Úgy hozta ki a lépés, hogy a készülő érbogyoszlói monográfia Érbogyoszlóra szólított egy kis megbeszélésre, főleg a könyv kiadásának anyagi hátterét illetően. De más dolgunk is volt, amellett, hogy vendégeskedtünk a Török házaspárnál, végső simításra áttekintettük ismét a nyomdába adandó kéziratot.
Budár Sándor, a falu mindentudója, is beleegyezően hümmögött, mikor megtalálta írásait. Nem csodálom a kíváncsiságát, hiszen 70-en jóval túl, már jobban is akarja tudni az ember, hogy milyen nyomatot hagy itt az élete.
Szóval mindez mellékesen jutott eszembe, miközben felidéztem magamban ismét a finom érbogyoszlói vagdalthús pogácsa ízét (másként fasírt), amit Sárika asszony sütött még Létavértesen, mert éppen a lányuknál vigyáznak az unokákra, s közben haza-hazaszaladnak Érbogyoszlóra. Az Érmelléken van mind a két falu, de közte, valamikor ott Trianonban húztak egy vonalat, s lett egy határ. S amit egykoron egy nép összehozott vagyonkát , azt szépen a szomszédnak adták. De mindez úgy történt, hogy aki megépítette, országgá, otthonná tette a tájat, annak kuss lett a neve.
Váltok a témában!
Íme a finom fasírt:" Végy egy kiló disznó lapockát, a húst daráld meg. Egy fej hagymát vágj apróra, hintsd meg sóval, borssal egy kis ételízesítővel (Delikát), vágj közzé apróra egy csokor frissen szedett zöld fokhagymát, kis fehér fejecskéivel egyetemben. Ha kell adj íz szerint még hozzá sót.
4 szelet szikkadt kenyeret morzsolj rá a masszára, üss bele 4 tojást, keverd el alaposan az egészet. Ha netalán lágy kevés zsemlemorzsával megszórhatod. Igen alaposan el kell dolgozni, mint ahogy a kolbászhúst is szoktuk. Állni hagyjuk 1/2 vagy 1 órát, aztán vizes kézzel gombócokat formálgatunk, bő, forró olajban kisütjük.
Nagyon finom, ízletes zamatos és laktató."
Mindezt készítette Török Sára tanárnő Érbogyoszlón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése