2010. november 18., csütörtök

Régi sütik emlékei

DIÓSKOSÁR
A minap rendezgettem a régi kéziratok, feljegyzések, könyvek között s egy írógéppel pötyögtett receptre bukkantam. Régi darab, a papír is egy kicsit megsárgult. S lassan előjöttek az emlékek. A receptet Süle Lászlóné Ilonka az iskolatitkár gépelte így karácsony közeledtze tájékán még a 70-es évek végén. Az iskola zsibongójából nyílott az igazgatási iroda, s ott dolgozott akkor, az ajtóval szemben Imreházi Károly igazgatóhelyettes (mögötte volt az ablak), mellette jobbra Hidvégi Aladár műszaki igazgató helyettes, aztán következett az iskolatitkár írógépe és mellette íróasztala, (háttal volt már a tanárinak), s aztán a nevelési igazgató helyettes íróasztala vagyis én ültem ott. Köröttünk körbe a fal mellett hatalmas szekrények, itt tárolták az iskola iratait 1933-től. Középen volt egy szőnyeg, s azon egy négyszögletes asztalka négy székkel, ha valaki itt intézte ügyleit, akkor legyen hova leülni.
Szokás volt a Táncsicsban, hogy ünnepek tájékán felröppent egy-egy jó recept híre, aztán az ügyes asszonyok, ha tésztaféle volt megsütötték, s körbekináltak mindenkit. Ezután aztán jött a receptek csereberéje, gépelése és osztogatása az érdeklődöknek. Jó alkalom volt egy-egy névnap is a finom falatok kóstolgatására, mert olyankor az volt a divat, hogy kis karoskosárban az ünnepelt hozott süteményt, egy kis háziasan készített salátát vagy kész szendviccsel kinálta a köszöntőket.
Hát egy ilyen recept került most elő, s ezzel lehetőség teremtődött, hogy Ilonka nénire is emlékezzünk, aki olyan iskolatitkár volt, hogy bármit megkérdezhetett tőle az ember, tíz perc múlva hozta az iratot. Csak ő emlékezett mindenre, mit hova tett, ahhoz másnak nyúlni nem volt szabad. Csodálatos süteményeket tudott sütni, s receptjeit szívesen adta közre.
S akkor a süti: A tészta alapanyagai:fél kg liszt, 1 db Ráma margarin, 1 csomag sütőpor, 15 dkg porcukor, 5 db tojás sárgája, 4 kanál tej, lekvár. Összeállítjuk a tésztát, elnyújtjuk, s kockákra vágjuk, hogy betehessük a kis kosárkába. Ebbe jön a lekvár, s aztán rá a töltelék.
Töltelék: 40 dkg darált diót összekeverünk fél kg porcukorral és utána az 5 dkg tojásfehérjét a felvert habjával.
(Ha pirosodik a töltelék a sütőben, akkor zsírpapírt kell tenni rá, hogy ne égjen meg.)
Mivel nincs leírva a készítés folyamata, ezért így gondolom, hogy készült a kosár. Abban az időben kis fémből készült kosárka formákat lehetett venni, s azt zsiradékkal, liszttel kikenni, s ebbe jött az összállított tészta, majd bele a töltelék.
Ha megsült ki kellett borítani a formából.

Nincsenek megjegyzések: