtette jórészt az emberek többsége.
Ezért kell ébresztgetni azokat újból és újból.

Az én vendéglőm

Budapest Török Vendéglő a Dob utca sarkán
Igen, igen megéheztünk!
Enni kell valamit! Hát együnk, ami jó és elfogadható áron kapható (mármint a mi pénztárcánkhoz igazított), s jól is lakunk! Zsolti és Nóri javallotta, hogy menünk el egy vendéglőbe. Ez rendben is van. Ahogy barangoltunk Pesten az elmúlt hét végén, láttam, hogy vendéglő vendéglő nyakán, s mindenhol kint áll a személyzet egy része. Gondoltam ez megint egy új módi: a nemzeti vendéglősök csalogatója. Valóban az lett volna, mert valóban vendég alig-alig. Kivétel azért volt, néhány túristák által kedvelt városráészben ott be-beültek, s eszegettek, de az én tanári nyugdíjamból még borravalót sem tudtam volnaadni, nemhogya számlát kifizetni. Mert árak azok voltak! Hiába, nálunk már jóléti kapitalizmus van! Szeretem ezt a jólétet!
Aztán úgy döntöttek, hogy a Dob utca sarkán van egy török vendéglő, az utca sarkán kis terasszal, napernyővel, s még parkolni is tudtunk a kocsival és a kerekesszékkel is. Hát itt megállapodtunk. Önkiszolgáló jelleggel működött, nem túl nagy a választék, de éhes embernek jó. S mi éhesek voltunk. De lám itt azért forgalom is volt! Beültek, hozták a tálcán a választott törökös "falatokat", kóstolgatták, eszegették, aztán tovább álltak. Mi is választottunk helyett a napvédő alatt a teraszon.
Leves kétféle volt: gyümölcsleves és török lencsleves. Az utóbbi mellett döntünk. Tiszterségesadag, kettőnknek is elég egy tányérral. Ez jó döntés volt, mert így éppen kielégítettük leveséhségünket, amihez azért finom ízek társultak ebben az esetben. A levest megpróbálom leírni, ami mellé pitát kaptunk (kis kerek, frissen sült cipócska). Tehát a leves: sűrű, krémes, mert a lencsét kevés vizen párolgatják, míg szétfő, s alaposan pépesítik a folytonos kavarással ( lehet, hogy itt már turmixszal pépesítik). Aztán megtudtam azt is, hogy a hagymát is hozzáadják, nagy lángon felforralják, majd lefedve kis lángon, kb. 30 perc alatt puhára főzzük. Akkor jó, ha habverővel keverve jól össze tudjuk törni. Az olajat egy másik lábasban kissé felforrósítják, a fölaprított mentalevelet (szárított is jó) megfuttatják benne. A liszttel meghintik, kissé megpirítják, majd továbbra is kevergetve a paradicsompürével pár perc alatt barnára sütik. A lencsepürét ráöntjük, annyi vízzel (kb. 5 dl) higítjuk, amennyi levest szeretnénk, megsózzuk, megborsozzuk, és 3-4 percig forraljuk. Melegen tálaljuk, reszelt sajtot szórunk bele, és pitával vagy török kenyérrel fogyasztjuk.
A padlizsános borjúhús török rizzsel igen egyszerű és ízletes fogásnak bizonyult, hiszen a felkockázott húst előbb zsiradékon hirtelen kéregre sütötték, aztán párolták a paprika, paradicsom (háémozott) és kockázott padlizsánból készített raguval. Végül hozzáadták a török rizst, amit külön húslében megfőztek, s itt csak összeelegyítették az egészet. Pompás volt!
Nem bántam meg.
Önkiszolgáló volt az étterem, de fogysztás után mindjárt elvitték a tálcát és a tanyérokat. Kedvesek voltak, de biztosan kell is ez a kedvesség, mert másképpen nincs vendég. Kedvesség és jó konyha, kellemes vacsora volt.

Betyárvárosban betyárétel

Betyárleves csak úgy betyárosan!

Azt mondják, hogy Orosháza a betyárok központja volt, hiszen a leghíresebb betyárok a Gyopárosi tóban áztatták magukat, űzték ki testükből a csúzt, a reumát és a másféle gyarló betegségeket. A történészek csak tudják, ha már egyszer ezt állítják... De azt is mondogatják, hogy jóféle betyárpörkölteket és leveseket is főztek erre, ami a betyárok ravaszságát ugyancsak növelte, s így egykettőre túljárt a csendőrök eszén. Nemrég olvastam egy betyárlevesről vagyís valaki leírta mai változatát. Ki kell próbálni, hátha jót tesz a mai betyároknak is!
Hozzávalók: 30 dkg sertés hús , 10 dkg valamilyen húsos, füstölt szalonna , 1 db répa , 1 db gyökér ,1 db zeller
1 cs petrezselyem , 1 db zöld paprika , 1 fej hagyma , 1 evőkanál liszt , fél csokor kapor , 15 dkg csiperkegomba
2 paradicsom , 1 dl tejföl ,só ,bors
Elkészítés : A szalonnát felkockázzuk és feltesszük egy lábasban fonnyadni, a hagymát és üvegesre pároljuk, a felkockázott húst hozzáadjuk, megpirítjuk, sózzuk. Hozzáadjuk továbbá a karikára vágott leveszöldséget, a felszeletelt gombát, a hosszába vágott zöldpaprikát. Pirítjuk együtt 2-3 percig, majd felöntjuk 1 liter vízzel. Beletesszük a felvágott paradicsomot és fedő alatt 30 percig főzzük. Közben a tejfölben elkeverjük a lisztet és az apróra vágott kaprot. A levest behabarjuk vele és tovább együtt forraljuk. Ezután jöhet egy jóféle betyárpörkölt. Hátha küld valaki egy ilyen receptet is!

Májusi ételek kaporral

Én a kaporral igen jó viszonyban vagyok, úgymond roppant szeretem.Szinte mindenhez szívesen használom, még a töltött káposzta is úgy az igazi, ha van hozzá kapor is. Reggelire is nagyon finom egy szelet vajaskenyér meghintve apróra vágott kaporral és mellé frissen gyűjtött citromfű és mentalevél teát szürcsölgetni. Próbálják ki!
Most leveseket gyűjtöttem össze, érdemes kóstolgatni. A jö9vő héten nálunk kétféle kaporleves lesz, mert most van bőven a kertben, s az eső után most ugyancsak megnőttek. Most érdemes valamennyit gyűjteni és szorosan záródó dobozban elhelyezve a fagyasztóba helyezni a kapor nélküli napokra gondolva!
Kaporleves
Hozzávalók: egy jó evőkanálra való vágott zöld kapor, másfél evőkanál olaj, 2 dkg liszt, 1 dl tejföl vagy 2 dl tej, 1 tojássárga, só.
Elkészítés:
A zsírból és lisztből világos rántást készítünk, beletesszük a kaprot de ezzel nem pirítjuk hanem azonnal felengedjük. Miután felfőtt, 10 percig csendesen főzzük, 1-2 dl forró tejjel kiegészítjük, és tejföllel kikevert tojássárgára tálaljuk. Pirított zsemlekockát vagy nagy kockára vágott főtt tojást adunk hozzá.
Kaporleves tojással
Elkészítéséhez: 2 csokor friss kapor, 1 pohár tej, 2 kanál olaj, 1 kanál liszt, 4 db tojás, ízlés szerint tejföl, citromlé, cukor és só szükséges.
Első lépésben megmossuk a kaprot, majd finomra vagdaljuk és megfonnyasztjuk a felhevített olajban. Ezt követően ráhintjük a lisztet, felhígítjuk hideg tejjel és szükséges mennyiségű vízzel vagy csirke erőlevessel. Második lépésben felforraljuk, és ízlés szerint sózzuk, cukrozzuk, majd citromlével savanyítjuk. A tojásokat óvatosan beletesszük a forrásban levő levesbe, hogy a sárgájuk fel ne fakadjon, miközben a levest még öt percig forraljuk. Tálaláskor tejföllel kínáljuk. Tojás helyett rizst vagy vajgaluskát is adhatunk hozzá!
•A kapor jótékony hatásai
A kapor egyszerűen termeszthető, változatosan felhasználható, közkedvelt fűszernövény. Intenzív ízvilággal és sokoldalú gyógyhatással rendelkezik.
Kaporleves zöldhagymával
Hozzávalók 4 személyre: - ízlés szerint só - 4 szelet kenyér - ízlés szerint fokhagyma - 2 db tojás - 1 csokor zöldhagyma - 1 csokor petrezselyem zöld - 3 evőkanál tejföl - 1 csokor kapor - 1 evőkanál finom liszt - 3 evőkanál vaj
Egy fazékban a zsiradékból és a lisztből világos rántást készítek. Beleteszek 2 evőkanál finomra vágott kaprot,
1 evőkanál aprított petrezselyem zöldjét, 1 evőkanál vékonyra szeletelt zöldhagymaszárat és 1 kávéskanálnyi
apróra vágott zsenge fokhagymaszárat. Mindezt összekeverem a rántással, és felengedem 5 pohár vízzel (1-1,2 liter ) vagy ha van, csontlével. Megsózom, és fedő alatt egy félórát főzöm. Tálban habosra felverek 2 egész tojást, hozzákeverek 3 evőkanál tejfölt és merőkanalanként a forró levest. Az apró kockára vágott kenyeret megforgatom forró zsírban vagy olajban, majd sütőben megpirítom. A forró levest az aranybarnára sült kenyérkockákkal kínálom
Gyergyói kaporleves recept
Hozzávalók: 2 liter tyúkhúsleves, 25 - 30 dkg. tyúkhús főzve, 1 csokor friss zöld kaporlevél, 3 dkg. vaj, 1 evőkanál liszt, 2 db. tojás sárgája, 2 dl.tejszín, só, 1 mokkáskanál őrölt fehér bors, csipetnyi csombor ( borsikafű)
Elkészítés:
A főtt szárnyas húst apróra vágjuk és a leveshez adva felfőzzük.A kapor leveleket egészen apróra vágva a vajas-lisztes rántáshoz adjuk, elkeverjük és óvatosan a leveshez adjuk. A tejszínnel elkeverjük a tojássárgákat, amit szintén a leveshez adunk majd az egészet felfőzzük. Forrón tálaljuk, pirított zsemlekockákkal és füstölt sajtreszelékkel megszórva.
Zöldségleves juhtúrós gombóccal
Gombócot enni márpedig történelmi szükségszerűség. Jómagam ezt nem is bánom, igen nagy rajongója vagyok. A gombóc -többek között- a hajdani Habsburg Birodalom, majd később az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő népek által rendszeresen fogyasztott ételek egyike volt, felhasználása igen sokoldalúan történt. Ették magában, köretként, levesbetétként, ki tudja még milyen formában. Nyilvan ez hatással volt a magyar konyhára is, bár mi azért jóval kevesebbet szerepeltetjük az étlapunkon. A mai rohanó világban egyre kevesebben állnak neki elkészíteni, mondván sok munkával jár. Vagy megveszik a mirelit ipari vackokat, sok helyen még az éttermekben is ezekkel találkozni. Annak ellenére, hogy mégsem olyan bonyolult dolog az a gombóckészítés, a tárgyban szereplő pedig igazán pofonegyszerű, a végeredmény igazán finom, puha és omlós. Levesbetétként, leves fő alkotóelemként, köretként, főételként egyaránt alkalmas. Aki nem szereti a juhtúró karakteresebb ízét vagy nem jut hozzá megfelelő minőségben, használhat hozzá bryndzát.
Hozzávalók /10 adag/ - 3 liter zöldség alaplé - 6-8 sárgarépa - 2-3 petrezselyemgyökér - 2 kisebb zeller - 1 karalábé
- 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv - 4-5 fej apró hagyma - 1 fej fokhagyma - 1 kis csokor kapor, - 2-3 ek olívaolaj
- só
A gombóchoz:- 30 deka juhtúró vagy bryndza - 4 tojás - zsemlemorzsa /kb. 4 zsemléből/ - 1/4 szerecsendió frissen reszelve
A zöldségeket megtisztítottam, 3-4 centis hasábokra vágtam. Olívaolajon megfuttattam a finomra vágott fokhagymát, majd amikor kezdett színe lenni, hozzáadtam a zöldségeket, és 6-8 percet tovább pirítottam, időnként átforgatva. Sóztam, felöntöttem zöldség alaplével és egy liter vízzel, csendes tűzön kb. fél óra alatt majdnem puhára főztem a zöldségeket. Addig elkészültek a gombócok: a juhtúrót villával összzetörtem, eldolgoztam benne a tojásokat, reszeltem bele szerecsendiót, majd hozzáadtam kb. 4 zsemléből készült zsemlemorzsát. Érzésre, amennyit felvesz. Nem szabad, hogy kemény legyen, akkor az igazi, ha 5-6 perc pihentetés után épp csak formázható. A juhtúró miatt sózni nem kell. Vizes kézzel 2-3 centis gombócokat formáztam belőlük, felhasználásig félretettem. Amikor a levesben lévő zöldségek kezdtek puhulni, hozzáadtam a paradicsomkonzerveket, a benne lévő paradicsomokat harmadolva, és óvatosan beledobáltam a gombócokat is, a kondérban egyenletesen elosztva. Ilyenkor jöhetnek a szárított zöldfűszerek, ha van friss, akkor az a végén. Amint feljöttek a gombócok a tetejére, még kb. 3-4 percet kell főzni, egyet kivehetünk, és félbevágva ellenőrizhetjük, hogy rendesen megfőtt-e a közepe.

Húsvét és az ételek

A tavaszi ünnepek a természet ismételt megújulását, a tavasz előcsalogatását, az élet folytatását jelentik. Meg persze a sok jó ételt-italt. Nagyböjtkor – hamvazószerdától Húsvét vasárnapig – a vallási hagyomány szerint kerülni kellett a húsos, zsíros ételeket, helyette vaj, olajok használata volt megengedett. A századfordulón még ismerték a „negyvenölést", ami annyit jelentett, hogy Hamvazószerdától számítva 40 napig naponta csak egyszer étkeztek. A magyar konyha választékosságának köszönhető az, hogy ez alatt az idő alatt is megfelelő étkek kerülhettek az asztalra, így főzelékfélék, olajjal készített káposzta, aszalt gyümölcsök, babból készült ételek, tésztafélék, kalácsfélék, tojásos ételek.
Szertartások, tilalmakA kereszténység egyik legjelentősebb egyházi ünnepén, Nagypénteken emlékezik Jézus halálára. E nap évszázadokig egyidejűleg fért meg – mára teljesen beépült – a tavaszkezdetére utaló népi szokásokkal, hiedelmekkel, a magyarság ősi hitvilágában élő pogány tavaszváró, -előcsalogató szokásokkal, mint amilyen például a barkaszentelés szokása. Húsvét napján egészségvarázsló célja volt a források vizében, patakokban, folyóvizekben való hajnali mosakodás. Bizonyos tilalmak is kapcsolódtak ehhez az időszakhoz: a föld szántása, szárnyas állat levágása tiltott volt. Húsvétkor aztán a szertartásokhoz tartozott az ételek megszentelése, így a sonka-, bárány-, tojás-, kenyérszentelés. A megszentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy az bőségesen teremjen. A húsvéti piros tojás a termékenység szimbóluma. A húsvét hétfői locsolás a lányok egészség- és szépségvarázslása volt.
A húsvéti locsolás és vendégjárás fennmaradt szokása az ünnep részévé vált, és napjainkban is tartja magát. Gyakori a vendégek sokszor erőszakos, indokolatlan túlkínálása ételekkel, süteményekkel, valamint az „udvariassági" etetés, evés – és sajnos az alkoholos italok erőltetett fogyasztásra buzdítása is.
Kínáljunk egészséges ételeket, italokat!
A húsvéti ünnepeket is fogadhatjuk finom, az emésztőrendszerünknek és a gasztronómiai élvezeteknek tetsző menüsorral. Olyan ételeket készítsünk, amelyek a hagyományoknak is megfelelnek, de mégsem terhelnek bennünket, a vendégeinket. A konzervatív ünnepi ételek sorába beleillik a tavaszi gyógyfüvek alkalmazása, hiszen vágyunk a tavaszra, a tavaszi ízekre. A friss, zöld gyógyfüvek használatával változatossá, egészségessé, újszerűvé, élővé tehetjük ételeinket, amelyek aztán vitamint és életenergiát adnak nekünk, ha ügyesen bánunk velük. A konzervatív ételsorokat kedvelő vendégek is befogadóbbakká válnak, ha ízletes, zöldízű, aromás ételeket kapnak a hagyományos ételek mellett.
A húsvéti asztalra ajánljuk a metélőhagymás, újhagymás, medvehagymás sonkatekercset. Azonos mennyiségű (15-15 dkg) juhtúrót, tehéntúrót keverjünk össze egy főtt tojás sárgájával, egy gyermekkanál reszelt tormával, apróra vágott metélőhagymával, újhagymával, apróra vágott medvehagymával, darált konyhaköménnyel, ízlés szerint kevéske fehér borssal. (A sót teljesen elhagyhatjuk, mert a juhtúró és a sonka is tartalmaz elegendő sót).
Az így elkészített keveréket töltsük be a vékonyan felszeletelt főtt sonkába, és tekercseljük fel. A sonkatekercseket tálalhatjuk a gyermeklácfű (Taraxacum off.) lándzsa alakú, fűrészfogú leveleire helyezve. A tekercsek közé díszítésként vékonyra vágott hónapos retket, kígyóuborka karikát és főtt tojás karikákat tehetünk.
A metélőhagymás keveréket tölthetjük paprikába, előzőleg kivájt paradicsomba is. Szép látványt nyújt, érdekes ízeket varázsolhatunk elő. Pirított, teljes kiőrlésű kenyérrel tálalhatjuk a vendégeknek.
A hagyományos húsvéti füstölt sonka és főtt tojás fogyasztása mellé az elmaradhatatlan tormát válasszuk ízesítésre, hiszen a torma (Armoracia laphatifolia, Armoracia rusticana) értékes gyógynövényünk. A gyomor panaszait enyhíti, ellensúlyozza a nehéz ételek hatásait: könnyíti az emésztést, oldja a szélgörcsöket, finom illóolajai, illata a légzésünket is tisztítja. Antibakteriális hatása érvényesül a húgyúti megbetegedések, fertőzések esetén is.
A húsvéti sonka főzőlevének felhasználásával készíthetjük el az ünnepi csalánlevest medvehagymával. Hozzávalók 4 személyre: 0,25-0,30 kg csalánlevél, 1-2 gerezd fokhagyma, két teljes medvehagyma levél, 1 dl tejszín, egy evőkanál tönkölybúza liszt, egy tojás sárgája, 2-3 l a füstölt sonka főzőlevéből.
Elkészítése: 0,25 kg friss csalánlevelet szedhetünk a szabadban, (ügyeljünk, hogy lehetőleg tiszta helyről származzon, a korai friss hajtások nem csípnek, de használjunk kesztyűt, ha érzékenyek vagyunk). A leveleket alaposan megtisztítjuk, a zsenge szárak erősen rostosak, ezért csak a leveleket használjuk fel. A sonka főzőlevét kóstoljuk meg. Ha elég ízletes, a csalánra öntjük, ha nem, akkor kicsit ízesíthetjük, majd beletesszük a fokhagymát és a medvehagyma leveleket, és a csalánleveleket megfőzzük. 1 dl tejszínt keverjünk össze egy evőkanál tönkölybúza lisztjével és egy tojás sárgájával. A keverékkel besűrítjük a levest, turmixgépben pépesíthetjük. A leves szép zöld színű, krémszerű lesz. Tálaláskor a tányér aljára sonkakockákat és főtt tojáskarikákat teszünk, majd rámerjük a forró, ízletes csalánlevest.
Árpagyöngy leves medvehagymával és petrezselyemmelHozzávalók: 10 dkg árpagyöngy (előző este áztatott), petrezselyem zöldje apróra vágva, újhagyma (vékony karikákra aprítva), egy levél medvehagyma (csíkokra vágva), egy liter sonka főzőlé, egy meghámozott burgonya, fűszerek.
Elkészítés: előző este áztassuk be a többször megmosott árpagyöngyöt. Egy újhagymát kevés olívaolajon megpárolunk. Amikor már puha, beletesszük a laskára vágott medvehagyma levelet, fél perc további párolást követően felöntjük a sonka főzőlevével, és beletesszük az egész burgonyát, valamint a beáztatott árpagyöngyöt mindenestül. Megkóstoljuk, fűszerezhetjük néhány csipet fehér borssal, őrölt köménnyel, majoránnával. Amikor a burgonya teljesen megpuhult, kivesszük és villával összetörjük, majd visszatesszük a levesbe. Addig főzzük, amíg az árpagyöngy puha lesz. Tálalás előtt az apróra vágott petrezselymet a tányérok aljára tesszük, arra szedjük rá a forró levest.
Az árpagyöngy (árpa) gazdag vitaminokban (A-, B1-, B2-, B5-, B6), ásványi sókban, kalciumban, vasban, foszforban, káliumban, szilíciumban, fehérjékben, keményítőben. Jó az emésztésre, székletlazító, oldja a székrekedést, vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, csontokat erősítő, lúgosító hatású. Hatásos gyomorrontásra, ajánlható vérszegénységre, emésztési nehézségek esetére, vastagbélgyulladásra, hólyaghurut, vesegyulladás és más gyulladásos folyamatok esetén. Könnyű emészthetősége ideális kisgyermekek, szoptatós kismamák, idős, gyenge, beteg emberek táplálására is, mert roboráló hatású. A szellemi tevékenységet végzőknek, stresszes embereknek foszfortartalmával segít.

Levesek:

Dióleves
Kétségtelen tény, hogy a január vége kitett magáért, mert idetelepedett a hideg.
Hideg ellen jó a finom forró leves, átjárja az ember minden porcikáját, s elönt a melegség érzetével. Más aztán nem is érdekes.
Gondoltam van dió a kamrában, hiszen az öreg diófánk nem restellte az idén sem teremni annyit, hogy a diószsákok megteljenek. Nos, akkor jöhet a diótörés, és ne a megszokott legyen belőle, jöjjön valami új itt a DIÓLEVES!
S ekkor eszembe jutott a kolozsvári Sárika nagymama (nyugodjék békében a Házsongárdban) valamikor úgy jó harminc éve nála ettem még valami ilyest. Most megpróbáltam és sikerült. Ízlett.
Hozzávalók: 1,5 liter tej (lehetőleg nem tasakos vagy dobozos) 10 dkg cukor, 12-15 dkg darált dió, 1/2 tasakocska vanilliás cukor, 2 tojás sárgája, 2 zsemle, 5 dkg vaj, csipetnyi só.
Elkészítése: A tejet a cukorral meg a vaniliával felforraljuk, a darált diót lassan beleszórjuk, s állandó kevergetés mellett két percig főzzük. A tojássárgákat két evőkanál tejföllel símára keverjük, s állandó kevergetés mellett a diós tejhez öntjük, s hagyjuk még, hogy 2-t lobbanjon.
A zsemlét hosszú csíkokra vágjuk, vajban megpirítjuk, s külön tálkában kínáljuk a leveshez.

Ősz ételei

Két őszi finomság következzék:
Almaleves egyszerűen
Vegyünk 3 almát, kevés sót, fahéjat, kevés szegfűszeget, s 1 liter vízben főzzük fel. Ebbe kerül a hámozott és kockára vágott alma, figyeljünk rá, mert hamar megpuhul. Valamennyit kiveszünk a levesből, keményítővel elkeverjük, s a forrásban lévő leveshez adjuk, miután alaposan összedolgoztuk az almalét és a keményítőt.
A levest jó előre elkészíteni, s alaposan behűteni, mert úgy lesz igazán finom.

Szőlős süti egyszerűen
Vegyünk akkor 12 dkg cukrot, 1 egész tojást és 1 sárgáját, 1 dl olajat, 2 dl tejet, 30 dkg lisztet, 1 csomag sütőport, s annyi vajat, hogy egy tepsit kikenünk vele, majd megszórjuk liszttel. Valamint egy szép gerezd szőlő is kell a sütihez.
A tejet meglangyosítjuk és a tojásokat, lisztet, sütőport, olajat, cukrot mixerrel alaposan összedolgozzuk, s a tepsibe öntjük. Kirakjuk a megmosott, lecsöpögtetett szőlőszemekkel, és 180 fokos sütőben 35 perc alatt megsütjük.
Hagyjuk kihűlni, porcukorral meghintjük, kockákra vágjuk.
Mi édesítővel készítettük, mert a cukorbetegség miatt, a cukor mellőzendő.

A mai ebéd

A mai vasárnapi ebéd igen egyszerű volt, de ízlett és örömet okozott az ízlelgetése és utána a kellemes elpihenés. De mi is volt!
Gulyásleves

Stefánia vagdalt krumplisalátával és gogos azaz savanyú paprika

Vegyes gyümölcskompót hidegen.

S hogyan készültek? Ha van érdeklődés leírom, már egy visszajelzés is elég, hogy folytassam.