Aranygaluska

Már hosszú ideje érzem az illatát a frissen sült tésztának. De más is imádja  a kelttésztákat a családban, különösen kedvencünk az aranygaluska. Így  egy hónapon belül már másodjára kerül rá sor.
Egyszerűen elbűvöl  az illata, amikor megsül, és persze hogy nem bírom megállni, hogy ne egyek belőle még melegen.  S mellé egy pohár hideg tejet szoktam inni.  És mégcsak nem is nehéz megcsinálni!

A tésztához: 50 dkg liszt , 3 dl tej, 8 dkg cukor, 3 dkg élesztő 3 tojássárga (fehérjét nem kidobni, jó lesz a tetejét megkenni!), 10 dkg olvasztott vaj, csipet só, reszelt citromhéj (én jó bőven adtam, mert imádom a kelttésztában)

                                           Az a jó, ha minden kellék szobahőmérsékletű. Így a lisztet már előző nap estéjén behoztam a kamrából, mert feltett szándákom volt, hogy most én látok neki ennek a galuskának, amely ráadásul arany, mert aranysárgára kell sütni.
Ezekből kelttésztát rittyentek (a tej egy részét meglangyosítom, kicsi cukrot teszek bele, belemorzsolom az élesztőt, tetejére lisztet hintettem, letakartam,  majd hagyom  meleg helyen kicsit dagadni. A lisztet, sót,  a tojások sárgáját, s a kovászt (élesztős tejet) bele a többi hozzávalóba, jól kidagaszttatom géppel,  annyi tejet adunk hozzá, hogy nem túl kemény tésztát kapjunk. Aztán hagyom vagy fél órát meleg helyen kelni.
Azt mondják , hogy az eredeti recept szerint, itt lisztes deszkán át kéne gyúrni, meg szaggatni, én ezt kihagytam, olvasztott vajba mártott nagykanállal  galuskákat  markoltam  ki belőle, és beleforgatom a darált dióból, cukorból álló keverékbe (egy ekkora adaghoz kb. 18-20 dkg darált diót veszek). Kivajazott tűzálló tálba/magasfalú tepsibe/tortaformába rétegezem, jó szorosan egymás mellé, a sorok közé bőven szórok a diós cuccból, megkenem olvasztott vajjal,  és újra kelesztem a jó melegbe újabb bő fél órára.
Utána megkenem a tojás fehérjével (nagyon extrás esetben egy újabb sárgáját is beáldozok) és nem túl magas fokon sütöm (kb. 170 fokon), amíg meg nem pirul a teteje. Tűpróba ilyenkor nem árt. Ha kisült, kiborítom egy deszkára és visszafordítom, hogy a "szép fele" legyen felül. Ha nagyon pirul, akkor papírral lefedem, s feleségem hozta is a papírt, s letakarta.

       Sem pudingot, sem sodót nem készítettünk mellé, de ha  egy kis házi eperlekvár, ne adja az Isten áfonya lekvár van otthon, akkor az csak fokozza az ízélvezeti gyönyört.

Mondhatom:mennyei!!!

          De itt a farsang vége is mindjárt, s fánkot még nem sütöttünk. Legalább a farsang utolsó napján fánkot sütünk, így búcsúztatjuk a sötétséget elűző téli mulatozások idejét. A minap már hallottam a kertben, hogy énekelgettek a madárkák. A cseresznyefán ültek/ugráltak a fekete rigók, gerlék és a cinkék. TAVASZDALT ÉNEKELTEK!