Kivágják a szőlőket

Olvasom, hogy nincs szükség a magyar szőlőre, borra, s az unió jelentősen támogatja is a szőlőkivágásokat. Persze marad a franciáknál, németeknél, spanyoloknál, portugáloknál stb. Úgy tűnik ez lesz a sorsa minden magyar dolognak. Még a nyelvünk marad, s hogy ne felejtsük, mielőtt eltűnnének, hát íme a magyar szőlők névsora:
Magyar szőlőfajták listája
Csemegeszőlők
* Anita (hibrid)
* Attila (hibrid)
* Boglárka (hibrid)
* Cegléd szépe (hibrid)
* Csabagyöngye
* Eszter (hibrid)
* Éva
* Favorit(hibrid)
* Glória Hungariae
* Helikon szépe
* Irsai Olivér (hibrid)
* Kozma Pálné muskotály (hibrid)
* Kósa
* Lidi
* Narancsízű (hibrid)
* Néró (hibrid)
* Pannónia kincse (hibrid)
* Palatina augusztusi muskotály (hibrid)
* Pölöskei muskotály (hibrid)
* Sarolta
* Saszla
* Szőlőskertek királynője muskotály (hibrid)
* Teréz (hibrid)
* Zala gyöngye előfordul egybeírva Zalagyöngyeként is (hibrid)
Fehérborszőlők
* Arany sárfehér (Izsáki sárfehér)
* Bianca (hibrid)
* Budai zöld
* Cirfandli (nem magyar eredetű, magyar fajta)
* Cserszegi fűszeres(hibrid)
* Csillám (hibrid)
* Csomorika
* Ezerfürtű (hibrid)
* Ezerjó
* Fehér gohér
* Furmint
* Generosa (hibrid)
* Hárslevelű
* Irsai Olivér (hibrid)
* Juhfark
* Jubileum 75 (hibrid)
* Karát (hibrid)
* Korona (hibrid)
* Kéknyelű
* Királyleányka
* Kövérszőlő
* Kövidinka
* Kunleány (hibrid)
* Leányka
* Mátrai muskotály (hibrid)
* Nektár(hibrid)
* Olaszrizling (idegen eredetű, magyar fajta)
* Pátria (hibrid)
* Piros szlanka (balkáni eredetű, magyar fajta)
* Pozsonyi fehér
* Rajnai rizling (német eredetű, magyar fajta)
* Rozália (szőlőfajta) (hibrid)
* Viktória gyöngye (hibrid)
* Zala gyöngye (hibrid)
* Zefír (hibrid)
* Zengő (szőlőfajta) (hibrid)
* Zenit (hibrid)
* Zeus (szőlőfajta) (hibrid)
* Zéta (szőlőfajta) (hibrid)
Vörösborszőlők
* Bíborkadarka (hibrid)
* Duna gyöngye (hibrid)
* Kadarka
* Kármin (hibrid)
* Kékfrankos
* Medina (hibrid)
* Kékoportó
* Rubintos (hibrid)
* Turán (hibrid)

Szalvétás gombóc

Knédli vagy zsemlegombóc másként mondhatnánk rúdgombóc
Gyermekkorom egyik emlékeztes étele volt a vadasan készített hús zsemlegombóccal, mert mi csak így hívtuk. Aztán igen sokáig nem került ilyes dolog az asztalra. Elhatároztam, hogy készítünk, kutakodtam az emlékezetben anyám régi feljegyzéseiben, s találtam ilyet-olyat. Aztán jött egy ilyen kombinált leírás. Ez tetszik az egyszerűsége miatt is. Talán a jövő héten elkészítjük vacsorára, úgyis szállodapanzió lesz már ismét, unokainvázió következik, s enni kell. Persze próba szerencse is ez, mert ki tudja szeretik-e? No majd elvállik.
A fotó forrása

Hozzávalók : 10 db zsemle , 1 db vöröshagyma , 1 evőkanál vaj , 4 db tojás , 2 dl forró tej , só , szerecsendió
A zsemléket felszeleteljük amilyen vékonyra csak lehet. (Legjobb recés élű késsel és a szikkadt zsemle jó.) Egy tálba rakjuk, hozzáadjuk a vajban megpirított vöröshagymát, fűszerezzük és leforrázzuk a tejjel. Letakarjuk egy konyharuhával, majd 10 percig állni hagyjuk. Utána, mikor már nem forró, ráütjük a tojásokat és jól összedolgozzuk.
Kaptunk egy formázható, a tojástól csúszós masszát. Alufóliát duplán kiterítünk, beolajozzuk és rúdban ráhelyezzük a zsemlés tölteléket. Ráhajtjuk a fóliát, feltekerjük a végeit, lezárjuk és sós, gyöngyöző vízben kifőzzük. Hideg vízbe kiszedjük, levesszük róla az alufóliát és ujjnyi vastagon felszeleteljük.
Mesterpraktikák:
Köretnek, vadashoz, ragukhoz, pörköltekhez finom. De jó pl. reggelihez is, serpenyőben megpirítjuk mindkét oldalát, majd teszünk rá sült szalonnát és egy tükörtojást. Ez végül is nem gombóc, csak az alapanyaga az. Rúd alakban főzzük ki, és azután szeleteljük, adagoljuk. Régebben tiszta konyharuhában, szalvétában főzték ki. Innen az elnevezés.

TÚRÓGOLYÓK ( Antal Erika süteménye)

TÚRÓgolyók / csokis- kókuszos /
Hozzávalók A golyókhoz: 25 dkg túró , 10 dkg porcukor , 15 dkg kókuszreszelék , 1 csomag vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
A csokimázhoz: 20-30 dkg ét tortabevonó , 8-10 dkg sütőmargarin
rács, amin a golyókat lecsepegtetjük (én barkácsáruházakban kapható, horganyzott fém festéklehúzó rácsot használtam e célra)
Elkészítés:
A túrót összedolgozzuk a porcukorral, a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal és a kókuszreszelékkel, majd gombócokat formázunk belőle.
A csokibevonathoz a tortabevonót lábosba tördeljük, és forró gőz fölé tesszük. Eközben egy másik lábosban a vajat megolvasztjuk, és alacsony lángon addig sütjük, amíg serceg - ezzel kisütjük a benne lévő felesleges vizet. Amikor már enyhül a sercegés, levesszük a tűzről, nehogy megégjen. Az olvasztott tortabevonóhoz annyi vajat keverünk, hogy közepesen sűrű, de inkább folyós masszát kapjunk. A rácsokat, amire a kész golyókat tesszük, egy tepsi fölé tesszük, hogy a lecsepegett csokit felfogja, majd egy villával a masszába mártjuk a golyókat, és a rácson hagyjuk 10-15 percet, hogy megszilárduljon a csoki.
Ha a máz megkötött, a rács alja felől egyenként felnyomjuk a golyókat - ugyanis ha simán csak fentről próbáljuk meg leszedni őket, könnyen ott maradhat a rácsban a golyók alja.

Lelkes csapatom

Kedves Olvasóm! Ha bloggom elnyerte tetszésedet, jelentkezz be a követőimnél a képek alatt lévő Bejelentkezés-re kattintva, akkor minden új beírásról folyamatosan értesülsz!
Köszönöm érdeklődésüket !
Fülöp Béla

Piacjáró a Kárpát-medencében

Nagybányai piacon ....
Nyári barangolásaink során nem hagyhattam ki a piacokat sem. Én azt mondom minden településnek, városnak vagy akár falunak is, három tükre van. Az egyik a város arca, építészete, a régi dolgok őrzése, a település tisztasága.
A másik a szellemi tükör, az ott élők műveltsége, kulturáltsága, az értelmiségi réteg szellemi bélyege milyen.
A harmadik a piac! A piac magáért beszél, tükrözi az ott élők viszonyát a településhez, a mindennapokhoz, az élethez, milyen a gasztronómiájuk. Mert a piac része a sokféle portéka mellett, a hangulatos büfék, pecsenye-, és lángossütők, üdítők kínálata is. A kereskedők, (kofák vagy őstermelők, stb.) mellett meg kell tapasztalni a vásárlók viszonyát a piachoz. A piac egy nagy színház, de tükrözi a politika képét is.
A Kárpát-medence arcát próbálom megrajzolni magamnak és másnak is, tanulságokat keresek, remélve találok is sokat és lényegest, ami nem csupán tényrögzítés, hanem üzenet is a jövőnek. Amióta járom a piacokat, rájöttem, hogy szeretem azokat, életem, utazásaim egyfajta része lett, a szabadtéri "színházi előadások" színterei. S csodálatos darabokat játszanak, mert itt az emberek mesélnek, S így születnek a piaci mesék!
További szándékom, hogy lépten-nyomon összehasonlítást teszek szűkebb és tágabb pátriám jelenségei, megnyilatkozásai között. Hát így próbálkozom összeszedni mindazt, amit Nagybányán (Erdély - Máramaros megye székhelye) megtapasztaltunk.
A piac a bányai vármaradvány környékén van, a Szent István templomtoronytól alig tíz perc gyalogosan. Mi Koltóról jöttünk, s viszonylag könnyen találtunk parkolási helyet is a piac főbejáratához közel. Megálltunk. Érdekes módon itt a mozgáskorlátzottaknak fenntartott helyet tiszteletben tartják, mert üres volt három hely a négyből, holott kocsi kocsi hátán zsúfolódott össze. Mozogni is alig lehetett. Itt a piac esemény még mindig, jönnek-mennek, hozzák-viszik a portékát.
Ami igazán szembe ötlött - a korábbi tapasztalataimmal ellentétben - most nagy volt a tisztaság, a rend, s valóban igazodnak az uniós követelményhez ilyen tekintetben.
A régi piac, amit én ismertem a 60-as években eltűnt, kőpavilonok épültek, tejféléknek, húsárukak, de van fedett zöldségpiac is a téli napokra gondolva, hiszen a piac maga jórészt szabadtéri, mint egy nyári színház.
Színes és mozgalmas, tornyosulnak a zöldségek, paprikák, paradicsomok, padlizsánhegyek (most van a szezonja!), krumpli, murok, gyökér, dinnyehegyek és gyümölcsök kavalkádja fogadja a betérő Piacjárót. Színes ernyők védenek eső és nap ellen, s alattuk a portékájukat kínáló kofák, vagy a vidéki falvakból érkezett egyszerű máramarosi parasztok, egyike-másika még régies, mondanám talán népies viseletben áll az asztalánál, de legtöbbjük alig különbözik viseletben a városítól, kedveltel a melagítők, sportos öltözetek az egyszerű embereknél. Hangos szóval dícsérik az árut, s ha közelben állsz meg, már kapja is a serpenyőt, s rak bele vagy ezt, vagy azt csak válogass, és vegyél, mert itt eladó minden. Nem haragszik, ha nem kéred, de ő megpróbálja, s közben beszélgettek. Ha érted a nyelvét, én tudtam, nejemnek meg tolmácsoltam! Élvezte a máramarosi néne a magyar szót, nem volt semmi gond. A vevő nem sok. Hétfő délelőtt van, a piac is lagymatagnak tűnik. Ez most éppen augusztus első napjaiból való idő.
Lám a kőpavilonok egyike-másika csábítja a piaci vándort, s jön egy-egy cigánycsalád is, kéreget, nézeget, rádtapadnak, pénzt akarnak. De nem egy- két lejt csupán (1 leu=75 Ft), hanem tízet is kicsikarna, ha hagyná az ember. Terelem is mindjárt a nyájam (családom), mert itt társalogni nem lehet, hisz hamar el fog tűnni mindened. Megyünk is tovább, mert már a táskában matarászik az egyik gyerek!
Kúriozumnak ez is jó volt, a piac része, s látom, hogy az árusok egyike másika odaint a cigányasszonynak, s ki paprikát, ki egy kis sajtot ad a purdéknak. Jobb így - mondják aztán - mert másként lopnak válogatás nélkül. Sőt! Teszi hozzá a magáét, még direkt rombolnak is, felborogatják az asztalt is. Volt rá példa! Illően meg is köszöni a romaasszony, s a táskánk körül legyeskedő csemetéjét is megbúbolja, de csak inkább nekünk mutatja a dolgot, hátha leesik egy kis pénz. Azt is mondja tört magyarsággal, "Jó Forint, adjál, adjál!" De én kitartok elveim mellett. Most nincs pénzosztás, mert tíz percen belül egy hadsereg tapad rád, követelően (megtapasztaltam már!).

Gyönyörűséges sajtok kinálják magukat, s ott az orda, az édes sajt (micsoda ordás-kapros palacsintát lehet abból sütni!). Veszünk is, s este otthon palacsintát sütünk,de már akkor Nagykárolyban voltunk. Kerül az orda mellé egy kis juhsajt, édes tehéntúró, ezen akár egy hétig is elélnék, csak egy kis puliszkát kell mellé főzni, s el is vertük az éhséget. Ennyi gyönyörűséges tejféleséget már régen láttam!Mondom, nincs nagy forgalom, mert a hét első napján minek is a piacra menni, hisz még akad a vasárnapi étekből egy-egy kevés otthon, mert el sem fogyott a főtt étel hisz a vasárnap itt Nagybányán a kirándulások napja. Autóba ülnek, s ki a hegyekbe: Suiorba vagy Mogosára kocsikáznak, szalonnáznak, de van ahol egy- egy család a patak mentén egy-egy kis szélesebb parton valóságos lacikonyhát rendez be. Húst sütnek, miccset (kis húskolbászkák) pirítanak roston, aztán sörözgetnek. Az asszony majd hazavezeti a járgányt, mondják

Egy másik épületbe is átsétálunk, ott meg házikolbász, szalonna és sonka integet felénk. De ezt most kihagyjuk. Otthon is van! Újvári doktor a minap hozott egy gyönyörű szelet mangalica sonkát, s szalonnát is egy fél oldalnyit. Most ezt esszük paradicsommal, paprikával és találtunk friss zöldhagymát is.
Itt éppen szalonnát kínál a hölgy, szépnek tűnik, szépen füstölték, s tetejét kicsit meg is paprikázták. Vásárlója is akad, amíg én fényképeztem az itt látható Piacjáró egy jókora darabot leméretett és becsomagolva szépen hazaballagott vele. Más húsárúval itt nem találkoztam a piacon, itt élő baromfit sem más kisállatot nem árulnak, gondolom oka van. Érdekes módon amíg Bányán voltunk haláruval sem nagyon találkoztunk, pedig bőven vannak pisztrángtelepek is a környéken. Lehet, hogy erre nem is igen szeretik a halat! Nem hiszem, mert a hegyi patakok mentén lévő kisbufetekben találni halat, de az is igaz, hogy az a nálunk is jól ismert hekk, de ott is is bundázva és olajban kisütve, mellé sültkrumplit borítva a tányérra. Felsóhajtok: hol van már az a régi szép idő, mikor parázson megsütötték a halacskát, megkenték fokhagymás, ecetes, sós páccal (mujdei= ejtsd muzsdej) s csak úgy ni friss kenyérrel eszegette az ember. Hát ez csak bennem sejlő emlék csupán, mert hiába kerestem, nem találtam. Aztán Szatmárnémetiben ettem pisztrángot egy vendéglőben (nem volt olcsó). Modern elektromos rostsütön pirult, s adtak mellé , mert említettem mujdeit is, fokhagymaszósz képében (5 lejért számolták fel).A csarnokból kisétálgatva, ami a maga nemében igen egyszerű felépítésű is tiszta volt, sőt szagok sem, csak illatok áradtak köröttünk. Jóleső volt ez a piaci túra. S ahogy kitekintek a szabadtéri piaci részre, lám ott álldogál az asztalnál egy család, s mit kínál? ÁFONYÁT. Gyönyörű bogyók, lekvárnak valók, mondják nagyon egészséges. Megnéztük, kínálták, de mi már Koltón bevásároltunk ebből a hegyi bogyóból jócskán, így csak a kíváncsiság miatt kóstoltam meg egy-két szemet. Hét lejért adták kilóját, mi 4 lejért vettük Koltón, de hallom Pesten, minálunk 2000 Ft körül van kilója. Koltón a Bencze család panziójában töltöttünk el 3 napot, két éjszakát és csodálatosakat ettünk. De errőél külön szólok nemsokára : Aranka Panzió konyhája című írásomban.Csak türelem!

Tehát kiléptünk a tejtermékek pavilonjából, s andalogtunk tovább. Dinnyék sora, ezt az alföld vidékéről hozták ide. De van vackor (erdei körte), s sok-sok erdei vadalma, savanyúságnak kiváló, egy helyen gomba is akadt, rókagomba volt, de bizony nem a legszebb darabokat kinálta már az árus nénike. Nem nagyon volt érdeklődője sem!

Megyünk tovább, s nicsak, ilyet nem is tudom mikor láttam ilyet, zsákokban kinálják a búzalisztet és a málélisztet ( =kukoricaliszt puliszkának való). Gyönyörű portéka, szívesen vettem volna egy zsákkal, de az mikor fogyna el! Nem bírtam ki, hogy ne érdeklődjek, s mondja a menyecske, hogy bizony a málét (kukorica) vagyis a kukurúzt alias porumbot bizony egy vízimalomban őrölték szép komótosan, s közben a molnár körül trécseltek a férfiak, s meghúzták a turcipálinkával töltött üveget. A máléliszt azonban nagyon szép, és édeskés, ahogy annak lenni kell! A búzaliszt, arról mondhatnám, hogy igazi bioliszt, mert ez éppen kenyérnek valónak lett őrölve a lassan forgó köveken. Hej! Gémes Feri is azt mondaná Orosházáról most idecsöppenve, ha még élne, hogy ebből csinálnék én ismét jó kenyeret, mert ahogy szokták kézbe vettek egy csipetet, s pár cseppnyi vízzel elkeverve massza lett belőle, éppen olyan, mint a kenyértészta, szépen nyúlt, nem csirizes, jó s sikérje. Csak erjednie kell! Hogy szépen megdagadjon, ahogy a menyecske hasa is szokott, ha az "áldás reája száll!" Igaz, hogy Gémes akkor máramarosi kenyérként hirdetné portékáját, csakhát az is hibázik, mert csupán őrölni őrölték itt a Máramarosban, a búza a Szatmári-síkon termett valahol, csereáru ( épületfa, szilva, gomba, tejtermék stb ellenében) formjában jött ide, s aztán a sorsát elérte a vizimalomban, lisztté változott, hogy aztán jóféle falusi kenyér alakját öltse magára. Ez lám az örök körforgás, s a piac egyik állomása ennek a körforgalomnak. Ennek egyik színpada itt a vár alatt a nagybányai piac is. (Ha a képre kattintunk, nagy lesz a kép, s ott látszik a piac is!)

Ime a vár egy kis maradványa, az egyik vigyázó-torony, még a középkorból, amikor még Szilágyi Erzsébetnek is volt erre háza, ott áll ma is, és ránéz az arctalan királyra, Istvánra, mert ma már itt arc nélküli váz lehet csupán az államalapító nagy király, s kezében az országalma, is elcsapva, negyedére vágva, mutatja, lássátok máramarosiak, lássátok hazám fiai ebben a nagy európai piacban már csak ennyi maradt nekünk. Talán meg is érdemeljük!

Lassan végigjártul ezt a nem túl nagy bányai piacot, mert a múlt idementett, kicsit modernizált darabkája, emlékezete. Itt is azért a multik nagy áruházai, plázái törnek meguknak utat, s a máramarosi emberek is gyakrabban járnak oda. Lassan itt is érvényesül az a tömegpszichózis, hogy shoppingolni kell a Metróban, Lidlben vagy ami van. De itt még hála legyen él a piac, ott talán olcsóbb is minden, mert óriási errefele a szegénység és a nyomor is. S itt nyomja a várost a borzalmas kommunista örökség, a betonváros otrombasága, s túlzsúfoltsága, de a 70 %-a lakosságnak segélyekből él. Ez itt a szocializmus diadala! De mégis vannak kitörési törekvések. Mintha a máramarosiak arra is ráéreztek volna, hogy ennek idegenforgalmi vonzása is van. Jönnek a magyarok, németek, de főleg franciák, hollandok, s járják a vidéket, a piacon pedig feltöltődnek mással is, mert amikor nagyvásár van, akkor akad itt mindenféle szuvenir, ahogy kivánja a kedves vendég. A piacra az itt pihenő turisták is be-bejönnek. érdemes, pláné, ha önellátó vagy! Úgy olcsóbb! A magyarok Koltón laknak, mert az magyar falu,10 km-re innen, kitűnő vendéglátói hálózattal, és csodálatos házikonyhával (mi három napig laktunk ott a Bencze család panziójában (Aranka Panzió), no és a Petőfi által megénekelt szeptember végi tájat nap mint nap látni, a világ minden kincsénél többet ér. A franciák, hollandok és egyéb nációk Mara környékét járják, s főleg Akna-Sugatag sósfürdőjét látogatják a csúz és egyéb nyavalyák gyógyítására. Az sincs messze innen, kb 40 km, de oda közelebb van Máramarossziget, az egykoron Máramaros vármegye megyeszékhelye. Ott is szép nagy piac van! Mi aztán búcsút intettünk a bányai piacnak, ezen utolsó kép látványával, még ettünk egy- egy jóízű lángost, s egy.egy fagylaltot, s autóztunk ismét a síkság Nagykároly felé, hogy újabb piacokat nézzünk meg.

Részeges lecsós csirke
Hozzávalók: 5 dkg füstölt szalonna, 2 dkg vaj, 1 db csirke húsos részei darabolva, 1 fej vöröshagyma, 1 dl konyak, 2 db darabolt zöldpaprika, 3 db közepes hámozott paradicsom, só, bors, 4 db közepes nagyságú krumpli.
Vajon kicsit megolvasztom a kis kockára vágott füstölt szalonnát, majd mikor üveges ráteszem a félkarikára vágott hagymát,amit addig dinsztelem míg szintén üveges lesz. Ezután ráteszem a korábban besózott csirke darabokat aminek mindkét oldalát fehéredésig sütöm. Ekkor meggyújtom a konyakot és ráöntöm, és hagyom égni, mikor elaludt ráteszem az összevágott zöldpaprikát és a lehámozott, összedarabolt paradicsomot. Kicsit még sózom, borsozom, ha nem enged elég levet pici vizet is öntök alá. Ebben párolódik meg a hús és ha puha zsirjára lesütöm. Hasábburgonyával tálalom. Előre is elkészíthető mert lehet melegíteni, természetesen a krumpli nélkül. Akinek még főztem mindenkinek nagyon ízlett! (Gombkötő Ildikó receptje Orosházáról)
Várjuk olvasóink receptjeit ide. helios@globonet.hu

Gazpacho melegen is hidegen is

Orosházi gazpacho avagy zöldségleves egyveleg

Olvastam a híres spanyol zöldségleves koktélról, egyszer már készítettem valamikor, de nagy sikert nem aratott akkor. Szóval nem mind csoda, ami külhoni! - könyveltem el magamban. Aztán dícsérték, pedig tudom ez egy spanyol étel, s így készül. Lám kiderül, hogy semmi sem olyan jó, mint aminek hisszük, a teljes nyersesség valahogy nem jött össze nálam. Más a magyar és más spanyol gyomor talán!. Ha ez pedig így van, akkor gondoltam egyet, s elkészítettem a magam orosházi gazpachoját. Az elhatározást tett követte. Leginkább az motoszkált bennem, hogy néhány évvel ezelőtt, már ettem egy ilyen spanyolos paradicsomleves-szerűséget, s bizony nem a legjobban éreztem magam utána, úgymond csikart a hasikám. Mivel nem csupán magamnak kreáltam ezt az ételt, ahhoz is igazodnom kellett, hogy más mennyire jutalmazza fáradozásaimat. Mondták is, hogy jó, de érdekes módon csupán egyszer vettek belőle, s aztán a maradékot én ettem meg. Tehát az orosházi gazpacho ilyen lett (lásd a képet).

Szükséges 4 személyre: 2 szép nagy krumpli (én ezt tettem bele a kenyér helyett), 6 db közepes nagyságú paradicsom, 2 szép pirosra érett paprika, 2 szál zeller, 4 szál petrezselyemzöld, 1 közepes fej hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, bors, só, oregano, kakukkfű egy-egy csipet, olivaolaj 2 ekanálnyi, 2 kisebb uborka,1 kis marék spenót (20-25 levél), 2 dl zöldségalaplé, 2,5 dl paradicsomlé (sűrű). Az ecetet is mellőztem, mondván nem vagyok római (sem más) légionárius, merthogy az egész gazpacho Rómából ered valójában, de ők is hozták....

Elkészítése: Előkészítettem a zöldségeket:

1. A krumplit meghámoztam, aprók kockákra daraboltam, s zsengén sós vízben (éppen csak ellepje) főni tettem.

2. A paradicsomokat forró vízbe dobtam 2-3 percre, kivettem 2-3 percet vártam, a héja összeugrott, s lehúztam. (Süt!)

3. A paprikát felcsíkoztam, s kis kockákra aprítottam, hasonlóan hozzá az uborkát is.

4. Amikor a krumpli majdnem megfőtt felöntöttem a zöldség alaplével és a paradicsomlével, és készre főztem ( kb. már csak 2 perc főzés!), de mielőtt levettem volna a tűzről belodobtam a megmosott spenótot, zeller és petrezselyem leveleket is egy lobbanásra.

5. A hagymát meghámoztam és apró kockákra daraboltam.

6. Amikor a krumpli leve kihűlt kézmelegre, beledobtam a hagymát, a felkockázott paprika kétharmadát, a fokhagymát, a hámozott paradicsomokoat, s a botturmixszal pépesítettem, hozzáadva az olajat is. A sok zöld miatt, ez inkább sűrű zöldes színű lesz, ha elhagyjuk a zöldeket, akkor marad a piros szín. Só bors és egyéb fűszer ízlés szerint itt kerül bele.

7. Amikor már annyira hűlt, hogy hütőbe tehető, beteszem, és jól lehűtöm.

8. Tálalásnál a levest, megszórtam a maradék paprika kockákkal, kockázott uborkával és díszítettem zellerlevéllel. Aki szereti kevés tejfölt is tehet rá

Őszi finomságok

Töltött zöldségek
Hozzávalók: 8 nagy, érett paradicsom , 4 nagyhasú paprika ,4 padlizsán, rízs (minden zöldségre egy púpozott leveseskanál rízst kell számolni) , 2-3 lila hagyma (apróra vágva) , csipetsó, bors, olívaolaj, 3-4 krumpli
Elkészítés:
1. A zöldségeket megmossuk, megtöröljük majd egymás mellé tepsibe helyezzük, úgy, hogy megtapasztaljuk hány zöldség is fér el békésen egymás melett. Ezekután levágjuk a paprikák és paradicsomok tetejét sapkaszerűen a szárral együtt, a padlizsánból pedig az oldalán vágunk ki sapkaszerűen egy darabot. A sapkákat félretesszük, de odafigyelve, hogy tudjuk melyik hova való. Egyenként minden zöldséget kiürítünk, vagyis egy éles késsel óvatosan belül a belsejüket elválasztjuk a héjuktól, majd egy kiskanállal a belet kikaparjuk. A paprikák magját eldobjuk míg a paradicsom meg a padlizsán belsejét összemixeljük. A legjobb ha a paradicsommagokat is kidobjuk, de ha az egész paradicsombelsőt turmixoljuk úgy is nagyon finom.
2. Az apróra vágott hagymát megfuttatjuk egy kevés forró olajon, majd a rízset is picit megkapatjuk a hagymával együtt, majd ezeket hozzáöntjük a felturmixolt zöldségbelekhez (dietásabb ha egyenesen összekavarjuk anélkül hogy olajon bármit is megfuttanánk). Ízesítjük a mentával, oreganóval, sóval, borssal és annyi vizet adunk hozzá ha kell (ha nem voltak elég "levesek" a zöldségek) hogy jó sűrű masszát kapjunk.

3. Mikor a tölteléket ízesítettük, jól összekavartuk, elkezdjük egyenként megtölteni a zöldségeket, vigyázva hogy mindegyikbe egyformán jusson a töltelékből. A sapkákat ne keverjük össze, egyenként töltsünk és fedjünk be minden zöldséget. Ha marad esetleg pici töltelék és nem fér sehova, nyugodtan lehet a tepsibe önteni a zöldségek mellé.
4. A krumplikat megmossuk, hámozzuk majd vastagabb darabokra vágjuk (egy tojás nagyságú krumplit kettőbe, max. háromba) majd olajozzuk, megsózzuk, borsozzuk, oreganózzuk. A krumplidarabokat beszúrkáljuk a zöldségek mellé és köré, úgy hogy minden szabad helyet elfoglaljanak.
5. Mikor a megtöltött zöldségek fényesen és vidáman mosolyognak vissza ránk a tepsiből, lelocsoljuk őket olívaolajjal úgy hogy mindegyikre, és a krumplikra is kerüljön. Minden zöldség tetejét egyenként még megolajozzuk, megsózzuk és megszórjuk morzsával.
6. 200 fokos sütőben körülbelül egy órát sütjük, addig amíg a sapkák jól megsülnek ropogósra. A paradicsomok sok vizet fognak ereszteni, ezért az elején éppen csak annyi vizet kell a tepsibe tegyünk hogy ne süljenek oda az alapanyagok.
Megj.:
Nagyon finom hogyha a töltelékbe teszünk fenyőmagot vagy akár mazsolát is. Ekkor értelemszerűen nem teszünk a töltelékbe fetát. De lehet a töltelékbe mixelni még egy cukkinit is (ne többet mert megváltoztatja az ízét az ételnek), egy répát, petrezselymet.

Orosháza kedvenc ételei

Ismét bővült a lista. Lásd lennebb. A listát 10-én itt lezárjuk, s aztán lehet majd szavazni.

Himnusz az orosházi kenyérhez

Orosházi kenyér
(Károlyi Fülöp Béla verse)

Emlékek árján úszok a jelen tengerén
Társam a múlt, mit megéltem én.
Napok zajában vergődve porló időben élek ,
Néha kell egy kis levegővétel.

Ami jót megértem, vigasztal, meleget hoz,
számban a kesernyés-édes íz - a tegnapok.
felrémlenek néha fénylő illatok,
s a mama-sütötte tejfölös lángosok.

Az illatát, ízét már el nem felejtem,
eltűnt világ titkának rejteke a lelkem.
Az ébredő reggel fénye áradt a szobánkban
Dagadt a kenyér a komlóspár kovásszal.

A kemence melege átölelt a tél-hajnalban
s míg álmodtunk a dunna alatt
Ránevetett a friss kenyér éppen akkor
A házra, a családra, mint a mosolygó pitymallat.

Kemence, friss lángos orosházi kenyér
S a mama ölelése már csak a múlt
De senki más nem tudhat úgy szeretni
Ő volt maga az élet, ő Orosháza s a kenyér.

Emlékezik egy századik évéhez is lassan közelebb járó múltra, amely minden látszólagos eredménye(?) ellenére is sivárrá tett bennünket, kiégette a lelkeket, s a kenyér szentségét is eltörölte. Szenti Tibor írja egyik tanulmányában, hogy még Darvas József is elismerte, hogy a mezőgazdaság olyanfajta átalakítása hatalmas kárt okozott. S a kenyerünk is lett olyan amilyen, eltünt a híres orosházi búza, eltüntek az orosházi malmok, eltünt a jóféle orosházi kenyér.
Íme az emlékezés:
"Talán egy országban sincs annyira fontos élelem, mint nekünk magyaroknak a kenyér: hagyományosan szinte mindenhez ezt ettük, sőt mondhatni mindig a kenyérhez ettünk még valami mást. Régen az étteremben mindig kiraktak az asztalra egy kosár kenyeret és a számlához hozzá írták, hány szelet fogyott. Nagymamám és dédnagymamám mindenhez, még a görögdinnyéhez is kenyeret ettek, egyébként igen magas kort értek meg mindketten, ami alátámasztja azt a vélekedést, hogy kenyérből ehetünk nyugodtan nagyon sokat.
A nagynéném még pár évvel ezelőtt keresztet rajzolt a kenyérre mielőtt felvágta – ez a szokás magáért beszél. A kis családunknál alig fordult elő, hogy megszáradt a kenyér, penészedést pedig nem is láttunk. (Anyukám nem zacskóban tartotta.) A városi kenyérgyár a '70-es években még gyenge minőségű kenyeret sütött: a kétkilós cipóknak általában felét vagy negyedrészét kértük az eladótól az ABC-ben. Akkoriban a nagymamámék falujának szomszédságában lehetett a legjobb kenyeret kapni, az egész környék odajárt kerékpáron és hordták a három kilós kerek cipókat. Mi gyerekek a még meleg kenyérnek legszívesebben a ropogós héját téptük le és ettük csak úgy magába. Később a kenyérgyárban is megtanultak elfogadható minőségű kenyereket sütni.
A búza aratása a gépesítés előtti időkben igen nagy munka volt: a kaszálás (rendvágás), marokszálás, kévekötés és a cséplés július végéig is eltartott a falu környéki földeken. Sok felé a hagyomány része volt, hogy ünnepélyesen kenyeret sütöttek, azonban augusztus 20-át csak a XX.századi különféle rendszereink tették meg politikai okokból „a kenyér ünnepének”, összevonva államalapításunk ill. Szent István ünnepével. Mért tudott mégis hagyománnyá válni kenyérszentelés formájában is? Szerintem azért, mert a földeken ma is augusztus közepéig tart a munka dandárja és ilyenkor marad csak idő ünnepelni, templomban is hálát adni az új termésért.
A magyar búza régebben híres volt jó minőségéről: főként az Alföld középső és déli része alkalmas a talajviszonyok és az éghajlat szempontjából a magas sikér (fehérje) tartalmú, nem lisztes hanem kemény üveges („acélos”) szemű étkezési búza termesztérése. A szovjet rendszer idején azonban a mennyiség volt a lényeg, az orosz felvevőpiacra kellett termelni és csak a rendszerváltás után került megint előtérbe a minőségi fajták nemesítése és termesztése. A 90'-es évek elején gyakori volt, hogy óriási nagy fehér kenyereket lehetett kapni, amelyeket adalékanyaggal fújtak fel: a fehér kenyér ugyanis újdonság volt és az emberek egy ideig még bedőltek az ilyen cselnek. Az amerikai vagy a francia vattaszerű, hófehér kenyerekkel szemben a magyar kenyér hagyományosan alaposabban kiőrölt, kevert lisztből készül és „félbarna”, azaz sötétebb színű: azoknál sokkal táplálóbb. Ahhoz lehet hasonlítani a dolgot, hogy egy kályhát könnyen ellobbanó forgáccsal és papírdarabokkal vagy pedig fahasábokkal fűtünk: a „fahasáboknak” megfelelő, többféle összetett szénhidrátot tartalmazó (félig teljes kiőrlésű lisztből készült) kenyerek lassabban szívódnak fel, az ember vércukorszintje egyenletes marad így nem csak hogy nem éhezik meg olyan könnyen, de nincsen átmenetileg fölösleges kalória, amely zsírként tárolódna el a szervezetben. A jó minőségű kenyér ma is ritka, - ugyanis a pékségek nem nagyon bíznak benne, hogy az emberek hajlandóak ezt megfizetni,- jellemzője hogy legalább öt napig eláll és szeleteléskor még akkor sem esik szét.
A nyugat-dunántúli és az észak-magyarországi termőtájainkon jó minőségű rozs is termeszthető, amelyből speciális technikával lehet igazi rozskenyeret sütni – a legtöbb pékség ezt a munkaigényes technológiát vagy nem ismeri vagy nem gyakorolja - a rozskenyér és a kevert magvas kenyerek szintén nagyon gazdagok összetett szénhidrátokban.
A kenyér a katolikus vallásban szimbolikus értelmet is kap, érdekes, hogy a mag elvetésétől a cipó kisütéséig pedig mintegy kilenc hónap telik el, éppen úgy mint a szőlőtő metszésétől az újbor lefejtéséig." (Forrás!)

( Képek: 1. Orosházi kenyér -csendélet - Horváth János alkotásay; 2. Gémes Ferenc egykori malma és a Gémes palota sarokrésze a mai Fürdő utca és a Dózsa György utca sarkán állott - a mai Közüzemi Vállalat helyén állott a malom. Az udvaron volt a Diana fürdő)
Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács
Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap-szentelő. Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. Igénytelen polgár-kalács volt, olyan egyszerű, mint falum. És mégis úgy megnőtt azóta, mint úrvacsora-szimbolum. Száguldó évek távolából megérzem néha jószagát: a tűzhely tájáról elindul s betölt szivet, betölt szobát. Lelki kenyér ínség-időkben, verőfényes vigasztalás... Pedig tudom: a keze föld már. És nincsen több keddi kalács.

Babgulyások

Vörösboros babgulyás:
Hozzávalók kb:
-1kg sovány marhahús (pl.comb)
-80dkg sovány sertéshús
-kb.1/2 üveg száraz vörösbor (nálam Egri Bikavér)
-víz
-4szál sárgarépa
-2szál fehérrépa
-petrezselyemzöld
-zellerzöld
-őrölt kömény
-őrölt bors
-lestyán, majoranna, bazsalikom, kakukkfű
-édesnemes pirospaprika
-só
-2 fej vöröshagyma
-1tk mangalica- vagy libazsír
(de készítettem már olívaolajon is)
-2db érett paradicsom
-2db tv paprika
-5dkg füstölt sonka vagy kolbász
-50dkg száraz tarkabab
-1gerezd fokhagyma
-2 babérlevél
(-erős paprika)
a csipetkéhez:
-1db kis tojás
-búzaliszt
-só
-víz
Burgonyás pogácsát is sütöttem hozzá.
Elkészítés:
1. Átválogatás után a babot min. 2 órára vízbe áztatom.
2. A zöldségeket megtisztítom, meghámozom és feldarabolom. A vöröshagymát finomra darálom, a fakhagymát összenyomom. A húsokat is felkockázom.
3. A babot enyhén sós vízben az egyik babérlevéllel felteszem főni. Forrás után közepes-alacsony hőfokon főzöm tovább.
4. Egy másik edényben a vöröshagymát megfuttatom a zsiradékon, majd a tűzről lehúzva bőségesen megszórom a pirospaprikával. Beledobom a húsokat, összekeverem és visszateszem a tűzre, magas hőfokon. Ha kezd a hús kifehéredni akkor felöntöm annyi vörösborral amennyi ellepi és felforralom.
5. A feldarabolt paradicsomot és paprikát, a füstölt húst a levesbe dobom, sóval, borssal és köménnyel ízesítem, majd közepes hőfokon főzöm tovább. Viszonylag sok időre van szüksége a húsnak, mire megpuhul.
6. Mikor a hús már közepesen megfőtt, akkor hozzáadom az összes többi hozzávalót a fűszerekkel együtt. Én a köményt és a borsot hagytam dominálni, a többi fűszerből kevesebbet és nagyjából egyforma arányban használtam. (kb.1-1tk) Kicsit több vízzel mint amennyi ellepi felöntöm, felforralom és tovább főzöm. A későbbiekben már csak vörösborral pótolom a levét.
7. Ha a hús és a bab is már közepesen megpuhult, akkor leszűrom babot és a gulyáshoz adom, azután pedig együtt főzöm tovább. Ha szükséges, pótlom a folyadékot és finomítok a fuszerezésen is.
Személy szerint nagyon sűrűre főzöm.
8. A csipetke összeállításához pici sóval felverem a tojást és annyi lisztet adagolok hozzá, amennyivel kemény tésztát kapok. A már éppen elkészülő levesbe csipkedem, megvárom míg feljön a tetejére és a pogácsaval együtt máris tálalható.
Tipp: Ha nem készítünk burgonyás pogácsát, akkor főzzünk 2-3szem burgonyát is a levesbe.
Ha túl soknak találjuk a csipetkét, akkor egy belisztezett koyharuhán szárítsuk meg, vászonzacskóban eláll, vagy egyszerűen fagyasszuk le.
Azért főzöm külön a babot, mert így kíméletesebb a gyomornak.