Pokoli meleg van!

Talán egy hónapja sincs, hogy még szinte fáztam, s tessék most itt éget bennünket a pokol tüze, mintha a napkohó ideköltözött volna a földre, hogy mindent kiégessen. S ez így tart már jó ideje! Talán holnap már jobb lesz minden, mert akkor már szombat, s régen úgy volt, ha szombat, akkor jött az eső, meg a nedves idő!
Most mit tehetünk, hogy jó is legyen. Egykoron nagyanyám ilyenkor hideg limonádét vagy teát adott a "nyájnak". Nem volt hűtőnk, de az udvaron volt egy finom, hűs vízzel teli ásott kút. Kerekes kút volt, mert volt egy kis házikó a kút felett, akkurátusosan bezsindelyezve, oldalt egy nagy szekérkerék féleség, az rá volt szerelve egy hengerre, A hengerre csavarodott fel a húzólánc, s annak végén himbálózott a veder. Ezt volt a "hűtőnk" (nem volt magas a villanyszámla). Ilyenkor felkerült az élelmiszeres veder, ami bádog volt, s abba beleraktak mindent, s úgy engedték le, hogy csak éppen a víz közelében legyen. Ne csobbanjon bele, mert a kút vizének tisztaságára nagyon vigyáztak. Szemétnek még a kút közelében sem volt helye, csak távol mindentől. Aztán főzött nagyanyám egy nagy fazék teát (citromfű, menta, kamilla virág keverékkel, megédesítette, aztán leengedték. Időnként szólt: "Gyerkőcök! itt varázskútbéli tea, hűs, mint az éji szellő!" De jó is volt!
Limonádét is készített: amihez friss és hűs kútvizet használt, abba belecsavarta a citromot és cukorral vagy inkább mézzel édesítette. Emléke ma is itt van a számban. Dehát már ilyen kútvíz, de még ilyen kút sincsen már. Kár! De ugye ez a fejlődés eredménye, hogy kólát és egyéb ilyest iszunk!

(Ez a kép csak illusztráció!)

Tudjátok mi lett a kúttal? Amikor errefele is elkezdték azt átkos kőolajat kitermelni, egyszer nagyapám azt mondja: "Valaki petróleumot öntött az éjjel a kút vizébe! Ezt már a jószág sem issza meg! Hát ez lett, a kutak vize elapadt, vagy olajos lett, csak azért, hogy elvegyék mindazt, ami az őseinkké volt. Arra is kiváncsi lennék, hogy mikor emelnek a jóvizű kerekeskútnak is emlkékkutat, mint ahogy emlékfúrótornyot rittyentettek a pusztaszőllősi határba

Kovászolt káposzta

Igazi nyári csemege a kovászolt káposzta.
Elkészítés: 1-2 fej édes fehérkáposztát megmosunk, négybe vágunk, torzsáját kivágjuk, vékony csíkokra szeleteljük. Egy nagy üvegbe tesszük, kevés köménymaggal, babérral, egész borssal, kaporral. Tetejére kenyérszeleteket teszünk, sós lét öntünk rá forrón (1 evőkanál só/liter).
Három-négy nap alatt (meleg helyen, árnyékban is, letakarva, de lezárás nélkül) elkészül. Igen finom, pikáns ízű székelykáposztát, káposztalevest vagy töltött káposztát készíthetünk vele. A savanykás káposztalé, lehűtve kiválóan űdít.

Meggyes süti

Hozzávalók: 4 db nagy vagy 5 db kisebb tojás , 25 dkg Ráma margarin , 25 dkg kristálycukor , 25 dkg liszt , 1 cs. sütőpor
kb. 60 dkg magozott meggy
A szobahőmérsékletű margarint a cukorral jó habosra keverem. Egyenként hozzákeverem a tojásokat, majd a sütőporral elkevert lisztet. Addig keverem géppel, míg az egész habos, krémes állagú lesz. Ettől majd nagyon könnyű és puha lesz a tészta. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral. (Ha kevés a meggy és kisebb tepsibe teszem, akkor vastagabb lesz a tészta, de ez a mennyiség elég egy nem túl nagy mérető sütő tepsijébe.) Így a tészta kicsit laposabb lesz, de több gyümölcs fér el rajta.
A meggyet megszórom liszttel, mert így sülés közben nem süllyed el az összes gyümölcs, hanem jobban eloszlik a tésztában és 200°C-os sütőben megsütöm.
Megjegyzésem ehhez a recepthez: ki lehet próbálni egressel, ribizlivel, szilvával vagy vékony szeletekre vágott almával vagy nyári körtével is.
(Forrás: Alíz konyhája)

Nyári lecsós sertéstarja

Itt a nyár, s bár a rossz idő ugyancsak megdrágította a nyári zöldségek árát, de azért hátha sikerül összehozni egy finom ebédet vagy akár társasági vacsorát is, s ehhez igen jónak találom a lecsós tarját, amihez adható még egy frissen főtt puliszka is.
Hozzávalók: sertéstarja, paprika, paradicsom, hagyma, olaj, só, bors
A tarját felszeleteljük nem túl vékony szeletekre, sóztam, borsoztam. A hagymát felkockázzuk. A paprikát kicsumáztam és daraboltam. A paradicsomot rövid időre forró vízbe tettem, majd kihalásztam, és miután kihűlt, meghámoztam.
Kevés olajat felforrósítottam, majd a hússzeleteket mindkét oldalukon hirtelen megpirítottam, hogy kérget kapjanak, ezután kivettem az olajból, félreraktam. Az olajon megdinszteltem a hagymát, majd beleraktam a paprikát, megsóztam és félpuhára pároltam. Ez után következett a hús és a paradicsom, az egészet lefedtem és készre főztem, gyakori kavargatás mellett. Puliszkát főztünk mellé, kicsit keményebbre a szokottnál.

Az én vendéglőm (4.) - Pizzaria La Rosa (Bajnok utca Orosháza)

2009. március 26-án indult ez a rovat.(Hotel Corvus Aqua Orosháza, Diófa Csárda Orosháza, Vasút Vendéglő Szeghalom, adtunk eddig rövid beszámolót. Pontozni még nem pontoztunk, úgy gondoltuk erre később kerítünk sort, ha kellő összehasonlítási alapunk lesz, gondoltuk előbb.de tapasztalataink gyarapodásával már elkezdtük a pontozást is.
Pontozási rendszerünk: A/ 1-30 étel (és ital) minősége, ízvilága, tálalása, látványa, - B/ 1-30 pont, felszolgálás, kommunikáció, ajánlás, hangulat teremtés, - C/ 1-30 a helyiség látványa, külleme, tisztasága, dizájn, - D/ 1-10 pont Étel-itallap szerkezete, külleme, információ gazdagsága. Összes pontszám 100 lehet!)
A minap a Bajnok utcai La Rosa Pizzeriába mentünk délidőben. Már jártam itt egy párszor, de különösebb nyomot nem hagyott bennem, hacsak az nem, hogy a grillezett hús borzalmasan kiszáradt volt, amit akkor felszolgáltak. Egyébként egy osztálytalálkozóra voltam hivatalos, és nagyon jól éreztem magam. Ezért most is ide esett a választás. A kis kerthelyiségben ültünk le egy ácsolt, jó kinézetű kerti asztal és egybepad, tetővel ellátott alkalmatosságnál. Valahogy bemásztam (nejem segített béna lábam emelgetésében), a s mosolygós arcú pincérnő hozta is rögvest az étlapot.
Az étlap átlagos, nincs semmi kihívó-felhívó, dominánsak a pizzák, de ez természetes. De én nem szeretem igazán ezt a talján ételt, mert inkább régi kemencében sült magyar lángost vagy bódagot eszem töltve vagy üresen is finom, leginkább citromos teával, de tejeskávéval sem utolsó. Nos pizzát nem kértem...
Akkor déli harangszó után volt már az idő, kordult a hasikám is, s gondolám ebédeljünk rendesen, hiszen kínálat is van, kedvünk is van, hát jöjjön.
Nézem a leveseket, s kiböktem magamnak a brokkoli krémlevest, mert én ezt már régen ettem, s gondoltam finoman elkészíti itt a chef úr, ezt a fejedelmi levest, ami ugyancsak egészséges is. Dehát én balga, elkövettem egy nagy hibát, mert rákérdeztem, hogy ugye nem tasakos levesporból készítik. Ő ellenben igen bólintott és mondott, s ebben a pillanatban összedőlt bennem egy világ, mert kiderült minden levesük tasakos leves. Ekkora pofont én már régen kaptam, s ekkor megrendült minden bizalmam a vendéglői étkekben. Nejem is gyorsan lemondott a levesről, s csak nyelt egy nagyot, hiszen elképedtünk ezen a szomorú tényen.
Főfogás legyen akkor a következő, mert valóban éhes voltam, de bizalmatlanságom egyre nőtt. Nejem rendelt zöldséges körítéses rántott gombát. A gombát nem akartam, mert évek óta rosszul készítik azt, bár ehető. Én juhsajtos spagettit rendeltem. Aztán vártunk kb. 40 percet. Én ásványvizet kértem, nejem kólát, s mindketten kólát kaptunk (utálom a colát!). Szomjas voltam, megittam, nem tettem megjegyzést, hogy nejem ne restelkedjen az örökös zsörtölődéseim miatt! Aztán jött végre a pupolyásra rakott spagettis tányér. No gondoltam ez már döfi! Érdemes volt várni.
Elárulom gyorsan ettem aztán vártam, mert ugyancsak forró volt. Így a jó! Aztán feltárta magát az étel. A tészta tocsogós szószban ázott, ez is zacskócs sajtmártás, amire nyomokban került juhtúró is. A tészta túlfőzött volt, szétázott, mézgás... aztán ott is hagytam... Mondtam is a pincérnőnek, hogy nem volt gasztronómiai csúcs az étel. Szegénykém szabadkozott: Nem én főztem! - rebegte halkan, hogy a főnöke meg ne hallja. Mosolyogva váltunk azért el!
Aztán illően fizettünk, s hazamentünk.
Nejem azt mondta a gomba ízlett, nem volt különös, nem is várta, meg lehetett enni. Én biztosan nem eszem egyhamar túrós spagettit, pláne a Pizzaria La Rosaban.
Pontozás: A/ 5; B/8; C/20; D/5 =38 pont

Requiem a káposztás lángosért Orosházán

A minap káposztás lángost akartam enni. Mondom a nejemnek, ha még eléred a lángossütőt és nyitva lesz, és lesz is, hozzál nekem káposztás lángost. Nagyon rákészültem, hogy rövidesen ehetem a finom dinsztelt, borsolt káposztával töltött lángost a piactéri lángossütőtől.
Kár volt várnom!
Hazajött, s mondá a nejem nincs káposztás lángos. Ha nincs, akkor nincs! Elfogyott? Nem! Nem is lesz többet! Nem lesz? Nem! Mi történt? Az orosházi ÁNTSZ megtiltotta a káposzta felhasználását a lángos sütéshez. Megtiltotta? Meg - mondták. Miért! A káposztának külön tárolót kell építeni, s csak ott lehet feldolgozni! Mondjuk a logikáját sem értem a dolognak. Nem értem a dolgot! Ha ott dolgozzák fel, akkor hogyan kerül a lángosba? Annak megint külön helyiség kell talán? Szóval Orosházán a hivatal intézkedett, a káposztás lángos kitiltatott. Punktum! A hivatal megmondta!
Kedves káposztás lángost kedvelő barátaim ejtsünk egy könnyet az orosházi káposztás lángosért. Kimentem Tótkomlósra, ott ettem, mert ott szabad. Orosházán nem!
Otthon még süthetünk, amíg meg nem tiltják, hogy külön konyha kell a tésztának és külön a káposztának, no és, ha valaki krumplit is akar adni hozzá, akkor annak is külön helyiség kell!
Éljen a bürokrácia! Éljenek a bürokraták!
Káposztás lángos
Hozzávalók:30 dkg édeskáposzta, 1 kg tönkölyliszt, 2 dl joghurt, 5 dkg élesztő, 15 dkg krumpli,
só, bors, a sütéshez olaj
Az apróra vágott, besózott káposztát kevés olajon megdinsztelem. A krumplit megfőzöm, összetöröm, azután az élesztővel, a joghurttal és a káposztával a liszthez keverem, sózom, borsozom, és jó alaposan összegyúrom. Akkor jó a tészta, ha könnyű és hólyagos.
Ha készen van, egy órát hűtőben pihentetem, azután olajos gombócokat formázok belőle, azokból lángosokat, és forró olajban mindkét oldalukat pirosra sütöm.
És itt van egy igazi csemege is a bodzablogról a sonkás-káposztás lángos.
És még egy finom recept, így szoktuk mi is itthon sütni:
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 dkg élesztő, 1/2 pohár tej, só, víz; töltelék: 1 kg fehérkáposzta, 2 kanál zsír, só, törött bors, olaj a kisütéshez.
Káposztás lángos elkészítése:
Az élesztőt a langyos tejben megkelesztjük, a liszt közepébe öntjük, megsózzuk, annyi langyos vizet adunk hozzá, hogy jól dagasztható tésztát kapjunk. Alaposan kidolgozzuk.
Mély tálban, letakarva, langyos helyen kelesztjük egy jó óra hosszat.
Lisztezett gyúrótáblára tesszük, egy kissé kinyújtjuk, nagyobb, lisztezett bögrével kiszaggatjuk.
Letakarjuk, még egy fél óráig állni hagyjuk.
Közben elkészítjük a tölteléket.
A káposztát legyaluljuk, besózzuk, állni hagyjuk, majd erősen kicsavarjuk.
Forró zsírba dobjuk a káposztát, megborsozzuk, fedő alatt, gyakori keveréssel kis lángon puhára pároljuk, majd kihűtjük.
A kis lángosokat egyenként kinyújtjuk, egy kanál káposztát teszünk mindegyikre, majd a tészta széleivel letakarjuk a tölteléket.
Ezután egy kicsit lelapítjuk, és bő forró olajban kisütjük.
Akkor, ha tetszik készíthetsz magadnak otthon káposztás lángost.
S ahogy eltelt a füstölgésem még találtam egy jóü lángos receptet, azoknak, akik nem szeretik a tészta dagasztásával fárasztani magukat. Itt van akkor a hideg lángos. Még nem próbáltam, de holnap próbát teszek:
http://szekimama.blogspot.com/2009/01/hideg-lngos.html