Pünkösdi ételek

Pünkösd

2011.06.12. 11:11 - zsanka

Címkék: ünnep

Ma pünkösd van. Ismét egy ünnep, amit a blog témájának megfelelően, ma egy kicsit más oldalról fogok megközelíteni. Azért is szeretem az ilyen ünnepi témákat, mert pont azt lehet velük szemléltetni, ami az összes posztot ihleti. A húsvét utáni 50. napon, azaz pünkösdkor a a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük – erről bővebben, az előzményekről, liturgikus háttéről itt lehet olvasni – mint az közismert, ahogy Safranek mondaná….  Az azonban kevésbé közismert, akár a pünkösddel kapcsolatban, akár más ünnepeknél (mint Szent Márton napja, karácsony, szilveszter, nagyböjt, húsvét), hogy ezekhez az alkalmakhoz milyen étkezési szokások köthetők és miért; hogy mik azok az ünnephez köthető hiedelmek, amikben az ételnek is szerepe van. Szóval, olyan dolgokról szeretnék ilyenkor írni, amik bár érdekesek lehetnek, de valamiért feledésbe merültek.

A pünkösdi szokások természetesen elsősorban a kereszténységhez kapcsolódnak. Azonban a népi vallásosságban más hagyományok, babonás hiedelmek is jelen vannak, amik ilyen alkalmakkor mindig felszínre is kerülnek. Ezeket a sokáig tiltották vagy próbálták megszelidíteni, a kereszténység számára is elfogadhatóvá tenni. Ha meg is maradtak ezek a szokások, egy részük az idővel tényleg elvesztette a pogány tartalmát, és puszta szokássá vált. Mi már többnyire ilyen állapotban ismerjük ezeket, ezért is lehet meglepő, hogy a közismert népszokást, a pünkösdi királyválasztást és az ezzel járó táncot, játékokat még a 16., sőt, a 17. században is akár zsinati tiltó rendelkezésekkel próbálták megszüntetni. Aztán itt van egy másik szokás, a májusfa-állítás. A 18. századtól nem szabad ezt a fát bevinni a templomba – a gazdák nehezményezték ugyanis, hogy ilyenkor legszebb gyümölcsfáikat vágták ki erre a célra az engedélyük nélkül, minderre pedig úgy derült fény, hogy a kivágott fát éppen a templomban látták viszont, májusfaként. 

A pünkösd napjához köthető babonák egy része a szépséggel áll összefüggésben.  Az ezen a napon szedett harmattal való mosakodásnak szeplőűző és szépségvarázsló erőt tulajdonítottak. Máshol gyógyító erőt képzeltek hozzá, ezért némely vidéken odáig mentek, hogy meztelenül szedték le a rozsharmatot, hogy szemfájás és kelés ellen használják. Az ezen a hajnalon szedett gyógynövényektől pedig még erősebb gyógyhatást reméltek. Ehhez a hiedelemkörhöz kapcsolódik még az is, hogy az egészséges élet reményében ezen a napon néhol a szentképek elé bodzát tettek, és később betegség esetén ebből főztek teát. 

Hasonló babonák az időjárás- és termésjóslág különféle változatai. Érdekes, hogy egymásnak teljesen ellentmondó hiedelmek éltek ezzel a nappal kapcsolatban. Míg Gyimesben a pünkösdi esőtől jó termést vártak, a déli országrészben úgy tartották: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.”, de a „pünkösdi eső ritkán hoz jót.”
 

Ami már kicsit szorosabban kapcsolódik a gasztronómiához, az a komatálküldés, amit pünkösdkor is szokás volt. Ennek célja elsődlegesen a barátságkötés volt. A fiatalok küldtek ilyenkor egymásnak komatálat (és általában magukkal azonos neműeknek), ami egyfajta szimbólum volt, de a későbbi kötelékek, társadalmi kapcsolatok (pl. keresztkomaság) alapja is. Húsvétkor is szokás ilyet küldeni, a húsvéti ételekkel küldött ajándék tálról már a 16.  századi Sándor kódexben is vannak feljegyzések – erről nem lehet pontosan tudni, hogy már komatál volt-e, vagy csak a szokás egy előzménye….A tálban tehát ételek vannak, épp ezért vannak olyan edények, amik direkt erre a célra készültek, és tojástartót vagy korsótartót is tartalmaztak. Később már különböző neműek is elkezdtek egymásnak ilyen ajándékot küldeni, de ennek már egyértelműen a szerelmi ajándékokkal van kapcsolata, éppen ezért ez a gesztus itt már a házasságot előkészítő események egyik állomása. Az elnevezés is változott, ezt már mátkatálnak is hívták. A mátkatálban kalács, bor lehetett például. Szintén bort és kalácsot kaptak ezen a napon a gazdáktól a pásztorok.

Mint a nagyobb ünnepeken általában, pünkösdkor is tiltott volt mezőgazdasági munkát, egyes házimunkát (például kenyérsütés) végezni, hiszen ezek elvonják a figyelmet arról, hogy ez a nap kiemelkedik a hétköznapok sorából. Az étrend egyébként ilyenkor változó lehetett, nem kötődik valamilyen konkrét étel ehhez a naphoz. Ilyenről csak elvétve vannak adatok. Például szokás volt az ősszel koszorúba font, és veremben tárolt gesztenyét ilyenkor megenni. Van, ahol pünkösdkor is bárányt ettek. Máshol pedig azért ettek süteményt, hogy sárga legyen a kender.

 /képek:http://xoomer.virgilio.it/ ; http://mek.oszk.hu; http://fukszia.freeblog.hu/ 

Forrás: csombor.blog.hu

Szomszédoltunk egy kicsit, s ez a galuska nagyon ízlett.  Käsenockerl - Sajtos galuska

A nálunk oly' kedvelt tojásos galuska osztrák sajtos változata. Érdemes kipróbálni! Hozzávalók négy személyre: 250 g liszt 2 tojás 1,5 dl víz 100 g reszelt sajt 1 kisebb hagyma vaj egy csipet só Elkészítés: A lisztet a tojásokkal, a sóval és vízzel gyúrjuk homogén tésztává (az egészet egy evőkanállal jól keverjük össze). A tésztát nokedliszaggatóval (vagy késsel nedves deszkáról) szaggassuk a lobogó, sós vízbe. Ha a galuskák feljöttek a víz felszínére, rétegezzük hőálló tálba: egy réteg galuska, egy réteg sajt és így tovább. Szórjuk meg reszelt sajttal és forró sütőben pirítsuk addig, amíg a teteje barna színt nem kap. A hagymát vágjuk finomra, egy kis vajon pirítsuk barnára, majd öntsük a sajtos galuska tetejére. Könnyű zöldsaláta illik hozzá. Forrás: Austria.info