Mikszáth és Orosháza (4.) (Mikszáth kedvelt csemegéje)

Almás rétes (egy változat)

Az Alföldön készített réteseknek nincsen párja, állították már a XVII-XVIII. században is. Ez a liszt volt a legjobb hozzá, s a parasztasszonyok nagy szakértelemmel, az asztal körül sétálva körbe-körbe, ügyes kézmozdulatokkal nyújtották a tésztát, amíg cigarettapapír vékonyságú nem lett. Ezt aztán kenegették vajjal vagy liba-, kacsazsírral, meghintették zsemlemorzsával és elterítették rajta a reszelt párolt almát. Az asztalkendőt emelgetve görgették aztán a tésztát, hogy szép nagy tekercset formáljanak belőle. Ha ezzel is végeztek, tepsibe tették, s be a kemencébe, ahol gyönyörűsége aranybarnára sült.
Én még ettem ebből a rétesből, s láttam a készítését is. De ma már ilyen dolgok nincsenek, megvesszik a boltban, s elmennek egy vacsoracsatára, valamit idétlenkedni.
Ám Mikszáth is tudta, de nagyon, hogy az ételnek meg kell adni a tisztességet, s nem holmi vásári bohóckodásnak kell kitenni. Ezt ma már gyakran elfelejtik.
Alább azonban következzék a töltelék a rétesbe, mert mindennek lényegét a benne lévő töltelék adja.
Mikszáth Kálmán szegedi évei alatt ismerte meg az almás rétest, s amikor Orosházára látogatott,  a vacsora zárásaként Veres József lelkész úr házvezetőnője friss almásrétest tett asztalra. Még kemencemeleg volt. Hmmm! Az embernek összefut a nyál a szájában, erre az ízkölteményre!
"40 dg rétesalmát mossunk meg, vágjuk ketté, távolítsuk el a magházát, és káposztareszelõn héjastól reszeljük le. Hagyjuk állni negyedóráig, majd enyhén nyomkodjuk ki a levét, és lassú tűzön lángterelõ felett pároljuk 3 percig. Ha lehűlt, adjunk hozzá 8 dg mézet és fél mokkáskanál őrölt fahéjat. 8 dg diót daráljunk le, és felét keverjük az almához, a másik felét pedig hintsük az olajjal megkent rétestésztára. Ezt követõen szórjuk rá az almát egyenletesen elosztva. Nálunk réteskészítés céljára többféle alma is kapható. Ezek közül legismertebb a csíkos héjú fahéjalma, és a sötétzöld héjú, lapított gömb alakú pogácsaalma. A legfinomabb rétes azonban a piros foltokkal árnyalt, világoszöld héjú, savanyú kompótalmából készíthetõ. Jellemzője még ennek az almának, hogy igen nagyra megnő, vannak példányok amelyeknek a súlya a 40, sőt néha a 60 dekagrammot is eléri. Télen használhatunk kevésbé érett jonatánalmát is, de ebben az esetben adjunk hozzá néhány csepp citromlevet."