PadlizsánkrémÉrdekes, hogy az utóbbi időben egyre népszerűbbek Orosházán is az ilyen keleties ételek. A padlizsán térhódítása Orosházán azt gondolom Erdélyen keresztül történt, de a görögországi avagy mediteráni utazási láz is hozhatta magával. Ma már az orosházi piacon is vásárolható ilyenkor ősszel ebből a lila tojásgyümölcsből, ahogy egyesek hívják.. Mi itthon is ültettünk az idén is 10 tövet, volt is rajta szépen, de ennél több fogyott, s így vettünk a piacon, hiszen a télre gondolva, kerül tárolásra is (feldolgozva), de most még javában készül a padlizsánkrém, a rántott padlizsán, a padlizsános lecsó, töltött padlizsán, rizses-húsos padlizsán.
Valójában a padlizsán örmény eredetű étel, s a törökök közvetítésével kerülhetett a Balkánon át hazánkba is, s Orosházára úgyszintén (legtöbben azért Indiát emlegetik a padlizsán őshazájának, s az örmények is csak közvetítők lehettek, De az örmény konyha jó, s ezért említését ki nem hagyhatom). Az orosháziak étkezései szokásai a padlizsán tekintetében is elég konzervatívak voltak ( mint ahogyan gondolkodásukra is általában jellemző a konzervatív magatartás, visszafogottság), így nem csodálom, hogy a padlizsán még ma is csak bizonyos rétegek kedvence.
A mai tizenévesek egy része határozottan
elutasítja, hiszen ők már müzlin nőttek fel (sajnos!), s nem kóstoltatták velük meg a padlizsánkrémet.Tehát, ahogy a képek is mutatják a padlizsánokat egy lapon, lángterelőn (minálunk) megsütjük, hogy teljesen megpuhuljon. Vigyázzunk, hogy a szára ne égjen le, mert attól fogjuk meg majd. Amikor egy adag megsült, szitára tesszük, hogy csepegjen le a benne lévő lé. Ha megsült az egész adag, akkor jön a hámozás.
Vizes kézzel (azért a vizes tál) szépen lehúzzuk a megégett héját, s a tiszta padlizsánhúst egy szűrőbe tesszük.
A padlizsánkrém készítése elég hosszadalmas munka, de megéri a fáradságot, mert nagyon
finom előételt vagy akár főételt kapunk végeredményként.
Szokták úgy is megsütni a padlizsánt, hogy egy tepsibe teszik az egészet, és forró sütőben 200-220 fokon megsütik, s azután húzzák le a héját. Mi ezt még nem próbáltuk ki, de azt mondják, akik kóstolták, és szeretik az eredeti ízeket visszakapni, hogy a sütőben sajnos a kicsit égett íz eltűnik. Hát én ebben konzervatív vagyok, meg az égett íz egy kicsit a szabadtűz hangulatát.
Az étel nem csupán táplálék nálam, hanem gondolkodásra, töprengésre késztető szakrális elem, hiszen mindennek van meséje.
Az emberiség, a magyarság ott veszítette el önmagát, amikor ezeket a jeleket eltüntette, elűzte.Az íz, az illat mindezt felidézi, vagyis akkor velem van a puszta is, ahol vad csikókon vágtattak őseink egykoron. No, nem nosztalgiázni akarok, különben is kár visszasírási szándékkal emlegetni a múltat, hisz a világ forgása annyira más lett (globálisak lettek az ételek), de őrizni illik valamit, márcsak a szépségéért is. Ha meg nem mesélünk mi, akkor mit fognak mesélni az unokák.
Visszatérve a padlizsánhoz, lám ilyen szépen lehántható a héj, s marad a sárgás hús, amit szűrőbe téve, szépen leöblítünk, hogy semmi ég
ett rész ne maradjon rajta. Aztán legjobb, ha egy éjszakát csepegni hagyjuk a szűrőben, így a keserű leve elfolyik, ha van. Ez egy igen fontos mozzanat, mert sokan panaszkodtak, hogy keserű lett. Ilyen módon a keserűsége tökéletesen megelőzhető.
A szép húsos részt aztán összetörjük, mi turmixban pépesítjük.
Adunk hozzá: étolajat (mi napraforgó olajat szoktunk adni), kevéske sót, bors is mehet hozzá, reszelt hagyma 1 közepes fej, 2-3 cikk felaprított fokhagyma sem rontja el. Az olaj mennyiségét úgy vesszük, hogy amennyit a pépesítés során felvesz. Általában evőkanálnyi olajat adunk mindig egy-
egy alkalommal, úgy készül, mint ahogyan a majonézt keverjük ki, kis adagokban, apránként. Időnként persze meg-megkóstoljuk. Nem rontja el a krémet, ha időnként belecsavarunk citromlevet. Kb. egy fél citrom leve bőven elég, ha hozzáadjuk.
Amikor alaposan kikevertük, s az ízeket is harmonikusnak találjuk, akkor hűtőszekrénybe kerül a keverőtállal, hogy az ízek összeérjenek. Az érésnek legalább három-négy óra az ideje.
Tálalása üveg vagy porcelántálban történik, szépen elsimítva a tetejét, s díszítjük paprikával, paradicsommal olajbogyóval.
Mellé adhatunk frissen sült meleg kenyeret. (N
em a legegészségesebb meleg kenyeret enni, de valami fenséges dolog, például a friss kenyérdúcot megkenni padlizsánkrémmel!).
Ha nincsen éppen frissen sült kenyerünk, (mert miért is lenne!), akkor a ropogós pirítoskenyér is pompás mellé.
Szokták mondani, hogy ahány ház, annyi szokás. Igaz ez a padlizsánkrémre is, Hiszen van aki ad hozzá kevés mustárt, mások majonézzel dúsítják, de nálunk is előfordul, hogy belekerül egy egész tojás, s azzal együtt keverjük ki. El nem rontja egyik sem, mindenkinek ízlése dönt, hogyan tartja a legjobbnak. Én a magam részéről a lehető legegyszerűbbet szeretem a legjobban, csupán a
kenyérre vagyok nagyon kényes és igényes. Ez persze csak azért van, mert Orosháza a kenyér fővárosa lenne, de az igazán jó kenyeret idehozzák, nem itt sütik, Nem tudom miért, de itt nem tudják olyanra sütni, mint egykoron a nagymamák.
Lám itt van a keverőtálban a padlizsánkrém, éppen kóstolásra csábít. (Holnap lesz ismét friss padlizsánkrém nálunk, mert a sült padlizsánhús egy részét fagyasztóba tesszük, majd karácsonykor csak ki kell keverni olajjal, hagymával és kellő-illő fűszerekkel).
Egy tisztességes adag padlizsánkrémhez kell:
* 3-4 szép padlizsánt megsütni, aztán tisztítani, kikeverni
* só, bors, esetleg fél citrom leve,
* 2 dl olaj (vagy amennyit felvesz)
* 1 közepes fej reszelt hagyma és 2-3 cikk szétnyomott fokhagyma
Mellé szeletelt paradicsom és olajbogyó,
kenyér friss vagy pirított, de inkább barna mint fehér.
* Kísérő tea bármilyen lehet, de egy jó csésze tejeskávé sem utolsó mellé. Én legalábbis így vagyok a dologgal.
