A minap valaki emlegette a bécsi krumplisalátát, mondván, hogy a borjúhúsból készült bécsi szelet mellé ez dukál. Valóban illik is hozzá, mert a borjú 100 napos kellett legyen. Akkor a legfinomabb -, mondják. Sok mindent mondanak, gyakran hallom és megtapasztalom, hogy nem csupán étkezési kultúránk fakad egy közös tőről, hanem egész életünk sikere vagy sikertelensége annak a szerencsétlen dolognak a következménye, hogy feltrancsírozták a A Monarchia konyháját egyre gyakrabban emlegetik manapság, s már-már némi nosztalgiával is vagyok iránta, hogy nem olyan korban éltem, amikor ezt élvezhettem volna. Az igazi bécsi konyha remekei ugyancsak Krúdy világát hozza közelembe, a bécsi tányéros hús, velőscsontból a forró velőt pirítoskenyérre kenve, zsengén megsózni...Micsoda mennyei falatok (mit tudják ezt az update kitalálói!)! És ott van a forró tányéros hús tormával, aztán mellé jöhet még egy finom paradicsom mártás (de zeller zöldje is legyen benne!), és tejjel vajjal kikevert krumplipüré. December lévén már jöhet aztán egy jóféle forraltkor, egy pohárral vagy kettővel, kellően fűszerezve.Szóval úgy volt, hogy összegyűltünk innen-onnan-amonnan, s valaki azt mondja hirtelen. Emlékszel Sárika mama krumplisalátájára Kolozsváron. Hát hogyne emlékeznék! Ma is érzem az illatát, selymes állagát, ahogy a vékony krumpliszeletek elterülnek a nyelvemen, beborítják teljes egészében az ízlelőmet, s felsóhajtok. S ekkor jött az ötlet rendezzünk idehaza egy bécsi partyt. Hát úgy lett. Bécsi party Orosházán. Kitaláltuk a dolgokat, s közben a CD-ről Kék Duna keringőt és a Bécsi keringő dallamait hallgattuk, szóval felvonultak a Straussok, s mi főztünk. S akkor lássunk egy igazi, monarchiabeli ebédet. Nincs semmi meglepetés! Magyar ez kérem, illetve osztrák, azaz bécsi étek. az én drága jó Sárika nagyanyám, mindig ezt főzte legalább havonta egyszer vasárnaponként, amikor még adtak valamit a jóféle étkezésre. Azt mondta, mikor még nem jöttek be a magyarok (1940 előtt Kolozsvár), a hentesnél mindig volt hús. S ahogy ő tanulta anyjától, nagyanyjától, a szamosújvári kereskedő családoktól, ahol szolgált, jóféle marhahús levest főzött, szépen lassan, gyöngyözve, sok zöldséggel, velőscsonttal, betétként pedig leginkább májgaluska dukált. A magyarok idején (1940-44 Kolozsvár) aztán a háború ellenére sem panaszkodhattunk. Kimért fejadagot kaptunk, de azt mindig pontosan átvehettük az adott üzletekben. Így ettünk marhahúslevest is, bár valódi bécsi szeletet kevésbé, mert a borjú már inyencség volt, meg más akadályok is voltak, hogy a fiatal borjú életét inkább kímélték... Szóval térjünk a lényegre végre a bécsi krumplisalátára. Emlékeim rejtekéből idéztem fel, s aztán a minap újból eszembe jutott. Gondoltam valahol lehet ilyent venni. De nem találtam aztán jónak a gondolatot, mert láttam egy műsort, s abból kiderült, hogy egyes éttermekben micsoda rafinériákkal (értsd trehányság) pottyantanak elénk holmi étket, gondoltam majd magam, vagyis mi.
Ez a saláta kétmenetes étek, mert érlelni kell a salátát. Kell hozzá vékonyra szelt lilahagyma, amit sózunk picit és citromlét csavarunk rá. Egy éjszakára a hűtőben pihen. Aztán adunk hozzá picike húslevest, amit az olajban elkevert mustárra öntünk, és azzal lazítjuk. Ami kell pici só, bors illik hozzá. A finom kiflikrumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és vékony szeletekre karikázzuk még melegen. Nem baj, ha forró, csak úgy nehezebb meghámozni. A krumplit aztán összekeverjük az öntettel, amit előzőleg már összekevertünk a hagymával és a rajta lévő citromos páccal. Kóstoljuk meg, kicsike cukor az ízeket fokozza. Én öntöttem hozzá egy mokkáskanálnyi balzsamecetet is. Így aztán az egészet alaposan összekevertük, állni hagytuk ebédig. Közben ki kell sütni a bécsiszelet, amiről valóban tudni kell, hogy az igazi a borjú alaphús.A szép rántott szelet a salátával pompás étel. Pompásan is éreztük magunk.
Bevallom, a borjúhúsról nem tudtam kideríteni, hogy éppen 100 napos-e. Dehát ez olyan, hogy a császárnak őfelsége Ferenc Józsefnek az asztalára biztosan olyan került. én egyszerű por, alattvaló elégedjen meg, amit kap. De azért illik a borjúhoz ragaszkodni, másként az nem is bécsiszelet, hanem jóféle "rántotthús".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése