Karácsonykor miért hal?
Vajon miért éppen hal kerül a karácsonyi asztalra, tette fel a kérdést unokám, miután már negyedik helyen is kerestük a halászlének és paprikásnak való jóféle halat Orosházán. Nem volt, csak túlhízott ponty. Persze van tenger gyümölcse éslazac bőven. Fordított világ ez! Aztán az egyik nagyáruházban láttunk fagyasztott körösi halászlét kis műanyag vödörben. Vettünk egyet. Aztán otthon megkóstoltuk. Hááát, ennél rosszabbat már rég ettem!!!!
Aztán a kedvemet az egész dologtól még jobban elrontotta, hogy a helyi lapban olvastam egy cikket, holmi "bölcs" kérdéseket tett fel egy "bölcsességúr" egy szobor ürügyén. No ekkor elment az étvágyam mindentől. Éppen karácsony előtt!!! Ennél butább dolgot, kérdést (most mérsékelem magam) még nem is hallottam. Tipikus kötekedés és uszítás az egész. No és persze, mikor Karácsony előestéjén, kell ezt megrendezni. Brávó! remélem a halészlé azért jólesik őuraságának!
De inkább vissza a halhoz. Ott csak a szálkával kell bibelödnöm, de a szálka nem alattomos, csak néha, ezért rá kell figyelni.
Gondoltam főzzünk szegedi halászlét lazacból, kagylóból, tenger gyümö9lcseiből, Ez a kínálat. Itt. Igaz ez is hal, s nem kell mindig szegedi halászlét főzni. Egyáltalán miért halászlé! Erre azt mondom. CSAK! Mert ez a halászlé magyar étel. Máshol is van, de az halleves.
Tehát!
.A hal fogyasztása a keresztény karácsony rítusának fontos része, s IV. századtól emlékeznek az emberek Jézus születésnapjára. s akik őrzik a hagyományt, azok halat készítenek karácsony estére.
A hagyomány kialakulását a karácsony vigiliája adja, vagyis december 24.ig a Szentestéig tartott a böjt. Ezt a szigorú böjtöt – amely kizárólag zöldségek, gyümölcsök és tésztafélék fogyasztását engedélyezte – évszázadokon keresztül VI. Pál pápa Poenitemini kezdetű, a böjti fegyelmet rendező konstitúciójával 1966-ban enyhítette . Azóta a szentestei vacsorán már másféle ételek is fogyaszthatók, a legtöbb helyen természetesen nem hiányozhat a hal sem. Magyarázata, hogy amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett. A hal motívum a kereszt mellett az egyik legfontosabb jelentésű, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való hitet jelképezi, hanem mindazokat, akik követik Krisztust. Másrészt a karácsonyi halevés magyarázata a néphagyományban is megtalálható. A gyorsmozgású hal az új esztendőben hasonló haladásra serkenti az ünnepi asztalt körülülő családot, és a halpikkelyek bőséget ígérnek a ház népének a következő esztendőre. Hasonló jelentése van az ilyentájt fogyasztott babnak, borsónak, lencsének és máknak is. A karácsonyi halevés szokása valamennyi európai keresztény országban elterjedt. Nálunk és a lengyeleknél a karácsony elmaradhatatlan fogása a halleves. Oroszországban a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta, a blini, a németeknél a pirítóssal tálalt kaviár, a svédeknél a lutfisk nem hiányozhat az ünnepi menüből.
A 16. századig Magyarországon is karácsonykor kezdődött az év, ezért is van, hogy nagyon sok hasonlóság fedezhető fel a karácsonyi és az újévi szokások között. Érdekesség, hogy az ókori Rómában a december 17-24 között tartott Szaturnália ünnepek középpontjában is az ünnepi asztal állt: az emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték Szaturnuszt, és a naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett. Az ünnep fénypontja mindig, mindenkor, mindenütt a karácsonyi lakoma, ami inkább a mértéktelen evés-ivás és a zabolátlan jókedv ünnepe volt – legalábbis mindaddig, amíg a reformáció és a puritanizmus visszafogottá nem tette ezeket az ünnepeket. Érdekes, hogy a böjtös ételnek számító hal karácsonyi fogyasztása inkább városi hagyomány, és eredete visszavezethető a zsidók péntek esti ünnepi vacsoráján fogyasztott halételre. Igaz akkoriban a hal még afrodiziákumnak számított, tekintettel arra, hogy a pénteket Vénusznak, a szerelem bolygója napjának tulajdonitották.Napjainkban persze már ismét a bőséges lakomák és az ebben keveredő népi szokások kavalkádja az ünnep, és még a magyar népszokásoktól távolabbi pulyka sem ritkaság az asztalon. Régen szárnyas egyáltalán nem kerülhetett az asztalra, hiszen tudjuk, a baromfi hátrakapar, és ez rossz előjel lehet a következő évre. Ezért a jellegzetes karácsonyi húsétel mindig disznóból készült, hiszen a disznó előretúr, s ez az újévben is előrehaladást mutat. Nem véletlen tehát az sem, hogy sokan a disznóvágást is ebben az időben tartják, hiszen a töltött káposzta és a disznótoros is a hazai karácsonyi, év végi lakomák elmaradhatatlan fogása.
A karácsonyi vacsorán a bőjtös ételeknek és a gazdag, sokfogásos étrendnek sajátos kettőssége figyelhető meg országszerte. Addig, amíg a reformáció és a puritanizmus le nem hűtötte a kedélyeket, a meghitt öröm ünnepe inkább a mértéktelen evés-ivás és a zabolátlan jókedv ünnepe volt.
A karácsony évkezdő, a jövő évet befolyásoló jellegéből fakad, hogy babot és lencsét kell enni, mivel az bőséghez és gazdagsághoz juttatja elfogyasztóját. A böjtös babból vagy aszalt gyümölcsből készült leves után mákos vagy diós gubát, nudlit vagy kalácsot fogyasztottak. A mákot nemcsak azért, mert bőséget és termékenységet hoz a házhoz, vagy mert mákos tésztát enni jó házasságot jelentett, hanem azért is, mert szemeit a rontó szándékú ellenségnek egyenként kell fölszedegetnie ahhoz, hogy bármivel is árthasson.
Az alma és a dió egykor a karácsonyesti jóslás elmaradhatatlan kelléke volt. Akinek az asztal körül férges alma vagy dió jutott, arról azt tartották, hogy a következő évben megbetegszik, sőt meg is hal. Ezért igyekeztek szép, egészséges almát és diót fogyasztani, mivel mindkettő egészségmegőrző varázsszernek számított. Sok helyen szép piros almáról ivott az ember és az állat is, hogy egészséges maradjon. Néhol szokás volt, hogy a karácsonyi asztalnál a gazda annyi részre szelt egy egészséges piros almát, ahány tagja volt a családnak. A hiedelem szerint így a család együtt maradt, még odaát a mennyországban is.
A karácsonyi étkek közül a legősibb varázsszer a közismerten gonoszűző fokhagyma. Nem csupán elfogyasztották (mézzel keverve vagy mézbe mártogatva), hanem az ajtóra, ablakra keresztet is dörzsöltek vele a gonosz hatalmak eltávolítása végett.
Hasonló óvó-védő, egészségmegőrző szerepet tulajdonítottak a méznek is. A karácsonyfára aggatott mézeskalács elődje, az ókori mézzel készült édes tészta – mint áldozati és ajándéktárgy – a pogány rítusokon, vallási ünnepeken is szerepelt, fontossága és kultikus szerepe a kereszténység elterjedésével sem halványult el.
A böjtös ételek között ma is a hal a legnépszerűbb. Karácsonyi fogyasztása inkább városi hagyomány, a rántott változat pedig bécsi eredetű. Nálunk a néphit szerint a minél több kis halpénz, vagyis a halpikkely sok pénzt jelent. A hal gyors mozgása miatt is került az év végi ünnepi étrendbe: ahogy előrehaladt a vízben, úgy haladjon a család is előre az új esztendőben. A hal a keresztényeknél magának a Fiúistennek a jelképe. Az általános pénteki böjtös étkek visszavezethetők a zsidók péntek esti ünnepi vacsoráján fogyasztott halételre, csakhogy ott még az afrodiziákum szerepét töltötte be. Ennek a szokásnak az a gyökere, hogy a péntek a Vénusznak, a szerelem bolygójának a napja. Így akár párhuzamot is vonhatunk a halfogyasztás és a termékenységvarázslás között.
Napjainkban az angoloktól átvettük a karácsonyi pulykafogyasztás szokását is (ez amerikai eredetű szokás). A magyar hiedelemmel azonban éles ellentétben áll, mivel ilyenkor szárnyas étel egyáltalán nem kerülhet az asztalra. A baromfi ugyanis hátrakapar, és ez rossz előjel évkezdetkor. Régen a jellegzetes karácsonyi húsétel mindig disznóból készült, hiszen a disznó előretúr, s az az újévben előrehaladást, fejlődést hoz.
Újévi szokások
