Mikszáth kedvenc ételei és viszonya az Alföldhöz
Miközben hosszan eltöprengtem a nagy mesélőnk életén, elővettem sora könyveit (most sajnos rájöttem , hogy milyen butaságot tettem, amikor Mikszáth összes műveinek teljes sorozatát nem vásároltam meg anno, még a 60-as években), csak mindössze 30 és egynéhány kötetetem van tőle, így mennem kell a könyvtárba, vagy többe is, hogy minden könyvét megkapjam, ami nekem hiányzik - az is van vagy 40 kötet levelezéseivel egyetemben. (S miközben olvasgattam, újabb szomorú felfedezést tettem, a mai műveltségi mutatók tekintetében, hogy kell-e nekünk Mikszáth, és az egész középiskolai magyar irodalomtanításra szükség van-e! Elcsökevényesítették ! A válasz egyszerű: túl sok igazságot mond ki Mikszáth, ami ma is érvényes, ezért kitaláltak az urak a minisztériumban egy reformot, hogy csökkentsük a terhelést, aztán csodálkozunk, hogy a gyerek nem érti a szöveget. Persze, hogy nem érti! Mert elvették tőle a tiszteséges szöveget! De hagyjuk ezt! Az Urak úgyis mindenkinél okosabbak! Különben tényleg félre az ósdi magyar irodalommal, mit nekünk Mikszáth Balassi, Vörösmarty! Smafú! Utálja őket már a tanár is, akinek lelkesen tanítania kellene!)
Szegeden - tudjuk - mintegy jó két évet töltött Mikszáth (1878-tól 1881 tavaszig), s itteni újságíráskodása révén megismerte a délalföldi vidéket. A Gavallérok című kisregényében aztán összehasonlítja az Alföldet és lakóit leginkább a szülőföldjének népével.
Az itteniekről nem éppen hizelgő képet fest! Sajnos sokmindenben igazat is kell adnom neki! De olvassák el a kiemelt szövegrészt (persze nem haszontalan az egész kisregény elolvasása. Az interneten is olcasható a könyv!
"Nemes Sáros vármegyében ismerős vagyok. Gyakran megfordulok ott, rokonaim is vannak, barátaim is, kis urak, nagy urak, összevissza, ami egyébiránt nem jelent különbséget, mert Sárosban a kis urak is nagy urak és megfordítva: a nagy urak is kis urak. Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor voltam ott bálon vagy banketten és mindig azt kellett hinnem, hogy száz Esterházy közt ülök, pedig voltaképpen tudtam, hogy ezek megyei írnokok és apró tisztviselők, kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha idegen szem függ rajtuk, hercegi grandezzával tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól.
Éppen megfordítva van ez az Alföldön, hol egy csomó rüpőkkel köthetni ismeretséget, kik egy hatosért hajba kapnak, és csak másnap hallja az ember felőlük, hogy a legszegényebbnek is ezer lánc földje van. Hiszen talán hasznosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb az élet odafönn e szeretetreméltó urak között, kik előkelően mozognak és beszélnek! A "flanc" második természetükké vált, attól nem tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet életszükségük, mely lelkeiket betölti és szellemüket frissen tartja.
Az, hogy ők szegények, végre is csak egy rossz álom, melyből föl-fölrázzák magukat a francia pezsgő szürcsölése közben, mint ahogy az alföldi gazdagok jó módja és urasága csak egy száraz, élettelen tény, mely a telekkönyv lapjain terpeszkedik el, egymás mellé rakott számokban és betűkben.
De jaj, hova jutok ebben a bolondos összehasonlításban! Mi köze ahhoz egy násznagynak, aki végre is nem etnográfus, hanem csak násznagy? Minek szóljon le egy vidéket, mikor a leszólott vidéken is lehet még valamikor násznagy? Legjobb, ha a tényálláshoz tartom magamat, hogy ti. Csapiczky Endre hírlapíró-társam, aki Arator név alatt igen csinos cikkeket és tárcákat ír, násznagynak hítt meg a múlt napokban."
Azonban kétségtelen tény, hogy Orosházán jól érezte magát a fiatal Mikszáth. Élmény volt számára Gyopáros, no ne is beszéljek a gyönyörűséges orosházi lányokról, akiket áhítattal csodált, különösen mikor a vízben testükre tapadt a fürdőző ruhájuk, s tekintete végigsimogatta az isteni vénuszi szépségeket.
Ez volt Mikszáth nagy élménye Orosházán, aztán jött a vacsora Veres József tiszteletes úrnál a paplakban.
A vacsora körülményeinek leírása is élmény számomra, hiszen egy több mint 100 évvel ezelőtti eseményt kell felidéznem, egészen pontosan 129 évvel kell visszamennem az időben.
Amíg ezt megteszem hadd sorjázzam az ételeket étvágygerjesztőként, amelyek Mikszáth kedvencei voltak.
Nos íme a lajstrom, amit hosszas keresgéléssel, és sok olvasással összegyűjtöttem:
1. Orda vagy szepesi túró
2. Levelen sűlt (káposztalevelen sült kemencés lángos)
3. Vargabéles és a túrós bukta, amit a Palócleves után evett rendszeresen. A leveshez, melyet Gundel János Mikszáth tiszteletére teremtett, mindig puha, foszlós kenyeret evett.
4.Levélen sült túrós lepény (bizonyára ezzel zárta a vacsorát 1881. augusztus végén az Orosházán tett látogatásakor)
5 Foszlós bogárhátú alföldi kenyér
6. "Paprikáspörkölt", ahogy ő írta A fekete folt című novellájában, mindig bárányból készült. A novellában Talláry herceg tiszteletére vágtak bárányt a brezinai Olej bacsa tanyáján.
7. Juhhúsos kása
8.Káposztás birka de leginkább ürü
9. Töltött káposzta
10.Paprikáscsirke Kásás csirke
11. Kemencében sült pecsenye
12. Paprikás malacpörkölt
13. Édeskáposztával együtt párolt borjúcupák
14. A pörköltek marhahúsból, de leinkább ürühúsból
15.. Székelygulyás
16. Halászlé
17. Harcsás káposzta
18..Halpaprikás
19. Szalonnás csuka
20. Almás rétes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése