Nagybányai piacon ....Nyári barangolásaink során nem hagyhattam ki a piacokat sem. Én azt mondom minden településnek, városnak vagy akár falunak is, három tükre van. Az egyik a város arca, építészete, a régi dolgok őrzése, a település tisztasága.
A másik a szellemi tükör, az ott élők műveltsége, kulturáltsága, az értelmiségi réteg szellemi bélyege milyen.
A harmadik a piac! A piac magáért beszél, tükrözi az ott élők viszonyát a településhez, a mindennapokhoz, az élethez, milyen a gasztronómiájuk. Mert a piac része a sokféle portéka mellett, a hangulatos büfék, pecsenye-, és lángossütők, üdítők kínálata is. A kereskedők, (kofák vagy őstermelők, stb.) mellett meg kell tapasztalni a vásárlók viszonyát a piachoz. A piac egy nagy színház, de tükrözi a politika képét is.
A Kárpát-medence arcát próbálom megrajzolni magamnak és másnak is, tanulságokat keresek, remélve találok is sokat és lényegest, ami nem csupán tényrögzítés, hanem üzenet is a jövőnek. Amióta járom a piacokat, rájöttem, hogy szeretem azokat, életem, utazásaim egyfajta része lett, a szabadtéri "színházi előadások" színterei. S csodálatos darabokat játszanak, mert itt az emberek mesélnek, S így születnek a piaci mesék!
További szándékom, hogy lépten-nyomon összehasonlítást teszek szűkebb és tágabb pátriám jelenségei, megnyilatkozásai között. Hát így próbálkozom összeszedni mindazt, amit Nagybányán (Erdély - Máramaros megye székhelye) megtapasztaltunk.
A piac a bányai vármaradvány környékén van, a Szent István templomtoronytól alig tíz perc gyalogosan. Mi Koltóról jöttünk, s viszonylag könnyen találtunk parkolási helyet is a piac főbejáratához közel. Megálltunk.
Érdekes módon itt a mozgáskorlátzottaknak fenntartott helyet tiszteletben tartják, mert üres volt három hely a négyből, holott kocsi kocsi hátán zsúfolódott össze. Mozogni is alig lehetett. Itt a piac esemény még mindig, jönnek-mennek, hozzák-viszik a portékát.Ami igazán szembe ötlött - a korábbi tapasztalataimmal ellentétben - most nagy volt a tisztaság, a rend, s valóban igazodnak az uniós követelményhez ilyen tekintetben.
A régi piac, amit én ismertem a 60-as években eltűnt, kőpavilonok épültek, tejféléknek, húsárukak, de van fedett zöldségpiac is a téli napokra gondolva, hiszen a piac maga jórészt szabadtéri, mint egy nyári színház.
Színes és mozgalmas, tornyosulnak a zöldségek, paprikák, paradicsomok, padlizsánhegyek (most van a szezonja!), krumpli, murok, gyökér, dinnyehegyek és gyümölcsök kavalkádja fogadja a betérő Piacjárót. Színes ernyők védenek eső és nap ellen, s alattuk a portékájukat kínáló kofák, vagy a vidéki falvakból érkezett egyszerű máramarosi parasztok, egyike-másika még régies, mondanám talán népies viseletben áll az asztalánál, de legtöbbjük alig különbözik viseletben a városítól, kedveltel a melagítők, sportos öltözetek az egyszerű embereknél. Hangos szóval dícsérik az árut, s ha közelben állsz meg, már kapja is a serpenyőt, s rak bele vagy ezt, vagy azt csak válogass, és vegyél, mert itt eladó minden. Nem haragszik, ha nem kéred, de ő megpróbálja, s közben beszélgettek. Ha érted a nyelvét, én tudtam, nejemnek meg tolmácsoltam! Élvezte a máramarosi néne a magyar szót, nem volt semmi gond. A vevő nem sok. Hétfő délelőtt van, a piac is lagymatagnak tűnik. Ez most éppen augusztus első napjaiból való idő.
Lám a kőpavilonok egyike-másika csábítja a piaci vándort, s jön egy-egy cigánycsalád is, kéreget, nézeget, rádtapadnak, pénzt akarnak. De nem egy- két lejt csupán (1 leu=75 Ft), hanem tízet is kicsikarna, ha hagyná az ember. Terelem is mindjárt a nyájam (családom), mert itt társalogni nem lehet, hisz hamar el fog tűnni mindened. Megyünk is tovább, mert már a táskában matarászik az egyik gyerek!Kúriozumnak ez is jó volt, a piac része, s látom, hogy az árusok egyike másika odaint a cigányasszonynak, s ki paprikát, ki egy kis sajtot ad a purdéknak. Jobb így - mondják aztán - mert másként lopnak válogatás nélkül. Sőt! Teszi hozzá a magáét, még direkt rombolnak is, felborogatják az asztalt is. Volt rá példa! Illően meg is köszöni a romaasszony, s a táskánk körül legyeskedő csemetéjét is megbúbolja, de csak inkább nekünk mutatja a dolgot, hátha leesik egy kis pénz. Azt is mondja tört magyarsággal, "Jó Forint, adjál, adjál!" De én kitartok elveim mellett. Most nincs pénzosztás, mert tíz percen belül egy hadsereg tapad rád, követelően (megtapasztaltam már!).
Gyönyörűséges sajtok kinálják magukat, s ott az orda, az édes sajt (micsoda ordás-kapros palacsintát lehet abból sütni!). Veszünk is, s este otthon palacsintát sütünk,de már akkor Nagykárolyban voltunk. Kerül az orda mellé 
egy kis juhsajt, édes tehéntúró, ezen akár egy hétig is elélnék, csak egy kis puliszkát kell mellé főzni, s el is vertük az éhséget. Ennyi gyönyörűséges tejféleséget már régen láttam!Mondom, nincs nagy forgalom, mert a hét első napján minek is a piacra menni, hisz még akad a vasárnapi étekből egy-egy kevés otthon, mert el sem fogyott a főtt étel hisz a vasárnap itt Nagybányán a kirándulások napja. Autóba ülnek, s ki a hegyekbe: Suiorba vagy Mogosára kocsikáznak, szalonnáznak, de van ahol egy- egy család a patak mentén egy-egy kis szélesebb parton valóságos lacikonyhát rendez be. Húst sütnek, miccset (kis húskolbászkák) pirítanak roston, aztán sörözgetnek. Az asszony majd hazavezeti a járgányt, mondják
egy kis juhsajt, édes tehéntúró, ezen akár egy hétig is elélnék, csak egy kis puliszkát kell mellé főzni, s el is vertük az éhséget. Ennyi gyönyörűséges tejféleséget már régen láttam!Mondom, nincs nagy forgalom, mert a hét első napján minek is a piacra menni, hisz még akad a vasárnapi étekből egy-egy kevés otthon, mert el sem fogyott a főtt étel hisz a vasárnap itt Nagybányán a kirándulások napja. Autóba ülnek, s ki a hegyekbe: Suiorba vagy Mogosára kocsikáznak, szalonnáznak, de van ahol egy- egy család a patak mentén egy-egy kis szélesebb parton valóságos lacikonyhát rendez be. Húst sütnek, miccset (kis húskolbászkák) pirítanak roston, aztán sörözgetnek. Az asszony majd hazavezeti a járgányt, mondjákEgy másik épületbe is átsétálunk, ott meg házikolbász, szalonna és sonka integet felénk. De ezt most kihagyjuk. Otthon is van! Újvári doktor a minap hozott egy gyönyörű szelet mangalica sonkát, s szalonnát is egy fél oldalnyit. Most ezt esszük paradicsommal, paprikával és találtunk friss zöldhagymát is.
Itt éppen szalonnát kínál a hölgy, szépnek tűnik, szépen füstölték, s tetejét kicsit meg is paprikázták. Vásárlója is akad, amíg én fényképeztem az itt látható Piacjáró egy jókora darabot leméretett és becsomagolva szépen hazaballagott vele. Más húsárúval itt nem találkoztam a piacon, itt élő baromfit sem más kisállatot nem árulnak, gondolom oka van. Érdekes módon amíg Bányán voltunk haláruval sem nagyon találkoztunk, pedig bőven vannak pisztrángtelepek is a környéken. Lehet, hogy erre nem is igen szeretik a halat! Nem hiszem, mert a hegyi patakok mentén lévő kisbufetekben találni halat, de az is igaz, hogy az a nálunk is jól ismert hekk, de ott is is bundázva és olajban kisütve, mellé sültkrumplit borítva a tányérra. Felsóhajtok: hol van már az a régi szép idő, mikor parázson megsütötték a halacskát, megkenték fokhagymás, ecetes, sós páccal (mujdei= ejtsd muzsdej) s csak úgy ni friss kenyérrel eszegette az ember. Hát ez csak bennem sejlő emlék csupán, mert hiába kerestem, nem találtam. Aztán Szatmárnémetiben ettem pisztrángot egy vendéglőben (nem volt olcsó). Modern elektromos rostsütön pirult, s adtak mellé , mert említettem mujdeit is, fokhagymaszósz képében (5 lejért számolták fel).A csarnokból kisétálgatva, ami a maga nemében igen egyszerű felépítésű is tiszta volt, sőt szagok sem, csak illatok áradtak köröttünk. Jóleső volt ez a piaci túra. S ahogy 
kitekintek a szabadtéri piaci részre, lám ott álldogál az asztalnál egy család, s mit kínál? ÁFONYÁT. Gyönyörű bogyók, 
lekvárnak valók, mondják nagyon egészséges. Megnéztük, kínálták, de mi már Koltón bevásároltunk ebből a hegyi bogyóból jócskán, így csak a kíváncsiság miatt kóstoltam meg egy-két szemet. Hét lejért adták kilóját, mi 4 lejért vettük Koltón, de hallom Pesten, minálunk 2000 Ft körül van kilója. Koltón a Bencze család panziójában töltöttünk el 3 napot, két éjszakát és csodálatosakat ettünk. De errőél külön szólok nemsokára : Aranka Panzió konyhája című írásomban.Csak türelem!
Itt éppen szalonnát kínál a hölgy, szépnek tűnik, szépen füstölték, s tetejét kicsit meg is paprikázták. Vásárlója is akad, amíg én fényképeztem az itt látható Piacjáró egy jókora darabot leméretett és becsomagolva szépen hazaballagott vele. Más húsárúval itt nem találkoztam a piacon, itt élő baromfit sem más kisállatot nem árulnak, gondolom oka van. Érdekes módon amíg Bányán voltunk haláruval sem nagyon találkoztunk, pedig bőven vannak pisztrángtelepek is a környéken. Lehet, hogy erre nem is igen szeretik a halat! Nem hiszem, mert a hegyi patakok mentén lévő kisbufetekben találni halat, de az is igaz, hogy az a nálunk is jól ismert hekk, de ott is is bundázva és olajban kisütve, mellé sültkrumplit borítva a tányérra. Felsóhajtok: hol van már az a régi szép idő, mikor parázson megsütötték a halacskát, megkenték fokhagymás, ecetes, sós páccal (mujdei= ejtsd muzsdej) s csak úgy ni friss kenyérrel eszegette az ember. Hát ez csak bennem sejlő emlék csupán, mert hiába kerestem, nem találtam. Aztán Szatmárnémetiben ettem pisztrángot egy vendéglőben (nem volt olcsó). Modern elektromos rostsütön pirult, s adtak mellé , mert említettem mujdeit is, fokhagymaszósz képében (5 lejért számolták fel).A csarnokból kisétálgatva, ami a maga nemében igen egyszerű felépítésű is tiszta volt, sőt szagok sem, csak illatok áradtak köröttünk. Jóleső volt ez a piaci túra. S ahogy 
kitekintek a szabadtéri piaci részre, lám ott álldogál az asztalnál egy család, s mit kínál? ÁFONYÁT. Gyönyörű bogyók, 
lekvárnak valók, mondják nagyon egészséges. Megnéztük, kínálták, de mi már Koltón bevásároltunk ebből a hegyi bogyóból jócskán, így csak a kíváncsiság miatt kóstoltam meg egy-két szemet. Hét lejért adták kilóját, mi 4 lejért vettük Koltón, de hallom Pesten, minálunk 2000 Ft körül van kilója. Koltón a Bencze család panziójában töltöttünk el 3 napot, két éjszakát és csodálatosakat ettünk. De errőél külön szólok nemsokára : Aranka Panzió konyhája című írásomban.Csak türelem!Tehát kiléptünk a tejtermékek pavilonjából, s andalogtunk tovább. Dinnyék sora, ezt az alföld vidékéről hozták ide. De van vackor (erdei körte), s sok-sok erdei vadalma, savanyúságnak kiváló, egy helyen gomba is akadt, rókagomba volt, de bizony nem a legszebb darabokat kinálta már az árus nénike. Nem nagyon volt érdeklődője sem!
Megyünk tovább, s nicsak, ilyet nem is tudom mikor láttam ilyet, zsákokban kinálják a búzalisztet és a málélisztet ( =kukoricaliszt puliszkának való). Gyönyörű 
portéka, szívesen vettem volna egy zsákkal, de az mikor fogyna el! Nem bírtam ki, hogy ne érdeklődjek, s mondja a menyecske, hogy bizony a málét (kukorica) vagyis a kukurúzt alias porumbot bizony egy vízimalomban őrölték szép komótosan, s közben a molnár körül trécseltek a férfiak, s meghúzták a turcipálinkával töltött üveget. A máléliszt azonban nagyon szép, és édeskés, ahogy annak lenni kell! A búzaliszt, arról mondhatnám, hogy igazi bioliszt, mert ez éppen kenyérnek valónak lett őrölve a lassan forgó köveken. Hej! Gémes Feri is azt mondaná Orosházáról most idecsöppenve, ha még élne, hogy ebből csinálnék én ismét jó kenyeret, mert ahogy szokták kézbe vettek egy csipetet, s pár cseppnyi vízzel elkeverve massza lett belőle, éppen olyan, mint a kenyértészta, szépen nyúlt, nem csirizes, jó s sikérje. Csak erjednie kell! Hogy szépen megdagadjon, ahogy a menyecske hasa is szokott, ha az "áldás reája száll!" Igaz, hogy Gémes akkor máramarosi kenyérként hirdetné portékáját, csakhát az is hibázik, mert csupán őrölni őrölték itt a Máramarosban, 
a búza a Szatmári-síkon termett valahol, csereáru ( épületfa, szilva, gomba, tejtermék stb ellenében) formjában jött ide, s aztán a sorsát elérte a vizimalomban, lisztté változott, hogy aztán jóféle falusi kenyér alakját öltse magára. Ez lám az örök körforgás, s a piac egyik állomása ennek a körforgalomnak. Ennek egyik színpada itt a vár alatt a nagybányai piac is. (Ha a képre kattintunk, nagy lesz a kép, s ott látszik a piac is!)
portéka, szívesen vettem volna egy zsákkal, de az mikor fogyna el! Nem bírtam ki, hogy ne érdeklődjek, s mondja a menyecske, hogy bizony a málét (kukorica) vagyis a kukurúzt alias porumbot bizony egy vízimalomban őrölték szép komótosan, s közben a molnár körül trécseltek a férfiak, s meghúzták a turcipálinkával töltött üveget. A máléliszt azonban nagyon szép, és édeskés, ahogy annak lenni kell! A búzaliszt, arról mondhatnám, hogy igazi bioliszt, mert ez éppen kenyérnek valónak lett őrölve a lassan forgó köveken. Hej! Gémes Feri is azt mondaná Orosházáról most idecsöppenve, ha még élne, hogy ebből csinálnék én ismét jó kenyeret, mert ahogy szokták kézbe vettek egy csipetet, s pár cseppnyi vízzel elkeverve massza lett belőle, éppen olyan, mint a kenyértészta, szépen nyúlt, nem csirizes, jó s sikérje. Csak erjednie kell! Hogy szépen megdagadjon, ahogy a menyecske hasa is szokott, ha az "áldás reája száll!" Igaz, hogy Gémes akkor máramarosi kenyérként hirdetné portékáját, csakhát az is hibázik, mert csupán őrölni őrölték itt a Máramarosban, 
a búza a Szatmári-síkon termett valahol, csereáru ( épületfa, szilva, gomba, tejtermék stb ellenében) formjában jött ide, s aztán a sorsát elérte a vizimalomban, lisztté változott, hogy aztán jóféle falusi kenyér alakját öltse magára. Ez lám az örök körforgás, s a piac egyik állomása ennek a körforgalomnak. Ennek egyik színpada itt a vár alatt a nagybányai piac is. (Ha a képre kattintunk, nagy lesz a kép, s ott látszik a piac is!)Ime a vár egy kis maradványa, az egyik vigyázó-torony, még a középkorból, amikor még Szilágyi Erzsébetnek is volt erre háza, ott áll ma is, és ránéz az arctalan királyra, Istvánra, mert ma már itt arc nélküli váz lehet csupán az államalapító nagy király, s kezében az országalma, is elcsapva, negyedére vágva, mutatja, lássátok máramarosiak, lássátok hazám fiai ebben a nagy európai piacban már csak ennyi maradt nekünk. Talán meg is érdemeljük!
Lassan végigjártul ezt a nem túl nagy bányai piacot, mert a múlt idementett, kicsit modernizált darabkája, emlékezete. Itt is azért a multik nagy áruházai, plázái törnek meguknak utat, s a máramarosi emberek is gyakrabban járnak oda. Lassan itt is érvényesül az a tömegpszichózis, hogy shoppingolni kell a Metróban, Lidlben vagy ami van. De itt még hála legyen él a piac, ott talán olcsóbb is minden, 
mert óriási errefele a szegénység és a nyomor is. S itt nyomja a várost a borzalmas kommunista örökség, a betonváros otrombasága, s túlzsúfoltsága, de a 70 %-a lakosságnak segélyekből él. Ez itt a szocializmus diadala! De mégis vannak kitörési törekvések. Mintha a máramarosiak arra is ráéreztek volna, hogy ennek idegenforgalmi vonzása is van. Jönnek a magyarok, németek, de főleg franciák, hollandok, s járják a vidéket, a piacon pedig feltöltődnek mással is, mert amikor nagyvásár van, akkor akad itt mindenféle szuvenir, ahogy kivánja a kedves vendég. A piacra az itt pihenő turisták is be-bejönnek. érdemes, pláné, ha önellátó vagy! Úgy olcsóbb! A magyarok Koltón laknak, mert az magyar falu,10 km-re innen, kitűnő vendéglátói hálózattal, és csodálatos házikonyhával (mi három napig laktunk ott a Bencze család panziójában (Aranka Panzió), no és a Petőfi által megénekelt szeptember végi tájat nap mint nap látni, a világ minden kincsénél többet ér. A franciák, hollandok és egyéb nációk Mara környékét járják, s főleg Akna-Sugatag sósfürdőjét látogatják a csúz és egyéb nyavalyák gyógyítására. Az sincs messze innen, kb 40 km, de oda közelebb van Máramarossziget, az egykoron Máramaros vármegye megyeszékhelye. Ott is szép nagy piac van! Mi aztán búcsút intettünk a bányai piacnak, ezen utolsó kép látványával, még ettünk egy- egy jóízű lángost, s egy.egy fagylaltot, s autóztunk ismét a síkság Nagykároly felé, hogy újabb piacokat nézzünk meg.
mert óriási errefele a szegénység és a nyomor is. S itt nyomja a várost a borzalmas kommunista örökség, a betonváros otrombasága, s túlzsúfoltsága, de a 70 %-a lakosságnak segélyekből él. Ez itt a szocializmus diadala! De mégis vannak kitörési törekvések. Mintha a máramarosiak arra is ráéreztek volna, hogy ennek idegenforgalmi vonzása is van. Jönnek a magyarok, németek, de főleg franciák, hollandok, s járják a vidéket, a piacon pedig feltöltődnek mással is, mert amikor nagyvásár van, akkor akad itt mindenféle szuvenir, ahogy kivánja a kedves vendég. A piacra az itt pihenő turisták is be-bejönnek. érdemes, pláné, ha önellátó vagy! Úgy olcsóbb! A magyarok Koltón laknak, mert az magyar falu,10 km-re innen, kitűnő vendéglátói hálózattal, és csodálatos házikonyhával (mi három napig laktunk ott a Bencze család panziójában (Aranka Panzió), no és a Petőfi által megénekelt szeptember végi tájat nap mint nap látni, a világ minden kincsénél többet ér. A franciák, hollandok és egyéb nációk Mara környékét járják, s főleg Akna-Sugatag sósfürdőjét látogatják a csúz és egyéb nyavalyák gyógyítására. Az sincs messze innen, kb 40 km, de oda közelebb van Máramarossziget, az egykoron Máramaros vármegye megyeszékhelye. Ott is szép nagy piac van! Mi aztán búcsút intettünk a bányai piacnak, ezen utolsó kép látványával, még ettünk egy- egy jóízű lángost, s egy.egy fagylaltot, s autóztunk ismét a síkság Nagykároly felé, hogy újabb piacokat nézzünk meg. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése