Karácsonyra

Gyümölcskenyér

Emlékszem, valaha nagyon régen, amikor karácsony táján elmentünk Ilonka mamához, az asztalon várt bennünket a gyümölcskenyér. Szerintem ez angol szokás volt, de a jó receptek nem ismertek határt, s bizony a nagyi gyűjtögette és kipróbálta őket. Mi meg nagyon szerettük, Illatát most is érzem, s meg fogjuk sütni ezen módon, hisz ez a nagyitól van.Tehát. Az ember egy tálba szór úgy nyolc evőkanál lisztet, egy kevés sütőport tesz bele, csipetnyi sót, egy teáskanálnyi őrölt gyömbért, ugyanannyi fahéjat, egy csipetnyi szegfűszeget.
Beleütünk három tojást, két-három evőkanál finom olajat csorgatunk bele, és vagy három evőkanál mézet is. Kanállal összekeverjük, összeállítjuk az alaptésztát, és megkezdjük az ízesítést.

Ha elegánsak szeretnénk lenni, akkor gondosan összeválogatott, kevés féle ízesítőt használunk. Mondjuk kandírozott narancshéjat, aszalt körtét és mandulát. Vagy pörkölt mogyorót és csokoládédarabkákat. Lehet olyat is, hogy csak sötét húsú gyümölcsöt szórunk bele: áfonyát, szedret, sötét mazsolát. Ha nagyon-nagyon karácsonyiak szeretnénk lenni, akkor narancs, mandula, alma, körte, dió és csokoládé kerül bele.
Lisztezett vajazott formába öntjük a masszát, s kb. 30 perc a sütési ideje 180 fokon. Ha elég puha és omlós a tészta, akkor nem borítjuk be semmivel – egyébként olvasztott csokoládét, porcukrot vagy cukormázat tehetünk a tetejére.

Karácsonyra

Tejfölös rácponty

( A kép forrása)

Az utóbbi 30 évben a a hal Orosházán is bekerült az ünnepi étkek sorába. A régi piacon még ilyenkor rendszeresen hozták nagy tartályokban az élő halat, de az egykori Csillagban is lehetett kapni. Persze sokan Csongrádról vagy Szegedről hoztak élőhalat a karácsonyi halászléhez vagy halpörkölthöz, sülthalhoz.

Ime egy jó recept, amibe nem fog csalodni senki.

"1 kg ponty, 2 kanál zsír, 10 dlg füstölt szalonna, 1 kg burgonya, 1 szép fej hagyma (lehetőleg eredeti makói) 20 dkg zöldpaprika, 30 dkg paradicsom, 1 pohár zejföl. 1 kanál liszt, pirospaprika, só.

A megtisztított halat hosszában kétfelé vágjuk, aztán 2 cm-ként bevagdossuk és behelyezzük a paprikába és sóba meghempegetett szalonnacsíkokat.

A tepsibe lerakunk 1 sor krumplikarikát, rá vöröshagymát, erre fektetjük a halat. Erre jön szeletelt paprika és paradicsom, amit szalonnadarabokkal beterítünk. 1 órát sütjük 180 fokon. Mielőtt majdnem elkészülne nyakon öntjük az egészet paprikás,lisztes, tejföllel, s még 10 percet sütjük.

Istenien finom!"

Orosházi angadzs-abúr karácsonykor

(Aképet kölcsönöztem innen)
Húsleves ez, de másként, mert ez az örmény fülleves...
Az drága jó nagyanyám, Sárika mama, aki széki volt különben, és valamilyen rejtélyes módon a szamosújvári örményekkel is kapcsolatba került (a fáma itt a titkok titkába merül el!) ő készített ünnepi alkalmakra örmény ételeket. Szerettem a dalauzit, az angadzsbúr levest churuttal ízesítve, meg a különféle húsos ételeket, mint a főtt csírásbúzát főtt marhahúsdarabkákkal hagymás zsíron összekevergetve ugyancsak fönséges éteknek tartottam.
Valamikor a hetvenesévek végén Sass Ervin (író, újságíró, költő) barátom készített egy csodálatos riportot a Köröstájba, a mi karácsonyi asztalunkról, amely írásban én a régi gyerekkori karácsonyokról, a nagy szánkózásokról, a kántálásokról, no és a híres ángadzsabúr levesről meséltem. Azóta is gyakorta van nálunk (gyakorta! kétévenként egyszer-kétszer, ha van hurutunk!) ez a leves, amit másként örmény füllevesnek is mondanak.,
A recept igen egyszerű. Még a nyár folyamán tejből és zöldpertrezselyemből, zellerlevélből, csombordból és 6 héten át naponta megkevert aludtejből hosszas főzéssel (sűrűsödnie kell, mint a szilvalekvárnak) elkészítjük az ízesítőt a hurutot. Ez fogja megízesíteni a közönséges húslevest, amibe angadzsaburt vagyis hússal töltött tésztatáskákat főzünk. A forró levest a tejföllel elkavart hurutra merjük és fogyasztjuk. Valami fönséges az íze.
Ma este az aludtejet (6 liter tejet altattam, minden nap kétszer megkavartuk) már elég sűrűre befőztem, s benne van 1 nagy marék igen apróra vágott zöldpetrezselyem 1 csokor aprózott zellerlevél, s egy csipetnyi borsika. Holnap folytatom a főzést, mert most már a 6 literbő talán 3/4 liternyi lett, de ez is felére kell még főjjön. Hát ez lesz többek között nálunk karácsonykor, első napon. Karácsony este halászlé, az alaplé már a fagyasztóban áll 4 hete, S a többit majd meglátjuk, mert ugye a töltött káposzta sem maradhat el. Nálunk ez így van. S mindenki itt lesz, azt jelenti, hogy kis családunk gyerekeinkkel és az unokákkal együtt már 21 fő is lehet, ha mindenki befut.
Aztán egy kis bejgli, amiről jó tudni, hogy szintén örmény étel, meg lehetséges, hogy készítek én egy kevéske dalauzit (forralt mézben főtt darált mák és aprított dió kihűtve, feldarabolva. Ha úgy jön ki a lépés!
No ugye azt mondtam, hogy a hurut főzését folytatom. A 6 literből lett aztán késő estére 8 dl sűrű lé lett. Ezt, gondoltam ma tovább főzöm. De nem kellett, mert ahogy hűlt, bizony szépen besűrűsödött. Így aztán egy kevéske (2 evőkanálnyi híg savó volt még rajta) lét leöntöttem üvegbe, s a lekvárszerűen sűrű hurutot kigombócoltuk (ehhez ragyogóan passzolt, a fagylaltkiszedő rugós kanál, mert így rögtön gyönyörű gombócokat formálva egy tálcára raktuk, hogy száradjanak ki. Egy jó adagot a lével egy üvegbe tettem, s a hütőszekrény felső polcára kerül a karácsonyi húslevesig. Az idei hurutunk így már kész, a gyerekeink már ránk is kérdeztek, ugye lesz angadzsabur leves. Lesz. Most még a füleket (a darált hússal töltött derelyeszerű tésztát) kell elkészíteni. Ha lesz elég időnk, akkor elkészül, ha nem akkor veszünk hússal töltött levesbetétet, tortellit, s az kerül bele. Hát ennyit most a karácsonyi elkőkészületről. Az éjjel esett hó, közben egész nap csak olvadozott, aztán meg megfagy gondolom. A tegnap még a két esővizes hordókat kiürítettük, nehogy szétfagyjanak.
Még többet itt lehet olvasni ezen a csíkszeredai bloggon.
Addig is minden olvasómnak békés ünnepeket kívánok, s ha gondolják próbálják ki az Orosházán készült angadzsaburt, mert azért ne felejtsük, hogy egykoron, a 18-19 században Orosházán is éltek örmények. Kereskedők voltak, akkor még éltek a nagy kereskedelmi utak Erdélytől (sőt Moldovától Erdélyen át) egészen Bécsig, s a lábasjószágot azon hajtották.
S akkoron lehet, hogy Orosházán is ettek angadzsaburt, s ünnepkör asztalra került a dalauzi is. Ki tudja, hisz a saját hagyományait is elveszejtette jórészt az emberek többsége.
Ezért kell ébresztgetni azokat újból és újból.

Ünnepi asztal

A decemberi ünnepi kör része a finom étel és ital - tartották régen és vallják ma is az orosháziak is, ahogy mások is széles e világban

Hajdanában - ahogy a világban általában sokminden szerényebb formában volt jelen az emberek életében, bár akkor is voltak pazarlások. Ma ellenben különösen sok a pazarlás! Én azt vallom, hogy szerényen is lehet jól ünnepelni, ha kellően kreatívak vagyunk! Azt is vallom, hogy karácsony tájékán kitűnő lehetőség nyílik arra is, hogy eleink ételeit is kóstolgassuk, jöjjünk rá azokra a csodálatos ízekre, amiket a hajdani nagyik varázsoltak az asztalra, hogy a lakást megtöltötték a nyugalom és a béke ölelő hangulatával.

Orosházán a maitől lényegesen különbözött a karácsonyi és újévi étkezés szokása. Az IZES OROSHÁZA című könyvben ez olvasható:" Jó száz esztendővel ezelőtt a karácsonyi ünnepkörnek megvolt a maga rítusa. Aztán a kommunista világban elindult a jellegtelenítés, s aztán a pénzuralmú világban már mindent az határoz meg, hogy minél többet vásároljunk, költsünk. Ma már a karácsonyi ételek jelentős részét megvesszük félkész, vagy kész állapotban az áruházláncoknál, s ezzel elfelejtjük a közös ételkészítés örömét is.

Hogyan volt egykoron? "Karácsony bűttyin" megterítették ünnepélyesen az asztalt, fehér vászonabrosszal. Fohászkodtak ezalatt, "Uram, Jézus, segíccs meg!" Az asztal egyik sarkára egész kenyeret tettek, egy tálba pedig almát, diót, s ez az egész ünnep alatt ott maradt az asztalon, ha kellett pótolgatták mindig.

Lencse vagy bablevest ettek, húsd nélkül. Evés után a kenyérmorzsát összegyűjtötték, eltették, mert úgy tartották hogy a beteg állat megfüstölésére igen alkalmas. (Értsd úgy, hogy az állatot füstöléssel gyógították, s ebbe a füstbe dobták a morzsát is, hogy a füstje elhessentse a rontást). Ekkor este frissen sült kalácsot és lepényt ettek. Ez még ilyen böjtös étkezés volt.

Karácsony első napján aztán lehetett húst is enni. Mivel túl voltak már disznóvágáson az asztalra került sokminden a család kivánsága szerint, ami általában sült disznóhús volt. Tepsiben sütve a kemencében készült, volt ott fehérpecsenye, hurka, kolbász, s persze a kolbászhússaal töltött szárma sem hiányzott asztalról, amit sok helyen ugyancsak a kemncében főztek cserépfazákban. Az ebédet kulcsos kalács vagy mákos-diós kalács zárta. Vacsorára a maradékból került ismét az asztalra vagy csak kalács és egy-egy bögre tej is elég volt.

Orosházi banán, meg nem is orosházi, nem is banán...

Olvastam, és nagyon megnyerte tetszésemet az orosházi banán új variációja Keszthelyről, a héten ki is próbáljuk, mert az orosházi banán (a péksütemény) az egy orosházi pékmester találmánya, s szerintem is inkább a pékekre kell hagyni. Korábban már írtam róla. Itt olvashatja, akit érdekel bővebben ez a kuriózum, amit Orosházán a Táncsics utcai pékség boltjában általában lehet kapni.

Melyek is a híres orosházi ételek?

Néhányat felsorolok, hiszen jönnek az ünnepek, s ilyenkor szeretjük kényeztetni magunkat finomságokkal, különösen, ha az még orosházi is, akkor hagyományt ápolunk. Akkor lássuk itt a sütiket: orosházi banán, orosházi túróslepény kemencében, orosházi kulcsos kalács, mákos-diós kalács, újévkor pedig jött a rétesek sora, káposztás, mákos, almás, diós, túrós, meggyes stb. Ezek karácsony és újév környékén fogyasztott sütemények, de volt ahol lekváros bukta is készült, vagy szerették a pitéket is. A mi asztalunkon általában ott vannak a kis fonott, köménymagos kalácskák is. Az IZES OROSHÁZA című könyvemben bőven találni ezekre leírást és a szokások bemutatását is fellelik az érdeklődők.