Az én vendéglőm

ARANYPATKÓ ÉTTEREM

(Orosháza, Szentesi úton)

Az igazi jó éttermek, avagy egykoron a fogadók mindig a jelentős utak mentére telepedtek, hiszen itt jöttek-mentek az országút vándorai, s azok néhány jó falatra szívesen betértek.

Az én vendéglőm

FÓRUM GYORSÉTTEREM
A mi kis városunk, Orosháza éttermeibe betévedve időnként, azon töprengek, hogy miért is megyünk vendéglőbe. A városi kultúra része a vendéglő és kínálata a maga színes sokrétegűségével. Talán az otthoni állandó főzést akarták helyettesíteni. Tőlünk nyugatabbra ez sikerült. Azért néha (vagy gyakran),- van aki minden nap - itt étkezünk. Étkezési szokásainkat a városi életritmus, a munkarendünk alakította, alakítja. Tehát kellenek az éttermek, ahol inkább csak eszünk gyorsan. Egykoron a társasági élet tekintélyes színhelyei voltak a vendéglők. Ilyen értelemben úgy gondolom ma is betöltik ezt a szerepet, hiszen gyakran éppen egy közös ebéden lehet találkozni barátainkkal, vagy megbeszélni valami fontosat. Persze azért alapvetően a déli és részben az esti étkezésekhez segít a családoknak, a család asszonyának. (Azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a vendéglői étkezések állandósága egy stabil és megfelelő mértékű anyagi háttérben lehetséges igazán. Ez a fajta anyagi háttér manapság a családok igen jelentős hányadánál hiányzik. Sajnos hosszú távra is azt kell mondanom, hogy Magyarországon, így Orosházán is az a fajta vendéglői étkezési szokás elérhetetlen álomnak tűnik a családok széles körében. Egy négytagú család vasárnapi ebédeltetése vendéglőben, bizony aligha engedhető meg rendszerességgel az átlagos családnál. Kénytelen a ház asszonya leginkább otthon előteremteni az ebédet. A család a napot iskolában, különféle munkahelyeken tölti. Az ebéd gyakorta csak így oldható meg, hogy a gyerek a menzán vendéglőbe megy. Általában a készételek között válogatunk vagy van menűajánlat is. A különbseg az árakban van leginkább, mert ez már nem üzemi menza, hanem üzleti étkeztetés. Ha rossz az étel, akkor a nyakukon marad, Az ilyen étkeztetési szolgálatot ellátó étterem jó formája az önkiszolgáló rendszer, amikor jó válogatási lehetősége van a vendégnek. A Fórum - mindkettőt kínálja, de egyéb kívánságokat is teljesít. Tehát ebédelni jól lehet a gyorsétteremben, s ami még fontos ízletesek az ételek, látványra is megkapóak, a személyzet pedig előzékeny, udvarias. Ha netán elméretezted az adagot, akkor kérésre becsomágolják (bár ez már bevált vendéglői szokás mondhatnám talán Európaszerte), és hazavihető vacsorára. Jónéhány fogásnál van féladag (a leveseknél egyértelműen mindegyikből), a főfogás pedig válogatja, hogy miről van szó. Jellegében egészen más számomra az este, hisz vacsorázni leginkább alkalommal szoktunk menni, s nekem az már nem étterem, hanem vendéglő, ahol vendégül látnak. Persze ehhez a vendéglátáshoz csatlakozik még a vasárnapi vagy ünnepi alkalommal rendezett ebéd. Betértünk a minap ismét a Fórumba, ebédelni. Itt a Petőfi Művelődési Központ épületében az eredetileg presszónak (1970) tervezett és kialakított helyiségben működik. Nem nagy, a vendégforgalomhoz igazodva elegendőnek tűnik. Annak idején arra a célra készült, hogy a színházi vagy mozielőadások előtt avagy a szünetekben a közönség megigyon egy kávét, esetleg faljon valamit. Mivel a presszók ideje lejárt, váltani kellett, s most már sokadik üzemeltető csere után a Fórum Gyorsétterem kínálja étkeit. Amikor megnyílt a Fórum, ugyancsak átalakult a maga egész küllemében, működési szerkezetében. Az éttermet üzemeltető koncepciójában megváltoztatta a működést. A pincérek általi kiszolgálás helyett, önkiszolgálós, melegpultos éttermet hozott létre. Ennek egyik előnye, hogy a vendég a látvány alapján maga választ az ételek közül. A kínálatra nem lehet panasz: előétel, leves, főétel, desszert, saláta, frissítő között válogathat az éhes ember. Manapság a gyorsétkeztetés egyik riasztó kísérője a tálalás. Ehetünk papírtasakból, papír- vagy műanyag pohárból, tányérból, vagy csak éppen egy szalvétába tekerve is kaphatjuk kezünkbe az ételt. Itt nem így van. Nincs műanyag tányér. A leves és az egyéb étek is kerámia tányérba kerül. Ízre jók, árban elfogadhatóak. Mondhatom, hogy eddigi tapasztalataim kedvezőek. Mondjuk én minden nap nem jövök, csak néha. Levesek közül kóstoltam a paradicsomlevest persze, hogy betűtésztával. Jó volt, talán inkább a krémlevesekhez hasonlított, de ízlett. Ettem tárkonyos csirkebecsinált levest egy másik alkalommal. Érdekes volt! Aztán ettem itt már túróscsuszát, francia salátát, vegyes vitaminsalátát, rántott gombát, rizseshúst. Rendelésre előzetes megbeszélés alapján ebédet is készítettek kérésre, mindenki megelégedésére. Szóval nem rossz hely a Fórum, érdemes betérni ide. Úgy tapasztaltam forgalma is van, talán elfogadható üzleti szempontból is. A gyorsétterem kínálata még a pizza.
Egyetlen bánatom van csupán. Nekem nagyon hiányoznak az asztalterítők, olyan szép kockásak, hangulatot adnának. Persze azt mosni kell. Külön gond, s a vendég, ha ráborítja az ételt, akkor figyelni kell a cserére. Hát igen. A vendég az fura "jószág".
Van egy nagy előnye: a belváros szívében található a Kossuth utcán.

Az én vendéglőm

Budapest Török Vendéglő a Dob utca sarkán
Igen, igen megéheztünk!
Enni kell valamit! Hát együnk, ami jó és elfogadható áron kapható (mármint a mi pénztárcánkhoz igazított), s jól is lakunk! Zsolti és Nóri javallotta, hogy menünk el egy vendéglőbe. Ez rendben is van. Ahogy barangoltunk Pesten az elmúlt hét végén, láttam, hogy vendéglő vendéglő nyakán, s mindenhol kint áll a személyzet egy része. Gondoltam ez megint egy új módi: a nemzeti vendéglősök csalogatója. Valóban az lett volna, mert valóban vendég alig-alig. Kivétel azért volt, néhány túristák által kedvelt városráészben ott be-beültek, s eszegettek, de az én tanári nyugdíjamból még borravalót sem tudtam volnaadni, nemhogya számlát kifizetni. Mert árak azok voltak! Hiába, nálunk már jóléti kapitalizmus van! Szeretem ezt a jólétet!
Aztán úgy döntöttek, hogy a Dob utca sarkán van egy török vendéglő, az utca sarkán kis terasszal, napernyővel, s még parkolni is tudtunk a kocsival és a kerekesszékkel is. Hát itt megállapodtunk. Önkiszolgáló jelleggel működött, nem túl nagy a választék, de éhes embernek jó. S mi éhesek voltunk. De lám itt azért forgalom is volt! Beültek, hozták a tálcán a választott törökös "falatokat", kóstolgatták, eszegették, aztán tovább álltak. Mi is választottunk helyett a napvédő alatt a teraszon.
Leves kétféle volt: gyümölcsleves és török lencsleves. Az utóbbi mellett döntünk. Tiszterségesadag, kettőnknek is elég egy tányérral. Ez jó döntés volt, mert így éppen kielégítettük leveséhségünket, amihez azért finom ízek társultak ebben az esetben. A levest megpróbálom leírni, ami mellé pitát kaptunk (kis kerek, frissen sült cipócska). Tehát a leves: sűrű, krémes, mert a lencsét kevés vizen párolgatják, míg szétfő, s alaposan pépesítik a folytonos kavarással ( lehet, hogy itt már turmixszal pépesítik). Aztán megtudtam azt is, hogy a hagymát is hozzáadják, nagy lángon felforralják, majd lefedve kis lángon, kb. 30 perc alatt puhára főzzük. Akkor jó, ha habverővel keverve jól össze tudjuk törni. Az olajat egy másik lábasban kissé felforrósítják, a fölaprított mentalevelet (szárított is jó) megfuttatják benne. A liszttel meghintik, kissé megpirítják, majd továbbra is kevergetve a paradicsompürével pár perc alatt barnára sütik. A lencsepürét ráöntjük, annyi vízzel (kb. 5 dl) higítjuk, amennyi levest szeretnénk, megsózzuk, megborsozzuk, és 3-4 percig forraljuk. Melegen tálaljuk, reszelt sajtot szórunk bele, és pitával vagy török kenyérrel fogyasztjuk.
A padlizsános borjúhús török rizzsel igen egyszerű és ízletes fogásnak bizonyult, hiszen a felkockázott húst előbb zsiradékon hirtelen kéregre sütötték, aztán párolták a paprika, paradicsom (háémozott) és kockázott padlizsánból készített raguval. Végül hozzáadták a török rizst, amit külön húslében megfőztek, s itt csak összeelegyítették az egészet. Pompás volt!
Nem bántam meg.
Önkiszolgáló volt az étterem, de fogysztás után mindjárt elvitték a tálcát és a tanyérokat. Kedvesek voltak, de biztosan kell is ez a kedvesség, mert másképpen nincs vendég. Kedvesség és jó konyha, kellemes vacsora volt.

Az én vendéglőm (4.) - Pizzaria La Rosa (Bajnok utca Orosháza)

2009. március 26-án indult ez a rovat.(Hotel Corvus Aqua Orosháza, Diófa Csárda Orosháza, Vasút Vendéglő Szeghalom, adtunk eddig rövid beszámolót. Pontozni még nem pontoztunk, úgy gondoltuk erre később kerítünk sort, ha kellő összehasonlítási alapunk lesz, gondoltuk előbb.de tapasztalataink gyarapodásával már elkezdtük a pontozást is.
Pontozási rendszerünk: A/ 1-30 étel (és ital) minősége, ízvilága, tálalása, látványa, - B/ 1-30 pont, felszolgálás, kommunikáció, ajánlás, hangulat teremtés, - C/ 1-30 a helyiség látványa, külleme, tisztasága, dizájn, - D/ 1-10 pont Étel-itallap szerkezete, külleme, információ gazdagsága. Összes pontszám 100 lehet!)
A minap a Bajnok utcai La Rosa Pizzeriába mentünk délidőben. Már jártam itt egy párszor, de különösebb nyomot nem hagyott bennem, hacsak az nem, hogy a grillezett hús borzalmasan kiszáradt volt, amit akkor felszolgáltak. Egyébként egy osztálytalálkozóra voltam hivatalos, és nagyon jól éreztem magam. Ezért most is ide esett a választás. A kis kerthelyiségben ültünk le egy ácsolt, jó kinézetű kerti asztal és egybepad, tetővel ellátott alkalmatosságnál. Valahogy bemásztam (nejem segített béna lábam emelgetésében), a s mosolygós arcú pincérnő hozta is rögvest az étlapot.
Az étlap átlagos, nincs semmi kihívó-felhívó, dominánsak a pizzák, de ez természetes. De én nem szeretem igazán ezt a talján ételt, mert inkább régi kemencében sült magyar lángost vagy bódagot eszem töltve vagy üresen is finom, leginkább citromos teával, de tejeskávéval sem utolsó. Nos pizzát nem kértem...
Akkor déli harangszó után volt már az idő, kordult a hasikám is, s gondolám ebédeljünk rendesen, hiszen kínálat is van, kedvünk is van, hát jöjjön.
Nézem a leveseket, s kiböktem magamnak a brokkoli krémlevest, mert én ezt már régen ettem, s gondoltam finoman elkészíti itt a chef úr, ezt a fejedelmi levest, ami ugyancsak egészséges is. Dehát én balga, elkövettem egy nagy hibát, mert rákérdeztem, hogy ugye nem tasakos levesporból készítik. Ő ellenben igen bólintott és mondott, s ebben a pillanatban összedőlt bennem egy világ, mert kiderült minden levesük tasakos leves. Ekkora pofont én már régen kaptam, s ekkor megrendült minden bizalmam a vendéglői étkekben. Nejem is gyorsan lemondott a levesről, s csak nyelt egy nagyot, hiszen elképedtünk ezen a szomorú tényen.
Főfogás legyen akkor a következő, mert valóban éhes voltam, de bizalmatlanságom egyre nőtt. Nejem rendelt zöldséges körítéses rántott gombát. A gombát nem akartam, mert évek óta rosszul készítik azt, bár ehető. Én juhsajtos spagettit rendeltem. Aztán vártunk kb. 40 percet. Én ásványvizet kértem, nejem kólát, s mindketten kólát kaptunk (utálom a colát!). Szomjas voltam, megittam, nem tettem megjegyzést, hogy nejem ne restelkedjen az örökös zsörtölődéseim miatt! Aztán jött végre a pupolyásra rakott spagettis tányér. No gondoltam ez már döfi! Érdemes volt várni.
Elárulom gyorsan ettem aztán vártam, mert ugyancsak forró volt. Így a jó! Aztán feltárta magát az étel. A tészta tocsogós szószban ázott, ez is zacskócs sajtmártás, amire nyomokban került juhtúró is. A tészta túlfőzött volt, szétázott, mézgás... aztán ott is hagytam... Mondtam is a pincérnőnek, hogy nem volt gasztronómiai csúcs az étel. Szegénykém szabadkozott: Nem én főztem! - rebegte halkan, hogy a főnöke meg ne hallja. Mosolyogva váltunk azért el!
Aztán illően fizettünk, s hazamentünk.
Nejem azt mondta a gomba ízlett, nem volt különös, nem is várta, meg lehetett enni. Én biztosan nem eszem egyhamar túrós spagettit, pláne a Pizzaria La Rosaban.
Pontozás: A/ 5; B/8; C/20; D/5 =38 pont

Okosan, inkább a hazait pártoljuk

Diófa Csárda
A minap Gyopároson jártunk, s hazafelé jövet úgy döntöttünk, hogy ebédelni fogunk az útba eső Diófában. Megérte bemenni! Hangulatos a kerthelyiség, ott ültünk le most is (hisz nem először jártunk itt!) Menüt kértünk: Orosházi tányéros a leves, baromfimájragu rizzsel és savanyú uborkával, a főétel. Jó volt. Elég volt! Bőséges volt. Tiszta volt minden., s igen udvarias a kiszolgálás. Az ár sem volt túlzó! Kifogásom? Nincs! Bár az orosházi tányéros az eredeti azért egy kicsit különbözik, mint amit itt kaptunk, de nincs kifogás, hisz ahány ház annyi szokás, ahány orosházi tányéros, annyi íz, de ezért még nem fog a távoli vendég visszajárni, ha annyira változó minden.
Olvastam, hogy megújulni kellene, siker kell! S ezért az olvasott írás részletét itt közreadom. Ám változatlanul azt mondom, látogassanak el a Diófába. Megéri!
"Tanulhatnánk a svájciaktól! A magyar gazda is van olyan értelmes, mint a nyugati szomszédaink – biztatott Tresó Zoltán. A kávé-nagykereskedő azt tapasztalta, hogy egy svájci vendéglős, ha étlapot tervez, először megnézi, milyen alapanyagra lel a faluban, aztán körülpislant a kantonban, majd az országban. S amit nem talál, azt ki is hagyja a menüből. Manapság a külhoni ínyencek ezer kilométereket utaznak azért, hogy megkóstoljanak egy-egy specialitást.
Sajnos, hozzánk kevés ilyen vendég érkezik, de ebben az éttermeink sokszor kelletlen személyzete is ludas, vélte a kereskedő. A hajdan szívélyességéről híres magyar vendéglátás mára rideggé vált, pedig a figyelmesség nem kerülne semmibe... (Hej, szakácsok!)"
Nos én ilyenkor szoktam mondani, hogy hol az orosházi specialitás, amiért érdemes ide eljönni, s meg akarom kóstolni. Mert ha én jó halászlét akarok enni, akkor elmegyek Szegedre az Algyői csárdába vagy a Fehértói halászcsárdába, s akkor ott azt kapom, amiért eljöttem. No ezt csak azért jegyzem meg, hogy már hosszú ideje keresem itt Orosházán, hogy mi az a sajátosan orosházi, amiről érdemes szót ejteni, érdemes hírül adni a világnak. Mert itt van a hítresnek mondott orosházi kenyér esete, amiért van évente a kenyérünnep is. De kérdem, hogy hol lehet kapni a Gémes-féle orosházi kenyeret. Sehol. Senki nem készíti!
Mert így ír erről a Magyar Néprajz : "
Sajátos, hogy helyenként más küllemű és jellegű kenyeret kedveltek. Egy szegedi születésű pék, aki több városban dolgozott, erről így beszélt: „Szegeden szerették a jól kelt, világos sütésű, zsömleszerű kenyeret. Orosházán a magas, sűrű kenyeret szerették. Ott a tetejét vágta föl sütés előtt a pék, Szegeden pedig az oldalát… Csabán ugyancsak magasnak és könnyűnek kellett lenni a kenyérnek. Keszthelyen a rozskenyeret szerették, nagy lapos, kerek kenyereket sütöttek. Sütöttünk ott szegedi kenyeret, de azt mondták rá, hogy sületlen, mert fölrepedt az oldala (a pilise). Nem vették…”

Íz-barangolások Orosházán

Az orosházi híres Alföld és egykori nevezetes konyhája
Híres konyhája volt – mesélték – az Alföldnek egykoron. azt 1875-ben építették, vagyis a meglévő földszintes vendéglőt bővítették, s a munkálatok tervezésével egy szegedi tervezőt bízott meg a tulajdonos , a korabeli község képviselőtestülete. Aztán bérbe adták, s sikeresen működtette a bérlője a harminc szobás szállót, persze ennek feltétele volt a jó konyha. Tele is volt általában!

Tudjuk, hogy az orosházi portékákért a 19 század szinte minden szakában szívesen utaztak ide a kereskedők, hogy gabonát, baromfit, marhát és egyéb mezőgazdasági terméket vásároljanak. A szállás leginkább az Alföldben volt akkoron, ami gyakorta teljesen megtelt. Virágzott a 19. század végén Orosháza, szinte nem is falu, hanem mezőváros volt. Ebben szinte jelkép volt az Alföld, amely fővárosi színvonalú ellátást biztosított, s híre messze röppent. Valójában két Alföldről kell ma már beszélnünk. Az egyik a régi klasszicista építési elemeket hordozó szálló és vendéglő, A másik a ma még álló ronda épület a betonszálló, a szocreál torzszüleménye, ámbár úgyszintén jó konyhája volt.
A híresebb a 19. század végi szálló és vendéglő volt, amely konyháján leginkább a vidék kedvelt ételeit főzték, sütötték, mint: tyúkhúsleves csigatésztával vagy cérnametélttel. Hetente egyszer marhahúslevest is főztek, jó sok zöldséggel és nagy darab velős csontokkal. A velőt aztán ügyes mozdulattal egy erőteljes ütéssel kiütötték a csontból, s frissen pirított kenyérre kenték. Ez volt az előétel, amit csak igen melegen, szinte forrón kellett fogyasztani, hiszen a velő igen zsíros volt. Sokan szerették ezt a finomságot, amit követett a jó forró húsleves ízlés szerint cérnametélttel vagy csigatésztával, zárta a sort a főtt marhahús itt leginkább ciberemártással, ami meggyből készült, de volt aki paradicsommártással, s krumplipürével kérte. Aki ezt megkóstolta a mennyben érezte magát. Ez volt az abban az időben bécsi tányéros hús ami igen kedvelt volt az egész Monarchiában, tudjuk Krúdy is imádta (bár ő nem Orosházán álmodta másra a világot a nagy időutazásaiban), de a szomorú lelkületű orosházi nyugatos költő Jászay-Horváth Elemér már el-eljárogatott az Alföldbe a finom falatokért, s közben megírta szomorú szonetteit a lélek árvaságáról és a vidéki magányról
A helyi notabilitások, az elöljárók is szívesen jártak ide az Alföldbe vacsorázni, ebédelni, s olyankor megtárgyalták a falu és az ország sorsát, s a nagy döntések hosszú időn át itt születtek a fehér asztal mellett.
Ám maradjunk még az ételeknél, amit az Alföld kínált vendégeinek. Kedveltek volt a társas vacsorák, ahol gyakran főztek halászlét, halpaprikást, de mellette rendszeresen lehetett enni csirkepaprikást galuskával (különben Mikszáth Kálmánt is ezzel a finomsággal traktálhatták 1881 augusztusában, mikor Veres József és a helyi intelligencia s egy tisztes hölgykoszorú társaságában kilátogatott Gyopárosra, aztán az estebédet elköltvén visszautazott Szegedre, illetve onnan Pestre)
Vadászvacsorák, társas összejövetelek – orvos bál, sajtóbál, pedagógus bál, nőnapi ünnep ( ez már 20. század 60-70-es évei), s aztán ősszel jöttek sorra az alkalmak, s bizony voltak jókora libasültek, libamájas trakták is sorban, egészen újévig kitartott, akkor már kezdődött minden elölről.
Ám a hatalom döntött 1970-es évek elején, s kimondták a végítéletet: „pusztuljon a múlt, a reakció! A városi pártbizottság és a városi tanács végrehajtó bizottsága meghozta a döntést, lebontották az Alföldet, s ezzel Orosháza múltjának egy darabját is törölték. S eltűnt az Alföld híres konyhája is. Az én emlékemben aztán felrémlik még az új Alföld is, hisz Tercsi József mesterszakács híres levese él ma is, az orosházi tányéros. Ám ettem itt sült libát is párolt vöröskáposztával és krumplipürével. Ez egy sajtóbálon volt. Íze ma is a számban van. Voltak itt azért a Táncsics érettségiző diákoknak jóhírű szalagavató vacsorák, bizony finom falatokkal, de már a modern konyha kínálta sült húsokkal, és töltött hústekercsekkel. S volt jó délebédi étek, amikor legalább 4-5 menüből válogathatott az éhes ember. Nagy volt ennek a forgalma, hiszen a belváros java idejárt, de volt egy szolgáltatása is az Alföldnek, hogy a távolabbi üzemek, irodák, intézmények dolgozóinak kiszállították az ebédet. Udvarias pincérei gyorsan suhantak az asztalok között, de aztán hirtelen minden tönkrement…
Ma is mondják az Alföld a vidék legjobb ízeit kínálta mindig vendégeinek, de legjobb ételek azért mégis a libából készültek. Az Alföldet a századforduló után Holler Samu és Fia cég működtette, akiknek a főutcán is volt egy szállodájuk és sörözőjük (az Erzsébet királyné utcán – mai Kossuth utca a művelődési ház előtt álló Petőfi szoborral szemben állt az épület). Az 1920-as évektől Tatzl Antal bérelte az Alföldet. Ez volt az első fénykora. Tatzl felesége Martin Júlia vezette a konyhát, aki szegedi volt, ám jól ismerte a dél-alföldi magyaros étkezési szokásokat. Az Alföld Szálló és Étterem ebben az időben oly annyira felvirágzott, hogy a fővárosi szállók szintjén nyújtotta szolgáltatásait vendégei nagy megelégedésére.
Koszorús Oszkár írja az Orosháza jelesei című könyvében (301. oldal): „Az Alföld Szálloda a két világháború közötti Orosháza egyik mozgalmas, reprezentatív középülete volt. Harminc szobája elegendőnek bizonyult az idegenforgalom számára, éttermeiben lakodalmakat, banketteket, ünnepi ebédeket, vacsorákat tartottak. Nyáron a szép kerthelyiség csábította a társaságot kedvelőket, a pihenni és szórakozni vágyókat… „
Aztán lett egy másik Alföld, egy betonbunker, a korabeli ÁFÉSz működtette, de ez is tönkrement, s úgymond privatizálták, s másféle hírek forrása lett ez az épület. Ma már csak rom!
Manapság azonban még mindig nem szárnyalta túl egyik vendéglő sem az egykori Alföld konyháját! Igaz, azóta megváltoztak az ízek is, s a mai vendéglátás egészen más trendeket alakított ki, úgymond világkonyhás lett, igazi jelleg nélkül. Újabban már megfigyelhető az a tendencia is, hogy a helyi ízek egyre nagyobb szerepet kapnak az ételkínálatban. Ám még hiányzik az a varázs, amit Júlia asszony étel és ízismerete teremtett meg, hiszen a táj, a népi és a polgári konyha legjobb elemeit ötvözte, s ettől lett igazán orosházi. Ez lenne a követendő példa ma is!

Az ÉN VENDÉGLŐM (ajánló)

Keressük Orosháza és környéke legjobb vendéglőit.
Mi röviden bemutatjuk őket, s várjuk a beszámolókat a megjegyzésbe. Pontozni is lehet 1-10 között. Úgy értékelünk a legjobban, ha 100 pontot adunk a legtökéletesebb vendéglőnek
* 1-30 étel, ital minősége
* 1-30 a helyiség látványa, rendezettsége,
* 1-30 a kiszolgálás minősége
* 1-10 pont a étel és ital lap milyensége
Ahányan vendégek voltunk, valamennyien pontozunk a fentiek szerint,l s aztán osztjuk a résztvevők számával. Ez a végső pontszám.
Persze mindez csak egy egyszerű vendég véleményét tükrözi. Nem akarunk versenyezni a séfek és vendéglősök értékelésével. Ők más szakmai szempontok alapján döntenek, mi kimondottan a praktikumot és a megjelenés milyenségét nézzük. Vagyis azt, hogy mit kapunk a PÉNZÜNKÉRT.


1. Hotel Corvus Aqua (Orosháza-Gyopárosfürdő, Hűvös u.1 szám) A vendéglő a tóra néző teraszával ugyancsak kellemes látvány.)
A négycsillagos szálló és vendéglő, amióta megnyílt számos gasztronómiai rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmét. A vendéglő elegánsan egyszerű, udvarias kiszolgálás és a finom ízek varázslója. Ettem ott, nem csalódtam.
Mostanában is lesz egy rendezvényük, szabadtéri pecsenye sütögetéssel, ha jól tudom a hírt.
Bővebben a szállásról, gasztronómiáról, áraikról itt: http://www.hotelcorvus.hu/
Érdemes megkóstolni.
A teraszról nyíló látvány középpontjában a tó és a lakatos hidacska áll. Most sivár a part a tó körül, mert még nem takarították el a nád vágás maradványait, de erről a Corvus Aqua nem tehet.
A Gyopárosi őspark és a park körüli gyatra látvány a város szégyene.
Pontszám a 100-ból :
2. Diófa Csárda ( Orosháza Szentesi út ) Most csupán a kert helyiséget mutatom be, mert ott jártunk a minap, s igen megnyerte rendezettsége, eleganciája, udvarias kiszolgálása a tetszésünket.