Torma

Egy régi íz  és illat ösztökélt emlékezésre
Jó ideje már, hogy írogatom a múltat, keresem az eltűnt időket, rögzíteni akarom a ritka szép élményeket, s kutatom őrzésre eleink ételeit.  S most a tormával való találkozásom hozott velő egy csomó mindent.
Talán a véletlen hozta úgy, hogy a minap szinte belém hasított valami különös érzés, hogy ezt már egyszer éreztem, ezt már kóstoltam, hogy ez a csoda, hogy mióta már csak ezt keresem!
Történt a dolog úgy, hogy a kertünkben ott volt a sok zöldparadicsom. már nem fog megpirulni - gondoltuk - hát ne hagyjuk megfagyni! Meg kell menteni!.
Én szeretem savanyúságnak a zöldparadicsomot, s nejem azt mondta, akkor tedd el magadnak. Úgy lett. Leszedtük, alaposan megmostam, üvegeket előkészítettem, hozzávalókat összegyűjtöttem, s jöhet a savanyítás ősi műveletének gyakorlása. Nem ördöngösség.
Mi is kell hozzá?

A megmosott paradicsom, szőlőlevél, meggyfalevél, torma, csombord, bors, babérlevél, só, ecet, édesítő vagy cukor. Azt hiszem nem hagytam ki semmit! De igen! Nem árt egy  pár szál zöld zellerlevél sem! Minden egyben volt, a tavaly kaprot is tettünk hozzá, de az idén a szárazság miatt eltűnt a kertből a kapor.
Szinte mindent megtaláltam otthon. No persze só, bors, babérlevél, édesítő vásárolt termék, dehát minden azért nem lehet.
A felöntőlét elkészítettem egy nagy 5 literes fazékban, mert kb. 5 üvegre valő zöldparadicsom volt (2 közepes méretű üveg és 3 kicsi telt meg!) A felöntőléről annyit, hogy só, bors, ecet, édesítő, néhány cikk fokhagyma, babérlevél került bele, Felforraltam, s olyan édes-savanykásra állítottam be az ízét, amit igazán kedvelünk. Folyton kóstolgattam az ízét. Az ecet a felforrt lébe került
Hát ez volt azb eltevés technikája, de én a tormáról akartam szólni.
Szóval a torma a kertből kjerült be, 4 darabot ásott ki a nejem a tormáskertből(!).
Alaposan mosogattam, nem volt könnyű tisztítani. Amikor már úgy tünt, hogy a földszennyeződések eltűntek, akkor zöldséghámozóval tisztítottam meg. S ekkor csoda történt...
Valami különös illat csapott meg, járt át. Évtizedek óta nem éreztem ezt az illatot, mert ez valahol a mélyben rejtőzött. Fél évszázad vagy inkább 100 év emléke jött elő a zsigereimben, amit nem tudtam és nem tudok megfogalmazni, csak érezni lehetett.
Főtt marhahús, kevés zsíros részekkel remeg a tálban, s mellette a frissen reszelt torma vagy a kistálban a tormaszósz. Ez a Monarchia korának csodálatos világa, akkor még királyi éteknek számított a későbbi kaiserschmart.
Ott álltam a konyhában és szárnyaltam. Kolozsváron voltam a Mikó-kertben, ahol lakott nagymama és mi vasárnapi ebédre mentünk hozzá, anno a 40-es évek eleje. Ez már magyar világ volt, s mi ismét boldogok!
De csak egy kis időre, mert jött egy másik világ a mondo cano vagyis a kutyavilág, mármint a vérebek világa, s tűzzel-vassal írtott mindent. Bűn lett a jó étel is, persze az sem volt, hogy miből készüljön jó étel. A kommunista primitivizmus kora aztán mindent kiírtott. Mondhat bárki bármit a világon két erő tette és teszi folyamatosan tönkre az emberiséget, s benne tépi darabokra a magyarságot is. Az egyik a baloldali neo-liberális felfogás és nagyszájúság, a másik a nyugati civilizáció bálványa a pénzre épített hamis vár a globális pénzvilág.
S ezekben már nincs a ketből behozott tormára szükség, hanem vedd meg a supermarketben, amit mi adunk, mert abban ott van az általuk bekevert agymosó is. A jámbor "nép" meg happynek tartja ez utóbbit, s csak fogyaszt, fogyaszt és mindent felfal, rövidesen önmagát is.
De előjött egy másik emlékem is közben. Főtt virsli vagy kolbász, ecetes tormával. Fönséges az is! De erről majd legközelebb.