Diófa Csárda
A minap Gyopároson jártunk, s hazafelé jövet úgy döntöttünk, hogy ebédelni fogunk az útba eső Diófában. Megérte bemenni! Hangulatos a kerthelyiség, ott ültünk le most is (hisz nem először jártunk itt!) Menüt kértünk: Orosházi tányéros a leves, baromfimájragu rizzsel és savanyú uborkával, a főétel. Jó volt. Elég volt! Bőséges volt. Tiszta volt minden., s igen udvarias a kiszolgálás. Az ár sem volt túlzó! Kifogásom? Nincs! Bár az orosházi tányéros az eredeti azért egy kicsit különbözik, mint amit itt kaptunk, de nincs kifogás, hisz ahány ház annyi szokás, ahány orosházi tányéros, annyi íz, de ezért még nem fog a távoli vendég visszajárni, ha annyira változó minden.
Olvastam, hogy megújulni kellene, siker kell! S ezért az olvasott írás részletét itt közreadom. Ám változatlanul azt mondom, látogassanak el a Diófába. Megéri!
"Tanulhatnánk a svájciaktól! A magyar gazda is van olyan értelmes, mint a nyugati szomszédaink – biztatott Tresó Zoltán. A kávé-nagykereskedő azt tapasztalta, hogy egy svájci vendéglős, ha étlapot tervez, először megnézi, milyen alapanyagra lel a faluban, aztán körülpislant a kantonban, majd az országban. S amit nem talál, azt ki is hagyja a menüből. Manapság a külhoni ínyencek ezer kilométereket utaznak azért, hogy megkóstoljanak egy-egy specialitást.
Sajnos, hozzánk kevés ilyen vendég érkezik, de ebben az éttermeink sokszor kelletlen személyzete is ludas, vélte a kereskedő. A hajdan szívélyességéről híres magyar vendéglátás mára rideggé vált, pedig a figyelmesség nem kerülne semmibe... (Hej, szakácsok!)"
Nos én ilyenkor szoktam mondani, hogy hol az orosházi specialitás, amiért érdemes ide eljönni, s meg akarom kóstolni. Mert ha én jó halászlét akarok enni, akkor elmegyek Szegedre az Algyői csárdába vagy a Fehértói halászcsárdába, s akkor ott azt kapom, amiért eljöttem. No ezt csak azért jegyzem meg, hogy már hosszú ideje keresem itt Orosházán, hogy mi az a sajátosan orosházi, amiről érdemes szót ejteni, érdemes hírül adni a világnak. Mert itt van a hítresnek mondott orosházi kenyér esete, amiért van évente a kenyérünnep is. De kérdem, hogy hol lehet kapni a Gémes-féle orosházi kenyeret. Sehol. Senki nem készíti!
Mert így ír erről a Magyar Néprajz : "
Sajátos, hogy helyenként más küllemű és jellegű kenyeret kedveltek. Egy szegedi születésű pék, aki több városban dolgozott, erről így beszélt: „Szegeden szerették a jól kelt, világos sütésű, zsömleszerű kenyeret. Orosházán a magas, sűrű kenyeret szerették. Ott a tetejét vágta föl sütés előtt a pék, Szegeden pedig az oldalát… Csabán ugyancsak magasnak és könnyűnek kellett lenni a kenyérnek. Keszthelyen a rozskenyeret szerették, nagy lapos, kerek kenyereket sütöttek. Sütöttünk ott szegedi kenyeret, de azt mondták rá, hogy sületlen, mert fölrepedt az oldala (a pilise). Nem vették…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése