Krumpli minden mennyiségben!

S eljő az ÚJÉV s vele az egyszerű világ, mint ahogyan egykoron gyerekkoromban Szaniszlón élve Gnándt Feri bácsiéknál, nincs már csak krumpli - minden mennyiségben - vagyis reggel, délben este, s közben hallgatni a gordonka búgó hangját. "Ez van gyerekek...-tem veletek...! dallal ékesítve az étkek rendjét. Akkor nem volt más, a szaniszlói homokon az legalább megtermett, s a puják serege a krumplival, főzve, sütve, levesnek, pürének, vagy magában, megtömhette a pocit, mert éhesek voltak. De akkor már a szocializmust építettük, s a mai emberek már nem is tudják, hogy milyen dolog építeni a szocializmust, s eljutni a kommunizmusba! De nem értünk oda!

Lám néhány dolog krumplival, pityókával, burgonyával vagy ha tetszik földibögyörővel is el lehet jutni oda!

(Bastien - Lepage: Krumpliszedők. 1879. Francia naturalista)
S íme egy mai nyögvenyelős nyöszörgése:"Ma sült krumplit fogunk ebédelni. Krumplit? Sose eszünk krumplit, mit eszünk mellé? Semmit, szalmakrumpli magában, Amandine-ból. Nem akarok armadillót enni. Mexikói vagy, pont te beszélsz?

Nem eszek krumplit. Rizst és kenyeret is csak ritkán. Nekem ezek a bűntetőkaják. Meg kellett enni a köretet is. Nem ehettem meg csak a húst, nemnem, magában, nem. Gyűlöltem a kétszeres mennyiségű köretet. Nem voltunk szegények, azért sem értettem miért fáj, ha csak a szelet rántott húst eszem. Nem két szeletet, csak ugyanazt az egyet, magában. Nem lehetett. Édességet bezzeg, ehettem, amennyit akartam.
Felnőtt koromra megcsömörlöttem a szénhidrátoktól, kerültem a köreteket és alig eszek édességet. De csak a barom utasít el dacból bármit, ezért újabban rehabilitáltam a kenyeret és a krumplit. Rizst még csak szusiba, rizottóba, főételnek eszek szívesen, de majd az is beérkezik.
A krumpli, rögtön egy zsák Amandine, egy hete került vissza a konyhába. Szeretni fogod, finom krumpli- mondta Csi-te Norbert, és a kezembe nyomta a zsákokat, egy Amandine-t, egy Charlotte-ot. Nem meséltem neki a köretfóbiámról, inkább a következő erdőbényei buliról dumáltunk, majd felvittem a krumplikat, és egy pohár bor felett csóváltam a fejem. Ki fogja ezt megenni? Mit csinálok belőle?
Rakott krumpli, nem szeretem. Tepsis krumpli, nem szeretem. Krumplipüré, nem szeretem. Szilvás gombóc, azt se. Akkor együk magában, nem aprózom el, csináljuk rendesen, a hálószobában se tartunk tévét, holnap sült krumpli majonézzel.

Az éttermi csicska időszakban szépen beégett a folyamat, mert egy egyszerű szalmakrumpli pár trükktől lesz ehető. A krumplit lehetőség szerint azonos méretű, hosszúkás, és legfeljebb 1×1 centis hasábokra kell vágni és konyharuhán nagyon alaposan megszárítani. Az olaj legyen friss, tűzforró, és bőséges, ússzanak azok a krumplik. Néha megrázva tíz-tizenöt percig kell sütni, lefedni tilos. Az aranyló szín már jó. Egyben leszűröm egy fém tésztaszűrőn, nem vacakolok papírtörlővel. A szalmakrumpli csak frissen ehető, amikor kívül ropogós, belül krumplipüré, állottan szottyadt és keserű, nem tárolható, nem melegíthető.

Kevertem gyorsan egy majonézt, sok szétnyomott kapribogyóval cifráztam és nekiálltunk.

Arra gondoltam, ez nem krumpli, nem köret, hanem egy zöldség, és ez bejött. Nagyon is. A ropogósra sült burok zsíros bőrre emlékeztetett, belül a püré diós-tejszínes krémre. Rosszullétig ettük.

   Másnap krumplipogácsát, harmadnap, puszta tévedésből, szilvás gombócot készítettem. Egy héttel a sült krumplis eset után már a konyhapultnál állva, kézzel ettük a lábosból a frissen főtt krumplikat, sóztuk, haraptuk. Az Amandine egy meglepően érdekes krumpli, nyoma sincs benne a gyűlöletes keserűségnek, unalomnak és lisztességnek, inkább egy jó kis zöldség, olajos magvak és finom zöldségek ízével."

Biztos szeretik a krumplit, ezt a hülye kérdést.

Nos itt abbahagyom a nyösszentyűt!

Inkább arra gondoltam, hogy a nyáron csak elmegyek Nagykárolytól nem messze lévő Szaniszlóra, s szétnézek egy kicsikét. Sok emlékem fűz oda, no és a krumpli is itt van. De ott is van bőven.