A minap a kezembe került egy erdélyi gasztronómiai kiadvány, s örömmel könstatáltam, hogy az erdélyi konyha továbbra is jellegzetes vonásokkal rendelkezik. Úgy veszem észre, hogy a lassú átalakulás és a hagyományőrzés, ötvözés időszakában élünk. Ez jó dolog! Ezt a hagyományt én is szívesen követem.
A napok melege és egyéb körülmények arra ösztökéltek, hogy valami újat, de jót találjak ki. Érik a barack a kertben, s én ugyancsak kóstolgattam, s bizony nem jól jött ki a dolog. Most már jut eszembe, hogy egykoron édesanyám, a gyümölcs mellé, mindig adott néhány falat kenyeret is kísérőnek. Azt mondta, így nem árt. Igaza volt.
Nos valami érdekeset én is kitaláltam. Íme:
Vettem 10 dkg hajdinát (bioboltokban kapható), alaposan megmostam, s ezzel egy kicsit meg is dagadtak a szemek, ami jó. Egy kis fazékba tettem, annyi vizet öntöttem rá, hogy legalább 3 ujjnyival több legyen benne a víz. Én most vizet adtam hozzá, de tejben is is főzhető, avagy fele tej, fele víz egyvelegben is. Sóztam, s közepes lángon puhára főztem. A szemek szépen kipattantak (én így szeretem!), s közben a folyadékot teljes egészében felitta. Amikor készre főtt, ízesítettem.Adtam hozzá két nagykanál mézet, s gyümölcsdarabkákat tettem még bele (őszibarackot, kimagoztam, meghámoztam, kockára vágtam). Ennyi volt a nyári csemege, amit lehet továbbgondolni. Nagyon ízlett, mert mire fotót készítettem volna, mind elfogyott. De rövidesen megismétlem, s lehet, hogy továbbgondolom az egészet.
Jó ízlelgetést kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése