Minden vidéknek vannak sajátjai, jellegzetességei, kulináris csodái. Errefele, Orosházán, a Dél-Alföld vidékén az igazi értéket a mezőgazdaság, állattenyésztés és a kibontakozó fürdőkultúra hordozza. Nem a véletlen műve, hogy egykoron az a kenyér volt a leghíresebb a monarchiába, amely az orosházi búzából készült, orosházi malomban őröltek, orosházi hozzáértő szakemberek munkájával mutatták meg a rejtett kincset. Sajnos ez már eltűnt, se búza, se malom, se igazán jó kenyér. De így vagyunk a savanyúsággal is, amiről egykoron ugyancsak híres volt Orosháza, ma már az adalékok világában az is eltűnt. Ha jó savanyúságot akar az ember enni, akkor maga készíti el, mert egyetlen mód arra, hogy egészségeset együnk. Sorolhatnánk a kenyér és a savanyúságok (savanyított káposzta) közötti űrt kitöltve számos húsféleség, jó levesek, és sültek sorsát is hasonlóan látnánk. Kitalált étkeztetési láncokban hordozzák az országban szerte széjjel a műanyag- kaját (nem ételt, hanem kaját!) S rafináltan teszik, mert ízfokozókat elegyítenek az ételbe, s bizony ez elhiteti a fogyasztóval, hogy jó. De az éttermek séfjei már nem azt a hagyományt követik, hogy reggelente kimennek a piacra, s az őstermelőktől válogatva megveszik a napi nyersanyagot, hanem előrecsomagolt, preparált nyersanyagot használnak igen gyakran. Tessék kipróbálni, hogy Krúdyhoz hasonlóan bemegyünk kedvenc vendéglőnkbe, s húslevest ennénk, sok zöldséggel, s pirítós kenyérre simított velős csontból kirázott velővel. Ilyen már nincs!Húsleves, csontlevest preparált erőleves kockából készítenek. A teteje a dolognak, hogy sok helyen a gyerek a tasakos levesen nő fel! Teljesen természetellenes dolog ez!
A Gazdakör egyik nemes szándéka éppen az, hogy a népi gasztronómiát, ismét divattá tegye, s akár turisztikai látvánnyá is fejlesztenék itt Orosházán. Ehhez közös erővel lehet megteremteni a feltételrendszert. Hagyományok, Ízek versenyének minden évben nagy attrakciója a kolbászverseny- a kolbászverseny, amely nem a csabai kolbászfesztivált akarja másolni, hanem az egykori orosházi kolbászt akarja ismét újrateremteni, amely ízében eltért a szlovák jellegű csípős kolbászoktól (ízei őrizték az ősi magyar pentaton jellegű ízvilágot és harmóniát, nem hivalkodott csípősségével!), s bizonyítani azt, hogy igen Orosházának van jellegzetes gasztronómiája. Ugyanis a város jellegtelenítési folyamatának ez is része volt, hogy száműzzük mindazt, ami a miénk. Még vannak, akik őrzik ennek a kolbásznak a titkát, s most február közepére könyv is jelenik meg OROSHÁZI DISZNÓTOROK HAJDANÁBAN ÉS NAPJAINKBAN címmel (Károlyi Fülöp Béla a szerzője), amelyben a disznóságok, toros készítmények titkait ismerhetik meg az érdeklődők, s juttat el bennünket a Gazdakör melletti Kolbászklub kutatómunkája által rekonstruált egykori orosházi kolbász receptjéhez is.
K.Fülöp Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése