Most már javában beleléptünk az utolsó előtti évszakba is. Lám itt az ősz, a maga minden pompájával. Szeretem az őszt. Megszorító koszton kell lennem, mennyiség, minőség, tartalom stb.. állandó figyelésével, ha romlik az egészségi állapot, lám az ember is másként él. Mivel a test, az élet forrása, energiája az étel, ezért a tudomány is azzal kísérletezik, hogy mit együnk, mit ne együnk. Jó, kesudiót nem eszek, mert az nekem nem jó! Mondták az orvosok, kerüljem. Kerülöm.
Azt hiszem nagyanyám mondta volt egyszer régen nagyon, hogy, ami házi és egyszerű, az mindig jó és tápláló, sőt egészségvédő is.
Azt gondolom, hogy orosházi népi konyha a maga egyszerűségével mindig jó és tápláló volt, . mert ne gondolja senki, hogy itt zsírban úszott minden, az csak bizonyos ideológiai csoportok fantáziájában élt, hogy zsírban kell úszkálni, mert az a jó, hiszen azért zsírosparasztok ők!. Különben is, az kétségtelen, hogy akkor is volt egészséges étkezés és egészségtelen is. A parasztember nem csupán a szükséges beosztás kényszere miatt, de egészsége megtapasztalása okán is tudta, hogy a legjobb dolog a mértéktartás.
Ebédeltünk. Igen jó volt. A menű egyszerű paradicsomleves, (olajon pirított liszt, 1 fej vörös hagyma egészben- hámozva -, paradicsomlé, só, víz ízlés szerint a hígításhoz, elengedhetetlen néhány szál zellerzöld. ). Ez hidegen és melegen is finom. Én egy kicsit édeskésen szeretem, azért került bele. egy kis édesítő.
A főétel úgymond zöldbabfőzelék tokány feltéttel. No jó a tokány, vagy másként egy kis birkapörkölt maradék adva volt. Anikó lányomék hozták a ,minap. A zöldbab pedig kínálta magát a piacon. olyan gyönyörűsége zsönge és kívánatos volt, hogy meg kellett venni. (babot tisztítani, megfőzni zsenge sós vagy zöldséges alaplében, behabarni, kis tejföl és liszt elegyével. Összerotyogtatni, tetejére egy-egy kanálka tokány kerül.
