Gyermekkorom ételei

Az öntött saláta Régen volt már nagyon régen, amikor én megszülettem 1939-ben, s Kolozsváron az állomástól nem messze, úgy dombra éppen felmenően húzódott a Mozdony utca, éppen úgy mint ma. Valahol ott laktunk - mesélték, s ott kezdtem el a világot ismergetni. Később, talán 1940-ben átköltöztünk a Kerekdomb alá, ez már magyar világ volt, mert közben Erdély északi része egy kicsit hazajött az idegenektől, látogatóba, bár nem olyan rövidnek szánta. Ennek lényeges eleme az, hogy mikor én eszmélni kezdtem a világra, akkor én úgyismertem meg azt, hogy Magyarország, de mire már érteni is kezdtem valamit, s iskolás lettem, akkor már Mihai királyt kellett éltetni. Arról vannak emlékeim, hogy ünnepeken, de szinte minden vasárnap délben finomakat ettünk. Hogy mit, nem tudom, de holmi ízek itt táncolnak most is a nyelvemen, s aztán átjárják testemet. Hangulatosak voltak ezek az étkezések. Apám ekkor, aki asztalos volt, ez időben a városházán dolgozott, hivatali futárként. Anyám otthon volt velünk a Kerekdomb alatti bérelt házban, melynek tágas udvara volt. Pontosan már nem tudom, hogy mikor készített anyám öntött salátát, aki fiatal korában nagyon jól főzött, általában az egyszerű ételeket kedvelte, s ezért mi , a gyerekek is. Tavasszal, évente egyszer-kétszer ettünk öntött salátát tokánnyal és puliszkával. Egyszer kétszer pedig volt leves is. Annak savanykás íze még mindig a számban van, s előjönnek az illatok is, ahogy most írok. 2-3 fej zöldsaláta, fokhagyma (vagy ilyenkor már inkább friss fokhagymaszár a kertből, só, ecet, tejföl, sült szalonna kockák, pici forró zsírral a tetejére mindenkinek egy -egy kávéskanállal. Fél liter vízet, sóval apróra vágott fokhagymával vagy a zölddel körberakta a tálat. Ha forrt a víz, kis ecetet öntött bele, s meg is tejfelezte, s ráborította a salátára. egy kicsit állt, aztán tányérokba osztotta. Az apróra vágott szalonna kockákkal díszítette a levest, emlékszem arra is, hogy pirított kenyérkockával is dúsítottuk, ezt a savanykás tavaszi levest. Ilyeneket készítettünk még komlóhajtásból, friss csalánból, labodából, sóskából (akkor elmarad az ecet).